Katonadolog? – Ceglédi Zoltán jegyzete

Engedjék meg, hogy ne tudjam megmondani, pontosan milyen forrásból és milyen kiképzéssel és milyen katonákra van szüksége a hazának. Azt mondanám, amit látok.
Ceglédi Zoltán

2022. május 06. 10:30

Katonadolog? – Ceglédi Zoltán jegyzete

Csak halkan teszem hozzá, hogy a most épp beindult nyilvános tereferében speciel az kötelező sorkatonaság és a honvédelmi kötelezettségek különbségét az első pillanatban verték agyon puskatussal, úgy pedig igen nehéz vitatkozni, de ezt is hagyjuk. Mondom inkább tényleg azt, amiben biztos vagyok.

 

Ha Magyarország valaha (ismét) honvédő háborúra kényszerülne, az kevésbé hasonlítana a britek Falkland-szigeteki távmunkás feladataira, és jobban a mai ukrán helyzetre. Szó se róla, érdemi különbség lenne utóbbihoz képest a NATO-tagságunk, de azt azért ne gondoljuk, hogy egy orosz támadásnál a hivatásos magyar haderő és a szövetségeseink a fejünk fölött lerendeznék a háborút magát, míg egészséges, felnőtt magyar férfiak százezerszám piszkálgatnák a fogukat meg küldenék az SMS-t a tévés vetélkedőbe a nőnek öltözött férfiszínészekre. Nem. 

 

Az első ukrán képek óta, a túlságosan is „ismerős” panelházak romjait látva gondolkodik azon a magyar, hogy nekünk ilyen helyzetben mi lenne a dolgunk és a sorsunk. 

 

Na, és én speciel nem tudom, mit tudnék tenni, illetve de: annyiban tudok hozzájárulni a védekezés sikeréhez, amennyiben arrébb rakok dolgokat, amelyek útban vannak, meg odaadom, amim van. De ennél többet nem látok át, nincs rá tudásom (direkt nem mondom: kiképzésem). Magam vagyok az átmeneti korosztály. Még végig oroszul tanultam általános iskolában, még pont voltam úttörő, és még kellett járnom sorozásra, de bevonulni már pont nem (egyébként az úgynevezett díszelgőbe kellett volna mennem, szóval akkor sem rambónak). Ergo minden vonatkozó „tudásom” amerikai filmekből származik, kábé tehát nincs. Olyan kérdésem van ezért, hogy mit kéne tudnom? Mit kellett volna, ha kellett volna, még tizen-huszonévesen megtanulnom? Legitim válasz lehet az is, hogy semmit, mert úgyis drónok meg hekkerek intézik, bár az ukrán városi csaták nem pont erről szólnak, legitim válasz lehet, hogy elég engedelmeskedni, majd mondják, bár ezt sem igazán hiszem, de akárhogy is: szerintem értékesebb ilyen helyzetben egy olyan ember, aki tudja, mibe keveredett. Például, hogy mit lát és hall, hogy mi ez a szag, hogy hova lehet menni.

 

 

Ha meg még egyet hátrébb lépek, akkor a „mit kellene tudnom ilyen helyzetben” annak a függvénye, hogy „milyen helyzetre készüljek”. És nézzék csak, itt már megérkeztünk a terepemre, a politikába: az a kérdésünk, hogy belátható időn belül lesz-e háború Magyarország területén, illetve leszünk-e hadviselő fél. No, és tudunk biztosan olyat mondani, hogy nem? Kizárjuk? Ha Putyin végleg megmakkant, ha a koronalezárásokra ráküldött háborús dúlás végleg földbe állítja a világ gazdaságát, ha a most körúton belül még kifejezetten szorgalmazott energia-elzárások a hétköznapok tragikus valóságává válnak, ha tényleg tömegesen maradnak lakások-házak fűtés híján, üres tankkal állnak az autók az út szélén és üresen konganak a boltok polcai, ha éhes embereket szélsőséges politikai erők nyernek meg az ügyüknek, akkor se lesz itthon háború? Azért nem készülünk erre, mert úgysem lesz, vagy azért, mert úgysem tudunk készülni? 

 

Fontos: olyan embert még csak-csak ismerek, akik szeretett a Magyar Népköztársaság sorkatonája lenni, de olyat, aki értelmét is látta volna az ebbe belefeccölt éveinek (!), olyat nem.

 

 Semmiképp nem is érvelek ennek a visszaállítása mellett. Az a kérdésem, hogy a geopolitikailag szavatolt magyar béke évtizedei után eljött-e az a pillanat, amikor megint jóval több embernek és jobban, vagy legalább valamennyire készülnie kell az esetleges honvédő háborúra is. Nem rakok ide semmilyen parodisztikusan laikus tippet arról, hogy milyen túlélő meg logisztikai meg fegyverismereti ismereteket kellene, milyen korban és létszámban elsajátítanunk ehhez. Annyit szeretnék, hogy pont az önkárosítóan laikus meg a hülyén nosztalgikus pózer („a seregben csinálnak férfit belőle”) álláspontok puffogtatása helyett induljon már erről egy értelmes vita. Mit gondolunk: beleharap-e Magyarországban a közeljövő valamely háborúja, és ha van ennek esélye, miként készüljön erre a nem katona magyar?