Reggel háromnegyed hétkor már több mint tíz percet kellett sorba állni az autóval, hogy bejussunk a parkolóba. A négynapos ünnep és a halottak napi virágvásár a szokottnál is több szegedit csalt ki a Mars térre. Ahová nemcsak az ősz, de az infláció is alaposan betört.

Megfogadtuk a régi öregek tanácsát és a krumplival kezdtük a vásárlást, mert, ha krumpli van otthon, nem lehet éhezni.

De nem is kizárt – állapítottuk meg kolléganőmmel az árakat látva: az egykor népélelmezési cikknek számító burgonya 350-420 forint között kellette magát, pontosabban nem is nagyon kellette, mert nehezen lehetett szépet találni. 

Végül azért sikerült: vettünk apró újkrumplit háromszázért, ami igencsak jó üzletnek számít, ha megnézzük az áruházak zöldséges polcait, ahol legtöbbször 499 forintért kínálják az argentin és francia burgonyát.

Tojást is írtak otthon a listára, hogy legyen miből sütni az ünnepekre, de a tojás sem kakukktojás, és éppen úgy húzza az árát az infláció, mint húsét vagy a sajtét.

– 1971 óta foglalkozik a családunk tojáskereskedéssel – mondta Kotogány János, aki családjával a legnagyobb tojásos üzletet viszi már évtizedek óta a nagycsarnokban. – Akkor 80-90 fillér volt egy tojás, télen elérte a brutális 2 forintot is. A benzin 3 forint volt, a fizetés meg 1300. Most nyolcvan-száz forint a tojás és 160 ezer a legkisebb fizetés – ugyan ott tartunk, ahonnan elindultunk, sokszor csak a nosztalgia teszi szebbé a múltat.

A kereskedő szerint a termelők legszívesebben a csillagos égig emelnék az árakat, arra hivatkozva, hogy drágul a takarmány, többe került a benzin.

Találtunk még szép fürtös uborkát is, ezt persze az ára is tükrözte, 650-ért mérte kilóját az egyik őstermelő:

– Tavaly nyáron 6 ezer forint volt egy zsák tápanyag, az idén 30 ezer, kiszórok napi 8 ezer forintnyit az uborkákra, az üzemanyag és a helypénz naponta 8 ezer forint és akkor még nem árultam semmit – mondta látva, hogy kicsit sokalljuk az árat.

Kértünk is mindjárt egy kilót, ami tavaly ilyenkor még 450-be került volna, most éppen 30 százalékkal többe.

– A jó termés, a nagyobb mennyiség valamennyire ellensúlyozta a költségek növekedését, de az ár nem minden, az marad csak talpon, aki minőséget termel, ma már a szemetet nem fizetik meg a vevők. Attól vásárolnak, akiben megbíznak, még akkor is, ha drága az, amit árul.

Vettünk még a csarnokban lecsónak való paprikát is, kilónként 400-ért és egy csomag sörretket, ugyancsak négyszázért.

Október végéhez képest meglepően nagy a választék a csarnok előtti asztalos piacon. A répa csomóját 250–400-ért, kilóját a legtöbben 400-ért kínálják, a fehérrépáért 1000–1200, a friss, leveles zellerért pedig 350–470 forintot kének nagyságtól függően.

Kaptunk még néhány zsengébb cukkinit is 700 forintért, egy kisebb karfiolt 590-ért.

Kevés és ezért drága idén a brokkoli, mi 1150-ért láttunk. 

A nassolni való olasz szőlő kilója 750–990 forint, láttunk mag nélkülit is 1500-ért, apró szemű hazait csak egy helyen, ötszázért.

Jó hír viszont, hogy az alma ára nem nőtt (még) a csillagos égig: a legtöbb helyen 330 forintért kínálják, fajtától függetlenül. 

Olcsó még a körte is, kilónként 500-600 forintért már nagyon szép Vilmost vagy Kieffer körtét lehet haza vinni.

Legjobban az jár, aki cserepest választ: hatszáz forintért már egészen nagyon láttunk. Toboz koszorút kínálnak 500-ért, de lehet kapni jóval nagyobbat ötezerért is.