Kövek a lábunk előtt: több mint háromszáz szegedi kerékvetőt örökített meg eddig Simoncsics János és Roboz István

Hangulatos sétára csábít Simoncsics János és Roboz István Kövek a lábunk előtt című fényképes összeállítása, melyben több mint háromszáz szegedi kapukövet gyűjtöttek egybe. Kő, vas, acél, márvány, beton, alumínium és mennyi sokféle forma, amikre talán fel sem figyeltünk. Eddig.
Dombai Tünde

2023. január 15. 15:40

Kövek a lábunk előtt: több mint
háromszáz szegedi kerékvetőt örökített meg eddig Simoncsics
János és Roboz István

– Gráfik Imre néprajzkutató, a Szombathelyi Savaria Múzeum volt igazgatója írt egy érdekes tanulmányt az ottani kerékvetőkről. Ehhez kért tőlem párhuzamként néhány szegedi vonatkozású fotót. Akkor kaptam étvágyat és kezdtem nézegetni a lábam elé, vajon hogy is állunk mi, szegediek kerékvetők dolgában – mondta Simoncsics János a gyűjtésről tartott előadásán a Fekete házban. – Mint Szeged „félhivatalos sétálgatója” összeszedtem a város régi és egypár új kerékvetőjét. Megkértem Roboz István barátomat, hogy amire én rámutatok, azt fényképezze le. Meglepően sok kerékvetőt találtunk, a számuk meghaladja a háromszázat.

 

Gráfik Imre írja, hogy a „valamikori kocsis éppúgy sietett, mint mai utódai, az autóvezetők. Nem volt türelme szépen befordulni a ház kapuján, így aztán a kocsi tengelyének kiálló vége nekiütközött a kapu kőkeretének, s horzsolta, koptatta, lyukasztotta. A szép városi paloták építtetői hamar rájöttek arra, hogy védekezniük kell a kocsisok ellen. Így találták ki a kerékvetőt.” Simoncsics János hozzátette, az Alföld és így Szeged is kőben szegény vidék. Akinek háza építésekor ilyen kemény és időtálló épületelemre volt szüksége, annak mélyebben kellett a zsebébe nyúlnia. Így van az, hogy csak a módosabb, gazdagabb polgároknak lett lakóháza kapujában kerékvető kő vagy vas. A kevésbé módosak megelégedtek egy ferdén levert vastagabb akác- vagy tölgyfaággal is. Ezek azonban hamar elenyésztek, elkorhadtak, nem is talált belőlük Szegeden egyet sem. Mindössze két módosabb, polgárosultabb ház kapuján látott kerékvetőt, mindkettő napsugaras oromzattal, de a felsővárosi Róna utca 4. szám már nincs meg, a Vám tér 4. még áll. Az ilyen praktikus élvédők divatja a motorizáció megjelenésével, illetve az utcák, terek kikövezésével, azaz az útfelület simává válásával megszűnt a huszadik század első évtizede után.

 

 

A szegedi kerékvetők elképesztő formai gazdagságot mutatnak annak ellenére, hogy az épülethez mérve kicsik. Az egyszerű félgömbtől a sakkbábu alakú kúpokon át a csavart formákig, bámulatos tarkaságban villannak elénk jártunkban-keltünkben. Anyagukra nézve is sokfélék: vannak márványból, bazaltból, mészkőből, öntöttvasból, acélból, betonból, műkőből készült kerékvetők a városban.

 

Talán a legismertebb kerékvetőt kétszáz éve Götz János nagyhalász fehér mészkőből faragtatta ki bőgős hajóinak orrtőkéje után; foglalkozásának címere ma is látható az Oskola és az Oroszlán utca találkozásánál. A Kiss Menyhért és Nagy Jenő utca sarkán, valamint a Fekete ház sarkán van, amelyek egyben a fölöttük levő körerkély tartópillérei is. Nem mellesleg a Fekete háznak még kaput védő kerékvetői is vannak az épületnek megfelelő romantikus stílusban. A ház sarkát védő kövekből természetesen mindig csak egy darab van, ellenben a kapukat, bejáratokat szegélyezőkből általában kettő, persze csak akkor, ha már az egyiket el nem sodorta egy szekér vagy kocsi, vagy nem ette meg az idő vasfoga.

 

Simoncsics János és Roboz István közös munkája elkészült és kiadásra vár. Aki tudja, még kiegészítheti a kerékvetők sorát, ha séta közben újabbakba botlik.