Két csodálatos tápéi asszonyt leptek meg idén a Tápéért Emlékéremmel

Idén nem tudott dönteni a részönkrományzat, ezért végül ketten kapták: Polonkai Lászlóné, mindenki Ilike nénije és Vörös Istvánné, Tápé Aranka nénije a Tarhonyafesztiválon tudta meg, idén őket ismeri el a falu, a városrész életük munkájáért. Vastapsolt a Heller Ödön Művelődési Ház udvarán a közönség, amikor egyesével színpadra szólították őket.
Két csodálatos tápéi asszonyt
leptek meg idén a Tápéért Emlékéremmel

A Tarhonyafesztivál délutáni programsorozatát rendre megszakítja a városrész, vagy ahogy a tápéiak a mai napig mondják, falu emlékérmének átadása. Tápén a kilencvenes évek közepe óta hagyomány, hogy így, emlékéremmel köszönik meg egy-egy helybéli munkáját, egész életen át tartó odaadását. A „zsűri” idén nehéz helyzetben volt, épp ezért bölcsen döntött: két emlékérmet adtak át.

 

2022-ben Polonkai Lászlóné és Vörös Istvánné életművét ismerték el.

 

Egyik díjazott sem tudta, hogy ő kapja idén az elismerést, mindketten csillogó szemekkel léptek fel a színpadra, ahol Szécsényi Rózsa önkormányzati képviselő méltatta őket.

 

Vörös Istvánnéről, Tápé Aranka nénijéről többek között azt mondta Szécsényi Rózsa, hogy „kiállására, lendületére sok helyen felfigyeltek – termete, tartása, hangja miatt nem volt nehéz –, így került sokszor előtérbe, kamerák, fényképezőgépek elé. Sosem ijedt meg a rábízott feladatoktól, a szalámigyárban dolgozva negyven év alatt mestere lett a szakmájának. Nyugdíjba vonulása után sem tétlenkedett otthon, dolgozott kertészetben, halas szövetkezetben és mindenhol, ahol dolgos kézre volt szükség. Pihenésként pedig hacsak tehette, utazott. Útra kelt baráti társasággal, nyugdíjasklubokkal, zarándokként és természetesen a hagyományőrző csoport tagjaként. Szülei példáját követve – akik elsők között csatlakoztak a Gyöngyösbokrétához azon a bizonyos Hangya kocsma béli toborzón – Aranka is boldogan és vidáman hódolt a tánc és az ének adta örömöknek serdülőkora óta. 1950-től tagja az együttesnek, kisebb megszakításokkal. Vörös Istvánné, Aranka néni mindig is azon dolgozott, hogy megértesse az emberekkel, hogy mik a gyökereink, hogy honnan származunk, hogy a gyékény, a tánc és számos más hagyomány milyen fontosak egy közösség életében.”

 

 

Polonkai Lászlónéról így beszélt az önkormányzati képviselő: „munkája nagyon hosszú évtizedek köti a Szegedi ÓVI Honfoglalás Utcai Óvodához, hiszen pályafutását 1977-ben itt kezdte és 2022-ben itt is fejezi be. Több száz kisgyermeket terelgetett, nevelt, tanított az emberi értékeket elsődlegesen szem előtt tartva. Mosolygós, vidám, bizalmat sugározó lényével minden óvodás gyermeket és szülőt magával ragadott. A szülőkkel való kapcsolatát a közvetlenség, segítőkészség, együttműködés jellemzi, amiért szülők, kollégák egyaránt nagyra becsülik. Az elmúlt évben tevékenyen, ötletekkel, kifogyhatatlan energiával élte meg az óvodai mindennapokat. Mindig is egy biztos pont volt az óvoda életében, akire bármikor lehetett számítani. Közvetlen, jó humorú személyiségével, fáradhatatlan lendületével, meghatározó tagja az óvoda közösségének, a szakmai értékek megalapozásának.”

 

Az emlékérmeket Szécsényi Rózsa Szabó Sándorral, Tápé MSZP-s országgyűlési képviselőjével együtt adta át a kitüntetetteknek.

 

– Hatalmas meglepetés volt ez a díj, egyáltalán nem számítottam rá. Nem is értettem, miért délután kellett fellépnünk az ovis csoporttal, de most már értem... Nagyon jól esett, hogy rám gondolt Aranka néni mellett a részönkormányzat, az alapítvány, nagy megtiszteltetés, hogy megkaptam az emlékérmet! Nagyon köszönöm, hogy megkaphattam negyven év munka után, de ez a díj nemcsak az enyém, a szülőké, a gyerekeké, a családomé is. Nagyon örülök – mondta meghatottan Polonkai Lászlóné.

 

– Emlékszem, nyolcadikos volt, amikor Török József elindította a tánccsoportot. Rózsának az apukája volt az első táncos párom, a Misi! A lányom is néptáncos volt utánam, sőt, az unokám is táncolt velem a csoportban. Egy munkahelyem volt, a Picknél dolgoztam, kitartottam végig. A Gyöngyösbokrétánál is annyiszor mondtam már, hogy nem jövök, nem jövök, de... Sosem bírtam ki... Visszakívánkoztam. Jól érzem magam, szeret a közösség. Nagyon sokat utaztunk, külföldre is. Ez éltet! – mondta el gyakorlatilag egy levegővel Vörös Lászlóné a díjátadó után.

 

A díjátadó előtt és utána is a Smink együttes zenélt, táncolható rockzenéket játszottak, például ezt; a lenti videó épp negyvenöt éves:

 

 

A díjátadó után a Tarhonyafesztivál utcabálja kifulladásig tart.