„Ha valaki egy ír kocsmában töltötte a gyermekkorát, ahol túl fiatalon túl sok alkoholhoz jutott, akkor – úgy látszik – ennek felnőttkorban is nyoma marad” 

– utalt félreérthetetlenül Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a Ryanair fapados ír légitársaság vezérigazgatójára, Michael O'Leary-re, amikor arról kérdezték, mi a véleménye, hogy a légitársaság áthárítja a rájuk kivetett kormányzati különadót az utasokra.

Két megjegyzés ennek kapcsán:

Egy

A Gulyás-féle kijelentés azok után hangzott el, hogy a magyar kormány mélyen sérelmezte, hogy kocsmai stílusban szólította meg a legnagyobb európai fapados légitársaság vezetője. Ha különbek akarunk lenni, akkor talán azzal lehetne ezt bizonyítani, hogy nem azt a stílust használjuk, amit a másik oldalon sérelmezünk. Különösen, ha a megszólaló a Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki végtére mégsem beszélhet(ne) akárhogyan.

Kettő

Vegyük sorra Gulyás mondatának „állításait”. Ki és honnan tudja, hogy Michael O'Leary kocsmában töltötte a gyerekkorát? Senki. A kijelentés valószínűleg nem igaz. Azt sem tudhatja a miniszter, mégis állítja, hogy fiatalon túl sok alkoholhoz jutott. Honnan veszi ezt? Képes volna ezt bármivel alátámasztani? Aligha, de e a mindentudás és a beavatottság csúcsára Gulyás Gergely mondata végére ér fel: noha nem tudjuk, hol töltötte gyerekkorát a Ryanair vezére, nem tudjuk azt sem fiatalon ivott-e, de Gulyás ennek ellenére azt is tudja, hogy a felnőttként az alkoholfogyasztásának nyoma maradt. 

A jelzett kifogásokon kívül minden stimmel Gulyás Gergely kijelentésével. Igaz, már csak olyan önmagukban semmit nem jelentő szavak maradtak így a mondatban, mint a „ha”, „egy” „túl”, „is”, „akkor”, „ennek”.

Hogy jelentéstanilag és logikailag rendben legyenek a mondataink, törekedni kellene az igazmondásra. Láthatóan ez megy itt a legnehezebben 2010 óta.