Sokan állítják, hogy Kínának nincs geopolitikája – kezdte szegedi előadását a témáról nemrégiben könyvet író Horváth Levente, aki tizenkét évig élt a távol-keleti országban, Sanghajban főkonzulja volt hazánknak, jelenleg pedig kecskeméti Neumann János Egyetem Eurázsia Központ igazgatója. Pikáns, hogy korábban a Fudan Egyetem hallgatója volt.

A világrend átalakulása zajlik, és ennek egyik kiváltó oka Kína gazdasági megerősödése. Az egy pólusúból a többpólusú világ felé tartunk. Kimondható, hogy az 1492-vel, Amerika felfedezésével kezdődő atlanti korszaknak ötszáz év múltán vége lesz, amelyet Eurázsia korszaka követ – sűrítette össze a legfontosabbnak tűnő alapvetéseket Horváth Levente az egyetem jogi karának épületében megtartott előadáson, amelynek szervezője az SZTE Konfuciusz Intézete és ÁJTK Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézet Nemzetközi Jogi és Európa-jogi Tanszéke volt.

A Nyugat és a nyugati világ nem fog összeomlani a világrend átalakulásakor – tette hozzá, érzékeltetve, hogy a jelzett korszakváltás ebben az értelemben nem lesz látványos. Sokkal inkább kiegyenlítődés történik, vagy még pontosabban: a világgazdaság súlypontja nyugatról kelet felé tevődik át. 

A volt sanghaji főkonzul szerint Kína békepárti, ezt jelzi, hogy nincsenek expanziós törekvései, az ország területén kívül egyetlen katonai bázis tart fenn, és katonai költségvetése bár jelentős, csupán egyharmada az Egyesült Államok katonai büdzséjének. Ráadásul alapvetően védelmi fegyverzetét fejleszti – hangzott el a felsorolás. Ennek ellentmond, hogy repülőgépanyahajókat épít – tehetnénk hozzá ellenvetésként.

Az előadó által felsoroltak azt is bizonyítják, hogy Kína szeretné elkerülni a nyugati világra jellemző thuküdidészi-csapdát, ami azt jelenti, hogy egy feltörekvő és megerősödő állam szinte minden esetben kihívója lesz a korábbi egyeduralkodónak. 

A Nyugat történelme során tizenhat ilyen csapdahelyzetet azonosítottak, és ebből tizenkét esetben robbant ki háború. A nyugati világra jellemző gondolkodásmód, vagyis a győzelem és vereség kettőssége helyett a kínai gondolkodás a győztes és győztes helyzeteket helyezi előtérbe – hangzott el. 

Szemléletes példa erre az atlanti világban kedvelt sakk és a Kínában is rendkívül népszerű Go játék közötti különbség. Az előbbi lényege, hogy a királyfigurát kell legyőzni, lehetetlen helyzetbe hozni, míg a Go játékban a területfoglalás a cél. Ám az is nyertes, aki játékostársánál kisebb területet foglal el – tartott szemléletes kitérőt a Kína-szakértő.

A gondolkodási mintákat is a régmúltból hozzák a kínaiak, és számukra a követendő magatartás éppen az, hogy erőszak alkalmazása nélkül érjék el céljaikat. Horváth Levente szerint a keleti világhatalom kül-, gazdaság- és geopolitikáját ez jellemzi ma is. 

A nagy kínai fordulatot, nyitást 1978-ban Teng Hsziao-ping hajtotta végre, és ennek egyik fontos állomása, hogy ma Kína a világ második legnagyobb gazdasági hatalma. Azt azonban nem tette hozzá Horváth Levente, hogy az egy főre jutó GDP-ben Kína a világranglistán csak a 69., ami legalábbis árnyalja az ország gazdasági fejlettségéről kialakított és mutatni szándékozott képet. 

Kína nagybefektető, ezt jelzi, hogy nemrégiben vásárolta meg hamburgi kikötő tulajdonrészének 25 százalékát. (Korábban az Athén mellett található pireuszi kikötőt teljes egészében vették meg.) Az akvizíciók nem véletlenszerűek. A Kínából érkező áru közel 95 százaléka hajókon szállítják. 

Fontos különbségnek nevezte Horváth Levente, hogy az atlanti világ nem nyitott a kínai szemlélet és gondolkodásmód megértésére, míg ez fordított nem igaz.  

Kínát démonizálják, de korábban démonizálta az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok Japánt is – hangzott el az előadásban, és e két jelenség közötti párhuzamosságot emelte ki Horváth Levente. 

Úgy vélekedett, hogy Kínát nem szeretni kell, hanem megismerni. Sőt egyet érteni sem szükséges az ott alkalmazott politikai, hatalmi és gazdasági módszerekkel, ám ezek alaposabb tanulmányozása ajánlott az atlanti világhoz tartozó országoknak.

Sok vitára ingerlő megállapítás is elhangzott a keddi előadásban a hongkongi kormányzóválasztás övező ellenállási harcról, az ujgurokkal szemben alkalmazott hatalmi módszerekről, Japán és Kína gazdasági teljesítményének összehasonlításáról, amelyek kivétel nélkül szóba kerültek az előadást követő kérdezz-felelekben.