Kettőt egy csapásra – Lakner Zoltán jegyzete

Ritka eset, amikor egy választás előtt a Fidesz nem barkácsol valamit a szabályokkal, és ez alól a 2024-es voksolások sem képeznek kivételt.
Lakner Zoltán

2022. június 16. 11:45

Kettőt egy csapásra – Lakner Zoltán
jegyzete

Hogy messzebbre ne menjünk, a legutóbbi parlamenti választás előtt a listaállítás feltételeit módosította a kormányoldal. Az önkormányzati választás szabályai is gyakrabban változnak, mint nem. 2010-ben országszerte lefelezték a közgyűlések, képviselő-testületek létszámát, 2014-ben pedig a Fővárosi Közgyűlés esetében megszűnt a listás szavazás, a kerületi polgármesterek – és néhány kompenzációs mandátummal bejutó politikus – alkotja a testületet.

 

Az állampolgár nyilván nem hullat könnyeket amiatt, mert kevesebb pártkáder jut tiszteletdíjhoz, de ha valaki azt gondolja, hogy ettől kevesebbe kerül a magyar állam működése, akkor ideje felébrednie az álomból.

 

Valójában inkább valami olyasmi történt, hogy a testületekből kihullott saját embereit a Fidesz áthelyezte a kormányhivatalokhoz és más állami állásokba, ellenben az ellenzéki pártok számára kevesebb hely maradt, ahova egyáltalán bejuthattak az embereik. A 2010-es lefelezés az egyik oka annak, hogy az ország sok helyén, úgymond, évek telhetnek el anélkül, hogy a lakosság ellenzéki politikusokkal találkozhatna, hiszen a közfunkciójukat elveszítő ellenzékiek közül sokan szakítottak a politikával, és az elszántabbak is legfeljebb csak munkaidő után élnek egy kis közéletet.

 

A NER berendezkedése óta tizenkét év telt el, de a szabályváltoztatási ambíció egy szemet sem csillapodott.

 

Nem is fog, hiszen a rendszer lényegéhez tartozik a verseny szabályainak egyoldalú módosítása, a pálya dőlésszögének hatalom számára kedvező átállítgatása. A mostanra ismét teljes virágjába borult rendeleti kormányzás során a kormány törvényeket is felülírhat, sőt a parlament utólagos jóváhagyását is mellőzve alkothat jogszabályokat. Alaptörvényt ugyan nem módosíthat a kormány, de a kétharmados kormánytöbbség bármikor megteheti, bizonyítékát nyújtva annak, hogy semmi szükség a rendeleti kormányzásra.

 

Néhány nappal ezelőtt a Fidesz frakcióvezetője egy háttérbeszélgetésen említette meg azt a kormánypárti elképzelést, hogy 2024-ben ugyanazon a napon tartanák az európai parlamenti és az önkormányzati választást. Az EP-választásra ötévente kerül sor, ha nem is mind a huszonhét tagállamban azonos dátumra kitűzve, de egy szűk intervallumon belül nagyjából mindenütt egyszerre, májusban vagy júniusban. Ezt egyelőre még az Orbán-kormány sem vétózta meg. Az önkormányzati választás időpontjáról az alaptörvény rendelkezik, miszerint ötévente októberben kerül rá sor. Ezt csúsztatnák tehát rá az EP-választásra, ami azt jelenti, hogy fél évvel előre hoznák a helyi voksolásokat.

 

Ez alaptörvény-módosítást igényel, de a demokrácia nagyobb dicsőségére a 2019 őszén megválasztott polgármesterek és helyi képviselők mandátuma így is októberig tartana, csak éppen már májusban megválasztanák utódaikat. Kocsis Máté akár 10 milliárd forintra rúgó spórolást említett a szavazások egy napra való összevonásával, ami, túl azon, hogy körülbelül Mészáros Lőrinc reggelije, felveti a kérdést, hogy eddig vajon miért nem jutott ez eszébe senkinek, amikor gránitozták az alaptörvényt.

 

Habár a takarékossági érv tetszetős, nehéz nem észlelni a tendenciát, hogy a Fidesz a parlamenti választás és a népszavazás egy napra hozatala után most újabb két voksolást pakolna egybe. Minthogyha azon lenne, hogy egyre ritkábban nyíljon meg a szavazólapok leadásának lehetősége, és egyre inkább egy-egy saját maga által kiválasztott célnapra állíthassa be propagandagépezetének csúcsra járatását.

 

Ha esetleg valaki gyanakodni kezd, hogy a hatalmi célok kapcsán a Fideszt mégis mióta érdekli ennyire a takarékosság, akkor a gyanakvása alighanem jogos.

 

Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a Fideszben is látják, az ellenzék megmaradt közepes és kis pártjai nagy garral készülnek az európai parlamenti meccsre, amelyet egymás közötti helyosztónak tekintenek, hogy aztán ennek eredménye alapján osztozkodjanak az önkormányzati pozíciókon. Ezt az amúgy sem igazán acélos tervet semmisíti meg, ha egyazon napon kell egy olyan választáson indulnia az ellenzéknek, amelyen a külön listás versengés logikája érvényesül, és egy olyanon, az önkormányzatin, amelyen egyesítenie kell az erőit. A kormányoldal láthatóan azon dolgozik, hogy egy újabb választás előtti megegyezési kényszerbe hajtsa bele az ellenzéket, a 2022-es nagy sikerre való tekintettel.

 

Azt azért fontos hozzátenni, hogy bár Simicska Lajos óta tudjuk, mindenkinek állampolgári joga hülyének lenni, ennek a tételnek van egy lábjegyzete, miszerint ez azért nem kötelező. Tehát, ha az ellenzéki pártok most szembesülnek ezzel az újabb, számukra kínos helyzettel, akkor mostantól számítva két évük van arra, hogy kitaláljanak valamit.

 

Egy dolog azért mindenesetre a kormányt illetően is elgondolkodtató: eszerint azt gondolják, hogy a mostani gazdasági, megélhetési nehézségeket 2024 késő tavaszára annyira kisimítják, hogy egy füst alatt két választást is behúznak a fellendülés hullámán? Ez még a Fidesztől is ambiciózus célkitűzés a 400 forint feletti euró és a tíz százalék feletti infláció időszakában.

 

Amivel nagyjából össze is foglaltuk az ellenzék esélyének lényegét.

Címlapon

mutasd mind