Kisházi Sándor bekészült a vagánynak tűnő, laza jópofaságtól – Garai Szakács László jegyzete

Lehet csipkedni, kritizálni, bírálni fideszes független újságíróként Szeged polgármesterét, hiszen ebből telik BMW-re, de ezt lehet stílusosan, ízlésesen, jól csinálni, amire Botka László is azt mondja adott esetben, a fenébe, igaza van.
Csakhogy Kisházi Sándornak, a Szeged365 főszerkesztőjének
- se stílusa,
- se ízlése nincs,
- és nemhogy rosszul, egyenesen szarul csinálja azt, amit csinál.
Ez, persze, egyáltalán nem újdonság, a Szeged365 indulása óta ezekkel kapcsolatosan nem történt nála javulás, de míg máskor a hasonló teljesítményét elintéztem magamban egy láttam, kettessel, ez most más lett.
Kivételesen stílustalan, kivételesen ízléstelen, kivételesen szar.
Kisházi arról próbált írni a „képességeivel” egy bátor beszólást, hogy Botka László polgármester a Facebook-oldalán megtette azt, amit egy felelős, demokrata városvezető tehet egy olyan helyzetben, amilyenben ő most van: megkérte politikustársát, a nem is olyan régen még Szeged közgyűlésében vele együtt ott ülő Mihálffy Bélát, ne mondjon beszédet Horthy Miklós domborművének avatásán a Délvidék Házban október 15-én.
Ennek a kérésnek a kapcsán sikerült Kisházi Sándornak a Szeged365-ön az alábbi címmel megjelentetni összesen kilenc mondatot:
„Botka László kikészült a szegedi Horthy-domborművön.”
Aki nem érti, hogy mi ebben a mondatban a baj, mi ezzel a mondattal a baj, miért – lemegyek Kisháziba – gáz, béna, szar, gusztustalan, undorító ez a mondat, az... Az Kisházi Sándor.
Az idézett mondattal nem az a baj, hogy benne van Botka László. Hanem az, hogy két dolog ránézésre látszik belőle:
- a Szeged365 főszerkesztőjének egykori történelem szakos egyetemi hallgatóként annyi maradt meg a Horthy-korszakból, már ha megmaradt belőle bármi, hogy ki lehet készülni tőle,
- Kisházi Sándornak bármilyen témával kapcsolatosan csak a lazaság, a trendiség és a jófejség számít.
Csakhogy a holokauszt kapcsán nem nagyon lehet se lazának, se trendinek, se jófejnek lenni. És ez akkor is így lenne, ha – ugorjunk egy másik univerzumba – Kisházi Sándor azt írná: Nemesi Pál kikészült a szegedi Kádár-domborművön.
Kag és Kip a Szegedmánál, vagy Szűcs Dániel a Szegedernél simán megírt volna egy Botka-bíráló szöveget erről a témáról úgy, hogy az stílusos, ízléses, jó lett volna, jó lenne. Ugyanis lehet máshogy gondolkodni, máshonnan nézni a dolgokat, a másik oldalon állni, de arra azért jó lenne törekedni, hogy azokat a minimumokat azért tartsuk már fejben, követeljük már meg magunktól, amik kellenek ahhoz, hogy szabad, független, európai gondolkodónak tarthassuk magunkat – függetlenül attól, kire szavaztunk. Az egyik ilyen minimum ez:
„nem támogatható az alkotmány szerint Magyarország szuverenitásának elvesztésekor hatalmon lévő politikai vezetőnek történő szoborállítás”.
Orbán Viktor mondta ezt a Parlamentben 2015. december 15-én.
És mielőtt bárki azon kezdene gondolkodni, miért törődök én ezzel az egésszel, miért írtam ezt az egészet, hiszen csak annyit kell csinálni, hogy nem kell olvasni Szeged365-öt, az pont olyan rosszul gondolkodik, mint Kisházi Sándor.
Ha újságírót játszok, és ehhez szerzek egy saját homokozót, akkor addig, amíg ebben a homokozóban csak én ülök, és a hátsó udvarban van, addig azt csinálok, amit akarok. Addig valóban „ne szólj bele, nem telefon!”
Csakhogy a Szeged365 már nem hátsó udvari homokozó, ha egy híroldalnak van több mint 26 ezer követője a Facebookon, akkor azért ott már nem lehet akármit, akárhogyan leírni. Stílus és ízlés – erre igenis szükség van.
John Cleese mondta azt, mindig mindenből kötelező viccet csinálni.
Igaza van.
De Kisházi Sándor nem viccel és nem vicces: csak bekészülve poénkodni próbál. És soha nem sikerül neki.