– Megveszem Csontváry Kocka Tivadar Magányos cédrusát, és elültetem a kertben!

– De főnök, az egy festmény!

– Kuss – mondja mindjárt a darab elején Péter király, aki nem más, mint egy nagy részvénytársaság degenerált igazgatója, aki üresfejű, léhűtő fiát, Leonce-t szeretné hozzákényszeríteni, a Társa a Társa Kft. örökösnőjéhez, Lénához, hogy a cégbirodalma tovább duzzadjon.

Leonce, akire úgy ásít az élet, mint egy fehér papír és legfőbb munkája a semmittevés, minderről persze hallani sem akar, akárcsak Léna, aki úgy érzi, letörölnek róla minden fényt és illatot, ha férjhez kényszerítik.

A szülők szerint azonban az üzletnek nem tesz jót az ellenkezés, és mindenáron keresztül akarják erőltetni, amit elhatároztak, már a nászajándékot is kinézték az érdekházassághoz, Munkácsy egyik „kubista” festményét.

Így indul a történet, amiből azután egy nem mindennapi fordított Rómeó és Júlia történetet kerekedik ki: a főszereplőket a vakszerencse összesodorja, egyik sem tudja, ki is a másik, és pillanatok alatt egymásba szeretnek. A darab végére persze kiderül minden, lesz esküvő, nem is akármilyen és még egy váratlan csavart is beleír a szerző a modern korba átültetett XIX. századi darabba. Ám ebben a történetben semmit sem szabad komolyan venni és az ellenkezőjét sem.

Shakespeare klasszikus erkélyjelenete is megelevenedik a színpadon: Leonce egy hatfokú falétráról epekedik Léna iránt:

– Mit nézel?

– A szemedet, olyan, mint egy fénylő galaxis, akarsz-e gyereket, hányat?

– Te hülye vagy!

Ezután útjaik egy rövid időre elválnak, majd megdöbbenve veszik tudomásul, a szülők által kényszerűen rájuk erőltetett házastárs nem más, mint frissen megismert szerelmük.

Ezután már nincs akadály, jöhet az esküvő és a lakodalom, ahol a hölgyek úgy izzadnak, mint egy sólepárló.

Závada azonban csavar egyet az eredeti történeten. Az ő verziójában a fiatalok a darab végén móresre tanítják a kapzsi szülőket: Leonce hazaküldi a násznépet, akikkel együtt lesétálnak a színpadról a nézőtérre, hogy betiltsák a naptárt és az órát, hogy csak egymásnak éljenek Lénával.

A két, családegyesítés híján hoppon maradt szülő pedig csak némán áll a színpadon, mert vannak emberek, akik gyógyíthatatlanul boldogtalanok egy olyan világban, amit ők maguk tettek olyanná, hogy farkastörvények uralkodjanak benne.

A szegedi előadás – ami Barnák László első zenés színházi rendezése – igazi összművészeti polgárpukkasztás, részt vesz benne a prózai mellett az operatagozat, a kórus, a magánénekesek, a tánckar és a szegedi szimfonikusok is.

Az alig több mint hetvenperces előadásban Leonce herceget Károlyi Krisztán alakítja, szerelmét, Lénát az operatagozatból Dobrotka Szilvia. Vendégként váltótársa a kettős szereposztásban Gubik Petra. A zord, ám nem túl okos, újgazdag apát felváltva Cseh Antal és Réti Attila kelti életre, Léna anyját pedig Vajda Júlia, aki most pedig egy kicsit másfajta énektudását is megmutathatja.

A díszletet és jelmezeket Varsányi Anna, a színház dramaturgja jegyzi és teremt olyan időtlen látványvilágot, ami a régi és mai korban is egyaránt megállná a helyét.

Szereplők

• Péter király: Cseh Antal / Réti Attila
• Leonce herceg: Károlyi Krisztián
• Léna hercegnő: Dobrotka Szilvia / Gubik Petra
• Rosetta: Horák Renáta
• Léna anyja: Vajda Júlia
• Valerio: Szívós László
• Nevelőnő: Fekete Gizi
• Kalapos 1: Judik Patrik / Kövesi-Nagy Dániel
• Kalapos 2: Börcsök Bálint / Taletovics Milán
• Kalapos 3: Büte László / Tóth Péter
• Pap: Piskolti László / Bagdi Zoltán

Alkotók

• Díszlet- és jelmeztervező: Varsányi Anna
• Koreográfus: Hajdu Anita
• Szcenikus: Szabó Gábor
• Karigazgató: Flórián Gergely
• Zenei vezető: Flórián Gergely
• Zenei asszisztensek: Zalánki Rita / Koczka Ferenc
• Súgó: Zsoldos Anikó
• Ügyelő: Kürtös Petra
• Rendezőasszisztens: Birkenstock Rebeka
• Vezényel: Koczka Ferenc / Flórián Gergely
• Rendező: Barnák László
• Közreműködők: a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara és tánckara.