Kivel táncol a gyökér? – Szabó C. Szilárd jegyzete

Szabó C. Szilárd

2022. február 13. 10:03

Kivel táncol a gyökér? – Szabó C.
Szilárd jegyzete

Mindent megállítanak. Sorost, Brüsszelt, Uniót, inflációt, migrációt, rotációt, gravitációt, ajándék lónak a fogát meg a sánta kutyát, a tetejébe még Karácsonyt, Gyurcsányt és Putyint. Ja, az utóbbit nem, beszélek itt már hülyeségeket, hiszen nemrég vendégeskedett nála a Kremlben. Újfent. Sokadszor. Őt pár éve akarták megállítani, amikor még azt mondta Orbán, hogy mi a nyugatnak nyitunk ajtót, az oroszoknak pedig ajtót mutatunk, és lassan mondta, nyomatékkal, hogy mindenki megértse: lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik, a demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani. Így mondta egykor. Most meg...? Piha! Persze, előállhatnak azzal a sokat látott köpönyegforgatók, hogy azóta már sok víz lefolyt a Dnyeperen, meg a Türk Tanácsban sem azok ücsörögnek már, mint akkor.

 

Jut eszembe a moszkvai vizitről, azt látták, amikor a közös sajtótájékoztató legvégén Vlagyimir Vlagyimirovics keresztnevén szólította Viktort – a magyar tolmács pedig lefordította a Viktort Viktorra, hogy mindenki értse, Viktorról van szó, nem másról, nem mondjuk Béláról, innen az öttömösi tanyavilágból –, és mutatta neki egy kézmozdulattal, hogy merre hagyja el a neoreneszánsz stílusú nagytermet?

 

Volt ebben a gesztusban valami putyini pajkosság, olyan oroszos kópéság, hogy Orbán előre menjen, ne hátra.

 

Ami nem lehet véletlen, hiszen ennek a prudens fideszes tolatós, előre meg hátra gyüszmékelésnek maga Vlagyimir Iljics Lenin rakta le az alapjait. A bolsevik vezér mondta ugyanis éppen száz éve egy interjúban, hogy „Россия идёт вперёд, а не назад”, magyarul: „Oroszország előre megy, nem hátra”.

 

Tanulni, tanulni, tanulni! És tanultak a fiúk a szélbaltól és a széljobbtól is. Úgy vannak vele, mindegy, hogy vörös vagy barna, csak hatásos legyen. Állítólag, a legenda szerint azt már otthon a konyhában tette hozzá főzés közben Lenin felesége, Krupszkaja asszonyság, hogy Помидор был красным, а не жёлтым. Érti, aki érti. Aki emlékszik még a mákkal táncoló répára és a csodálkozó retekre az orosz gyerekdalból, az tudni fogja. (Kérdés haladóknak: kivel táncol a gyökér?)

 

Az a generáció biztosan nem érti, amely úgy nőtt fel, hogy nem látott miniszterelnök-jelölti vitát. Most sem fog. Pedig a nyilvános vitán minden bizonnyal szóba került volna Magyarország külpolitikája, ilyeténképpen az orosz kapcsolatok, az orosz vakcina és gáz meg a paksi atomerőmű bővítése. Lenne ezekről mit beszélni, főleg az utóbbiról, aminek költségeit annak a generációnak a gyerekei is nyögni fogják, amely úgy nőtt fel, hogy nem látott miniszterelnök-jelölti vitát.

 

Nagyon sok olyan téma és ügy van, ami nincs kibeszélve, amiben sumák van, amiben félre van vezetve, át van verve a nép, az istenadta nép. (Ajtó megől fehér galamb, / Ősz bárd emelkedik – Arany Jánostól tudjuk, hogy mi lett az öreg walesi bárd sorsa. Így jár ma is, aki szólni mer, mert lágy ének kell nekik, meg paradicsomos, tolatós-mulatós zene. Nem bírják a kritikát.) Mert a nép egyszerű gyermekének beállított ember nyolcvanasokkal dobálózva feribátyámozik a nyugdíjról, hellóröfizik, meg a száját nyalogatva rendeli a túrósokat a presszóban.

 

Aki pedig komoly, az ország jövőjét érintő dolgokról szeretne vele beszélgetni, vitatkozni nyilvánosan, kulturált körülmények között, előre lefektetett szabályok szerint, mint ahogy az egy demokratikus országban teljesen természetes a választási kampányban, azt báránybőrbe bújt Gyurcsánynak állítják be, aki szerintük – hogy tovább fokozzam a képzavart és a mai magyar közélet szürrealitását – csak ürgebőrbe varrt üzeneteket közvetít az ellenséges békaemberektől.

 

Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!