Az megjelent vélemény gyorsan leszögezi, nem kérdőjelezik meg a tűzifa iránt megnőtt igényt, és azt sem, hogy növelik a kitermelés mértékét.  

Az MTA állásfoglalása szerint ugyanakkor 

„a rendelet alapján veszélybe kerül a védett területeken található, ökológiai szempontból értékes őshonos, idős erdőállományok hosszú-távú fenntarthatósága Ez nem csak az erdei élővilágot és a biodiverzitást veszélyezteti, hanem az erdők klíma-, víz- és talajvédelmi funkcióját és a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodó képességét is csökkenti. A megnövekedett tűzifa igényt elsősorban a nem védett területen található, alacsonyabb természetességű (átmeneti erdők, kultúrerdők és faültetvények) intenzívebb használatával kéne biztosítani”

Magyarán az Akadémia szakértői szerint sem jó ötlet a tarvágás, és azt is írják, hogy a szaporodási időszakra eső tavaszi, kora nyári fakitermelések jelentős kárt okozhatnak a költő madárállományban és egyéb életközösségekben. Sőt, szerintük  a vágásos üzemmód intenzívebb használata során kialakított földmunkával járó közelítőnyom-hálózat (feltáróút-hálózat) fejlesztése talajvédelmi, vízvédelmi és élővilágvédelmi szempontból is káros.

„A rendelet alapján Magyarország legszebb, legértékesebb erdeit veszélyeztetjük, ami erdőgazdálkodási szempontból sem kedvező, hiszen ezek az állományok alkalmasak leginkább a minőségi rönkfák előállítására”

– teszik hozzá a Magyar Tudományos Akadémia szakértői. Azzal zárják, hogy a megnövekedett tűzifaigényt nem az őshonos fafajú védett erdők feláldozásával kellene kielégíteni, hanem a nem védett területen található, rövid vágásfordulóval kezelt idegenhonos állományok, például akácosok vágásával kellene biztosítani.

A teljes közleményt itt lehet elolvasni.