Kis János és a gyávák – Lakner Zoltán jegyzete

Ha ők a jövő záloga, nem biztos, hogy ki kellene váltani – hogy Hofi Géza egyik poénját felpuhítsam rögtön az elején –, amiből az olvasó talán már ki is találta: a kormánypárt ifjúsági szervezeteinek tevékenységéről fogok megemlékezni.

2021. augusztus 26. 18:34

Kis János és a gyávák – Lakner Zoltán jegyzete

Emlékezetes marad ez a nyár arról, milyen nagyot mennek a KISZ-es fiatalok. Előbb a Fidelitas szabadcsapata kaszálta le a méhlegelőt, aztán az IKSZ különítménye tolt parizert Jakab Péter orra alá, alkalmat adva a jobbikos miniszterelnök-jelöltnek egy újabb népszerűség-felpörgető plebejus kifakadásra.

A nagyon keresztény és nagyon demokrata ifjak láthatóan tavasszal sem figyeltek már oda, amikor éppen a fideszes kötözködés csinált Jakab párizsijából politikai szimbólumot.

Eddig tartott a becsalogatás, innentől kicsit elvontabb témára váltunk.

Ezen a héten ugyanis a Fidelitas folytatta színvonalas sorozatát „Gyurcsány embereiről”, mégpedig ezúttal Kis János arcképét tették a szervezet Facebook-oldalára. (Mindig jó érzés értesülni, hogy az adónk jó célra fordítódik.)

A szöveg a következő volt, idézem (az emojikat kihagyva):

„A bukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc és emberei még mindig hatalmon vannak. Nem hiszed? Tudtad például, hogy Kis János az SZDSZ alapító tagja és első elnöke volt, és közel harminc éve tevékenykedik a CEU tanáraként? A baloldalnak csak a hatalom megszerzése számít. Emlékezzünk erre a 2022-es választáson is.”

Kezdjük talán onnan a rejtvényfejtést, hogy eszerint Kis János hatalmi pozíciója abban áll, hogy egyetemen oktat. Kis pont vagyok hozzá képest az egyetemi világban, de most kihúztam magam, hiszen eszerint valami icipici hatalmam nekem is van a mélymagyar galaxisban.

És ezt a „hatalmat” úgy gyakorolja, mint Gyurcsány embere? Ugyebár arról a Kis Jánosról beszélünk, aki Medgyessy Péter III/II-es ügye miatt 2002 nyarán kilépett az SZDSZ-ből, amely akkor a még nem is Gyurcsány vezette MSZP-vel volt koalícióban.

Ez tényleg minősített gyurcsányizmusnak tűnik.

Kis János amúgy soha nem töltött be közhatalmi pozíciót, még országgyűlési képviselő sem volt. 1991 végéig az akkori legnagyobb ellenzéki pártot vezette.

Értem, hogy CEU, tehát Soros, és kellett valami Soros a Gyurcsányba. Tényleg, ha Karácsony 99 százalék Gyurcsány, akkor Gyurcsány hány százalék Soros? Nincs itt egy volt Soros-ösztöndíjas, hogy gyorsan kiszámolja? Na, de, ezt leszámítva, hogyan akadtak bele Fidelitasék éppen Kis János nevébe? Merthogy nem annak alapján, amit olvastak tőle, az hétszentség.

Úgyhogy akkor mesélek róla nekik én.

Éppen idén jelent meg Kis János vaskos, ám annál olvasmányosabb, mély, sokrétegű visszaemlékezés-kötete, Szabadságra ítélve címmel.

Olyan személyiség, mondhatni karakter története tárul fel belőle, aki 1973-ban döntött úgy, hogy ha már politikai okból kirúgják a munkahelyéről, a Filozófiai Intézetből, akkor a rendszeren kívül igyekszik felépíteni új (köz)életét. Az, hogy politikai rendszerváltás közeledik, 1988-ban sem volt pontosan előrejelezhető, nemhogy tizenöt évvel korábban. Az a bátorság és elszántság, amivel Kis János a politikai ellenzék felépítésébe belevágott, és aminek következtében politikai csoportok, illegálisan létrehozott és terjesztett kiadványok, nemzetközi kapcsolatok jöttek létre, állandó megfigyelés és retorziók terhe mellett, szóval az ehhez szükséges bátorság és elszántság emelik Kis Jánost és ellenzéki társait a legmagasabb morális helyek egyikére a magyar történelemben.

Az a politikai helyzetértékelés pedig, amellyel Kis János 1981-ben, a lengyelországi szükségállapot bevezetése idején élt, miszerint ez elnyomó akció valójában az államszocialista rendszer végső és teljes válságának nyitánya, a legkiválóbb politikai stratégák közé sorolja.

Morál és politikai érzék – két olyan vonás, amely tökéletesen hiányzik a Fidelitasból. Valamint a műveltség, hogy erről bármi fogalmuk legyen, vagy – ami még fontosabb lenne – a tudás iránti igény, mert nincs lényegesebb, mint tudni vágyni azt, amit nem tudunk.

Csak hát valamennyi tudás ehhez is szükséges.

De itt csak a hatalomvágy bugyog fel a kanálisból. Méghozzá feltűnő és feltűnően ostoba vágy arra, hogy az ifjú gárda tagjait észrevegyék, és magas posztokra kiemeljék főnökeik.

Főnökeik, azaz a szabadság ellenségei.

Akik ahhoz is sunyik, hogy legalább szóljanak ennek a szánalmasan buta társaságnak, hogy Kis János volt az, aki 1988. június 16-án a Batthyány-örökmécsesnél védeni próbálta a rendőrökkel szemben Orbán Viktort. Szóval, hogy legalább pont ne vele próbálkozzanak. Hacsak nem épp ez volt a megrendelés a szolgáktól.

Kis János egész életútja pontosan az ellentéte a gyáva és ostoba, hatalomvágyó és gondolattalan karrierizmusnak, amit a fidelitasosok és az ikszesek megtestesítenek. Harminc éve nem pártelnök, tizenkilenc éve nem párttag. Viszont saját területén világszerte elismert tudós. Évente egy-két alkalommal – vagy még ritkábban – szólal meg közéleti kérdésekkel kapcsolatban.

Politizál és gondolkodik.

Gyurcsány örülhetne, ha ilyen emberei lennének. Csakhogy vannak, akik senkinek sem az emberei, mert autonómiájuk ezt sosem tűrné.

Ez az, amit a jutifaliért pitizők végképp nem értenek.

Lakner Zoltán

Nyitóképünk a Fortepanról van, Szalay Zoltán felvétele: Budapest, Mérleg utca 9., az SZDSZ székháza, sajtótájékoztató az önkormányzati választások eredményének kihirdetése után. A felvétel 1990. október 14-én készült. Kis János jobbján Sárdi Anna, balján Büky Dorottya ül.

Tovább olvasom