Kinek van mije? – Szántó György olvasói levele

Vármegyénk nagy szülötte, „Mindenki annyit ér, amije van” János a jogi kar épületének avatásán ismét mondott egy maradandót, amelyet már többen és kiválóan idéztek és elemeztek: „nem a városnak van egyeteme, hanem az egyetemnek van városa”.
Szeged.hu

2022. november 14. 19:45

Kinek van mije? – Szántó György
olvasói levele

Én most arról szeretnék írni, hogy amikor az egyetem Szegedre települt, milyen ingatlanok átadásával segítette a város a felsőoktatás beindítását!

 

A török uralom megszűntével a lakosság kulturális szintjének emelésére, valamint a közhivatalok számára kiművelt emberfőkre volt szükség. Ennek érdekében a város kegyesrendi (piarista) tanárokat hívott falai közé. 1721-ben kezdte meg működését a kegyes-oskola, ami hamarosan nemcsak a város, de az egész Délvidék kulturális életének meghatározó intézményévé vált.

 

A XIX. század végén, a XX. század elején jelentős iskolaépítkezések folytak:

  • 1873-ban az egykori Reáltanoda (ma az egyetem központi épülete),
  • 1882-ben a Polgári Leányiskola (jelenleg a jogi kar épülete),
  • 1894-ben a Baross-Gimnázium (Vedres Szakközépiskola),
  • 1895-96-ban a MÁV-ollégium,
  • 1896-ban a Fa- és Fémipari Szakiskola (ma az egyetem mérnöki kara),
  • 1897-98-ban a Fölsőbb Leányiskola (1903-tól állami főgimnázium, ma Radnóti-gimázium),
  • 1898–1901 között a már 1885-től működő Felső Kereskedelmi Iskola (Kőrösy József Szakközépiskola),
  • 1901-ben a Siketek és Nagyothallók Iskolája,
  • 1902-ben a Fölsőbb Leányiskola (ma Tömörkény-gimnázium),
  • 1912–14-ben az Állami Fölső Ipariskola (ma Déri Miksa Szakközépiskola),
  • a Szentháromság utca 9. alatt a Gyertyámosi Magyarnyelv-terjesztő és Fiúnevelő Intézet (szintén az egyetemé), valamint
  • Újszegeden az 1912–14 között emelt Temesközi Szerb Konviktus (jelenleg az egyetem védőnőképző kara).

 

A világháború kitörésekor már egyértelmű, hogy Szeged iskolaváros volt.

 

A trianoni békediktátum következtében a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemnek az új határokon belül kellett helyet találni. Az épületek, felszerelések, könyvtárak és gyűjtemények átmentésére nem volt lehetőség, csak a szellemiség átmentésére a tanári kar áttelepülésével. Az egyetemi tanács Budapesten 1920. január 17-én tartott rendkívüli ülésén hozott határozatot:

 

„hogy tekintettel Szegednek nemzeti érzületére, a megszállott területekhez való közeli fekvésére, nem különben Szeged városának lakást és élelmezést biztosító ígéreteire (...) a kolozsvári egyetem ideiglenesen és addig is, míg régi otthonába visszatérhet, tudományos munkásságát az 1920/21 I. szemeszterében felveszi.”

 

A város számtalan intézményt ürített ki, hogy ideiglenesen el tudja helyezni az egyetemet, amíg a végleges épületek elkészülnek. A végleges építési költségvetésre már megszavazott bizonyos városi hozzájárulást, de ezt a kultuszminiszter kevesellte. A városi tanács határozata alapján végül Somogyi Szilveszter polgármester ezer hold föld ötven évi jövedelmét ajánlotta föl, ami huszonnégy vagon búza ára volt évenként. Kikötötte viszont, hogy az egyetemnek legalább négy klinikát:

  • belgyógyászati,
  • sebészeti,
  • gyermek- és
  • elmekórtani klinikát

építsenek fel.

 

„Kösse ki a közgyűlés, hogy a szegedi egyetem, amelyért oly nagy áldozatot hoztunk, de szívesen áldoztunk, tartozik minden szegedi gyermekét felvenni.”

 

A középítkezéseknél vidékiek helyett szegedi lakosokat alkalmaztak, az Államépítészeti Hivatal ugyanakkor rosszallását fejezte ki, hogy a versenytárgyalásoknál a szegedi iparosokat hat, a kereskedőket két százalékos előnyben részesítették a közintézmények által kiírt versenytárgyalásoknál.

 

A Szegedi Napló 1929. június 9-i számában olvashatjuk, hogy

 

„A klinikák bútor, vas, üveg, porcelán, szerszám, vasbútor stb. szükségleteinek szállítására beadott ajánlatok alapján történt a döntés, a szegedi ipar és kereskedelem érdekeinek szem előtt tartása mellett. A megbízásoknak több, mint 90 százalékát szegedi cégek kapták. Az összes szállítások értéke közel 300 ezer pengő.”

 

A költségek fedezésére számtalan magánszemély, így Landesberg Mór vállalkozó, lord Rothemere, az egyetem díszdoktora, valamit a Rockefeller-Alapítvány is jelentős összeggel támogatta az építkezéseket.

 

1930-ra készült el a Fogadalmi templom – tér épületegyüttese, amihez a város képviselője, gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter 4 millió 435 ezer pengőt biztosított. Ugyanennek az évnek nyarán készült el az ország legnagyobb és legmodernebb iparos tanonciskolája 600 ezer pengő költséggel. Az iskola Szeged város tulajdona. (Jelenleg az egyetem Gyógyszerésztudományi Kara)

 

Az államhatár elvágta a DEMKE-palotát fenntartó délvidéki területeket és az onnan ideáramló diákságot. Ezt a város szintén megvásárolta, itt alakították ki a Horthy-kollégiumot. Mellette épült a Polgári Iskolai Tanárképző és a Tanítói Internátus (Hősök kapuja), 1 millió 70 ezer, 700 ezer és 700 ezer pengő értékben.

 

Kállay Miklós földművelésügyi miniszter szegedi látogatásán elmondott beszédéből idéz a Szegedi Napló 1933. július 29-i száma.

 

„Itt a(z alsóvárosi) kultúrházban örömmel látom a kultúra egyesülését a földdel, ha pedig ezt az egész országon keresztül tudjuk hajtani, akkor Magyarország meg van mentve. Itt, Szegeden örömmel látom, hogy a kultúra összefogott a földdel, éppen ezért szükségesnek tartom, hogy a vidéki egyetemeket ne szüntessék meg, mert ez legelsőbb rendű kultúrérdek. (...) Minden erőmmel azon leszek – és ezt a kultuszminiszterrel is megbeszéltem –, hogy ne csonkítsák meg a vidéki egyetemeket.”

 

A Dóm téri átjáróban áll a Klebelsberg-emlék latin fölirattal: SAXA LOQUUNTUR. A kövek beszélnek. Ajánlom „Mindenki annyit ér, amije van” Jánosnak, hogy egyszer hallgassa meg, hogy mit beszélnek a kövek, és akkor – talán – nem mond – sokadszor – hülyeségeket!

 

Szántó György

Címlapon

mutasd mind