Kispályás focisták, nagypályás csalók – Szántó György olvasói levele

Szeged.hu

2022. március 13. 10:02

Kispályás focisták, nagypályás
csalók – Szántó György olvasói levele

Amint azt az Ember, Aki Soha Nem Hazudott (későbbiekben: EASNH) szíves közléséből tudjuk: a magyar, az sportnemzet.

 

Legfényesebb bizonyíték erre – de csak az EASNH után! – dicső külgazdasági-és külügyminiszterünk, akit Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Barátságért Érdemrenddel tüntetett ki 2021. december 30-én.

 

Szíjjártó Péter ezen a ceremónián per Szergej barátomként emlegette azt az embert, aki ma sem hajlandó elismerni, hogy Oroszország agressziót követett el Ukrajna ellen, és arról beszél, „hogy Kijev az Egyesült Államok kérésére szándékosan késlelteti a béketárgyalások folyamatát.”

 

Persze, mind Kijev mind az Egyesült Államok azt akarják, hogy ukránok ezrei – köztük csecsemők – haljanak meg, emberek milliói éljenek a lét–nem lét határán, és meneküljenek el szülőföldjükről, vállalva a bizonytalanságokat, azzal a kis csomaggal, amit éppen a halál elől sietve kapkodva össze tudtak pakolni. Ezek az emberek szeretnek pályaudvarokon, tornatermekben, menekültszállásokon élni, néhány napos csecsemőt szoptatni, kitéve magukat a befogadó vagy éppen átmeneti ország hatóságai eljárásainak, mindenekelőtt a civil segítők szolidaritásában bízva.

 

Szijjártó – Lavrov barátja – a Dunakeszi Kinizsi futsalcsapat kapitánya. Akinek csapattársaiból lett már tanácsadó, referens, igazgatótanácsi és felügyelő bizottsági tag, diploma nélküli kvázi kabinetfőnök. Mert aki tehetséges a futball- vagy futsalpályán, az tehetséges a politikában is, és kezükben tarthatják egy ország külpolitikájának irányítását – természetesen EASNH parancsait követve, mert önálló gondolatuk, akaratuk nincs.

 

EASNH kiszolgálása – ez a fő vezérlő elvük!

 

Ékes példája ennek az embertípusnak Menczer Tamás, a Külgazdasági-és Külügyminisztérium második embere, aki élen jár ebben a műfajban. Az egykori, közepes tehetségű sportriporter természetesen minden szervilizmussal kiemelkedik – pedig ez nem könnyű! – a szolgák hadából. Ordas hazugságai közül is legemlékezetesebb az – nehéz volt a választás –, amikor világraszóló diadalként jelentette be, hogy mindenkit megelőzve szereztük meg a nagy mennyiségű kínai lélegeztetőgépet, és más országok csak ácsingóznak ilyen nagyszerű üzlet után. Csak emlékeztetőül: a méregdrágán, háromszoros áron beszerzett lélegeztetőgépeknek nevezett eszközök nagy része lezsírozva raktáron várja, hogy elavuljon, a raktározás havonta 90 millió forintba kerül, és a tranzakciót – az erre hivatott magyar külgazdasági és külügyi cégek helyett – egy olyan no name társaság végezte, amelyet azóta felszámoltak. Az irtózatos nagy haszon viszont ott van a NER-lovagoknál.

 

Nos, ez a Menczer Tamás az egyik reggel az egyik kereskedelmi tv-csatornán nem átallotta azt hazudni, hogy milyen jól fogadja a magyar állam az ukrán menekülteket. A riporternek arra kérdésére, hogy mikor járt a Keleti pályaudvaron, ahol se mosdó, se WC, semmiféle kitelepült idegenrendészeti szerv nincs, nos arra nem válaszolt – természetesen nem járt ott –, de mantrázta az állami propagandát.

 

Első mondatában is kiemelkedően jól hazudott: tíz év alatt egymillió munkahely, meg a rezsicsökkentés, bla-bla-bla...Minden magyar családnak évi(!) 500 ezer forint a megtakarítása a rezsicsökkentésből, és ha jön az egyesült ellenzék, akkor ennek vége! Évi 500 ezer forint rezsicsökkentés, amikor a háztartások túlnyomó többségének a teljes rezsije sincs ennyi, hacsak nem saját fűtött medencéje, és saját kivilágított focipályája van – lásd Szergej Lavrov barátja, Szijjártó Péter.

De ezeket már csak a feleségem nézte-hallotta, mert ő még ezek láttán nem kapcsol el azonnal, mint én a sportközvetítések szünetében az „Egy perc agymosás” elől.

 

Az ember közben nosztalgiával gondol egy Balázs Péterre vagy egy Martonyi Jánosra. Akik józan, megfontolt és képzett diplomaták voltak, akiknek a szavára odafigyeltek, akiknek volt hitelességük, akik a külügyi pályát nem tévesztették össze a futsalpályával. Akik még tudták, hogy vannak fair play szabályok, akik nem keverték össze az agresszort az áldozattal. Akiknek nem a Vezér szolgálata, hanem az ország szolgálata volt a feladatuk.

 

Nekünk ma a harmadosztályú focisták meg sportriporterek jutnak, akik még ráadásul lopnak, csalnak és hazudnak is. Akiknek Szergej Lavrov a barátjuk...

 

Szántó György