Közmédia: határ a csillagos ég – Bod Péter jegyzete

Közmédia: határ a csillagos ég – Bod Péter jegyzete

Hüledeztünk, amikor a közmédiát működtető Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) költségvetése elérte a 80 milliárd forintot. Még akkor is, ha tudható volt: közvetlenül a 2010-es kormányváltás után erre a célra már az akkor friss kormánypárt 64 milliárdot szavazott meg.

A propagandagépezetet, ahogyan teltek az évek, gazdái egyre bőkezűbben etették. Az éves költségek előbb elérték a sokat emlegetett 80 milliárdot, majd 2020-ban átlépte az MTVA-költségvetése a 100 milliárd forintot.

Anyagi értelemben soha nem volt annyira jó a közmédiánál dolgozni, mint 2010-től napjainkig. Szakmailag és emberileg ugyanez a munka soha nem látott morális mélységbe zuhant.

Egyszer majd az ebben részt vevőknek erről is számot kell adni. Amit nem erkölcsbíróként írok le, hanem a kor nem túl jelentős krónikásaként és nézőjeként. Érdekes előadások elébe nézünk, valami ezt súgja nekem.

Ha az egymást váltó Orbán-kormányok valamire megtanítottak, leginkább arra, hogy ne hüledezzünk, ne csodálkozzunk. Szerzett, hozott és bennem élő naivitásom elkopott, elhasználódott. Ezt egyfelől az érettség jelének gondolom. Mégis közben attól félek, hogy cinikus ember leszek, aki semmin nem csodálkozik.

Ezt nem szeretném. Talán ennek is betudom, hogy felkaptam a fejem, amikor arról olvastam a hírekben, hogy jövőre minden eddigi összeget túlszárnyalva a közmédiára 130 milliárd forintot szán a kormány.

Tudom, választási év lesz, ami magyarázza, hogy abban a költségvetési sorban, amit ilyen célokra fordítanak, miért szerepel ilyen kiugróan magas összeg. Mégis, tegyük a szívünkre a kezünket: ki venné észre, ha máról-holnapra elnémulna az M1, a Duna Televízió és a Kossuth Rádió?

Az utóbbit leszámítva olyan kevesen, hogy az statisztikai hibahatáron belülinek is nevezhető. Néha el-elnézem a M1 híradóit, amelynek műsorvezetői igyekeznek úgy tenni, mintha egy valódi hírtévé stúdiójában ülnének és valóban híreket olvasnának. Eszükbe jut, hogy olyan kevesen nézik őket, hogy amennyiben más nem, hát ez szerénységre kellene kötelezze őket?

Ha lesétálnak a székházuk lépcsőjén este, munka után, beülnek autóikba, eszükbe jut, hogy mennyi mindent hallgattak el aznap is? Ahogyan tegnap is. Holnap pedig ugyanez fog történni. Ha kizárólag ezeket a hírműsorokat néznénk és hallanánk, azt sem tudnánk, hogy 800 ezer ember részvételével előválasztásokat tartottak az országban. Hogy csak a legutóbbi nagy elhallgatásra utaljak vissza.

Hiába költenek lassan tizenkét éve elképesztő összegeket a közmédiára, olyan kevesen nézik és hallgatják ezeket a tévéket és rádiókat, ami semmilyen módon nem indokolja a ráfordított pénzt. A hatalom ebben a vonatkozásban egyszerre vak és élesszemű.

Úgy gondolja, hogy a millárdokért megrendelt állami műsor mégis számára kedvező hatást vált ki. A nézettségi és a hallgatottsági adatok ezt aligha igazolják vissza. Ennyiben tehát vak. Másfelől azzal is tisztában vannak, hogy kis- és nagyközségek lakói többnyire mégis az állami médiából tájékozódnak. Az ebből a csoportból kikerülő idős, tanulatlan és mesterséges módon a tájékozatlanságban hagyott szavazórétegre óriási szüksége van a Fidesznek.

Minden pénzt megérnek. Az idő előrehaladtával egyre többet. Sőt, cinikusan hozzátehetném, hogy még az inflációt is beleszámolják az emelkedésbe. Így lesz 64-ből 80, majd 100, végül 130 milliárd forint. A pénzromlás mértékét messze felülmúlva így lett és lesz tíz év alatt kétszerese az induló összegnek a közmédiára fordított pénz.

Határ a csillagos ég – írnám le könnyedén püfölve a klaviatúrát, ha nem tudnám, hogy 2022 áprilisában az országgyűlési választáson ennek is véget lehet vetni.

Aztán rögtön kijavítom magam: nem lehet, hanem kell.

Bod Péter

Tovább olvasom