Az állam- és kormányfők tanácsülésén az a döntés született, hogy az orosz olajra kivetett európai uniós embargó alól azok az országok, amelyek földrajzi elhelyezkedésük, illetve eddigi energiahordozó-vásárlási szerkezetük miatt különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, egy időre felmentést kapnak. Az elmúlt hetek vitái tulajdonképpen arról szóltak, mennyi is ez az idő. A Bizottság eredeti, 2023-as javaslata eleve tárgyalástaktikai pozíciónak tűnt, ahogyan a magyar kormány vétófenyegetése, meg az örökre szóló mentesség emlegetése is. A Mol elnöke arról nyilatkozott, hogy a cég olajfinomítóinak az orosz olajról más nyersanyagra való átállításához kettő-négy évre lehet szüksége, így a végső határidő akár 2026-ig is kitolódhat.

Időközben egyre több elemzés látott napvilágot arról, hogy a Mol nagy nyereséget – extraprofitot! – szerez az olcsó orosz olaj beszerzési ára és a belőle készült termékek eladási ára közötti különbség révén. Múlt héten a kormány ezt a nyereséget jelölte meg a közel 900 milliárd forintos (első) költségvetési kiigazítás egyik fő forrásaként. Ez a „rezsivédelmi alap” fedezete.

Valójában az történik, hogy embargó híján a Mol sokat kereshet az orosz olaj felhasználásán, ezt a profitot pedig a kormány a különadó révén bevonja a költségvetés finanszírozásába. Ezen belül egy olyan politikai termék, a rezsicsökkentés fenntartásába, amely sokkal olcsóbban előállítható lenne, ha csak azoknak járna pénz, akiknek tényleg súlyos anyagi gondokat okoz az energiaárak kifizetése. Így csinálják például a britek, az ottani különadókból ugyanis jelentős összeget fordít – az amúgy nem éppen szociális érzékenységéről híres – konzervatív kormány a rossz helyzetben lévő háztartások markáns megsegítésére.

Ezzel szemben nálunk annak jár több rezsitámogatás, aki többet fogyaszt, csakúgy ahogy annak jár több adókedvezmény és lakástámogatás, akinek magasabb a jövedelme.

Az orosz olaj embargójának akadályozása és kitolása ennek az igazságtalan és méregdrága szisztémának a finanszírozásához szükséges. Vagyis azért tesz hatalmas diplomáciai erőfeszítéseket és arra költ rengeteg pénzt a magyar állam, nehogy több pénz juthasson a szegényebbeknek vagy az alsó középosztálynak.

Arról nem beszélve, hogy bár a magyar kormány által belengetett vétó javította Ausztria vagy Csehország és Szlovákia tárgyalási pozícióját is, azonban az örökös embargó-mentesség nem nyert teret a közös döntésben. A németek és a lengyelek ugyancsak felmentést kaptak az orosz vezetékes olaj vásárlásának tilalma alól, de kormányaik kinyilvánították, hogy nem kívánnak élni a lehetőséggel. A kivételezett körben benne maradó Csehország, Magyarország és Szlovákia az EU-s országok oroszországi olajvásárlásának mindössze tíz százalékáért felelősek, így az embargó nagyon is széles körű lesz. Továbbá a Mol nem árusíthatja más országokban az orosz kőolajból készült termékeit, így az a bizonyos extraprofit, amit a magyar kormány most politikai céllal lefölöz, sem áll már sokáig rendelkezésre.

Mindezeken kívül Magyarország – ahogyan azt a kormány „kikövetelte” – kaphat pénzt az orosz olajról való átállásra, mégpedig pontosan abból a helyreállítási alapból (RRF), amely eleve tartalmazott energiaátállási tételeket, és amelyet a magyar kormány egy éve képtelen lehívni. Egyebek mellett azért, mert a Bizottságnak benyújtott helyreállítási terv nem tartalmaz e témába vágó programot. Miután az eddig le nem hívott RRF-pénzeket oly módon átcsoportosítják, hogy akár az orosz olajról való leválást is finanszírozni lehessen belőlük, így a magyar kormány most elkezdhet arra a pénzre pályázni, amit már egyszer megkaphatott volna, és minél inkább húzódozik az orosz olajról való leszakadástól, annál később jut majd hozzá ehhez a forráshoz.

Orbán újabb „hatalmas győzelme” révén tehát fennmarad a 480 forintos benzinár és a rezsicsökkentés politikai terméke, amit a lelkes magyar adófizetők a rájuk továbbhárított különadókból fognak kifizetni.