A XVIII. század egyik legnagyobb megpróbáltatását az 1734 és 1744 között az egész országban dúló pestisjárvány jelentette. A Szegedet érintő pestissel az 1738–1739-es esztendőkben kellett megküzdeniük a lakosoknak.

Pestisjárvány a XVIII. században

A „gugahalál” Temesvárról érkezett városunkba. A járvány gyors lefolyása, a rövid lappangási idő miatt létfontosságú volt a járvány első jeleinek észlelésekor a szigorú szabályozások, intézkedések meghozatala. A járvány időszakára seborvosokat alkalmaztak, akiknek feladata a vizsgálatok elvégzése mellett a gyógykezelések megalkotása is volt. A fokozódó veszélyhelyzet értelmében a nyár során szükségessé vált a mindennapi élet egyes területein való szigorú korlátozások meghozatala.

„Az iskolák, templomok, korcsmák bezárattak; a vásárok és búcsúk eltiltattak. A helytartótanács 1738. évi aug. 19-én a zsidók, ráczok, örmények utazásait eltiltotta s illetőleg ezeknek minden esetben a veszteglő helyeken a szokott idő kitöltését meghagyta. A Tiszán csakis a szolnoki, szentesi és a szegedi réveken volt szabad átkelni” – írta Reizner János.

A fertőzött lakosok számára három kórházat létesítettek, Fölsővároson, a budai kapunál és Alsóvároson. Működtetésükben az egyház, illetve a városokban szolgáló szerzetesek elvitathatatlan érdemeket szereztek.

Fogadalmi kápolnák

A XVIII. század embere a pusztító járványok időszakát egyfajta büntetésként élte meg. Kereste a választ a pandémiák okaira. A kilátástalannak tűnő helyzetben a szentek közbenjárásának kérése, tiszteletükre szentelt kápolnák, templomok építése a járványos időszakok szerves részét képezte. A Szegeden megígért két fogadalmi kápolna építése még a járvány elvonultának évében, 1739-ben meg is történt. A két kápolna patrónusának városunk Szent Rókust és Szent Rozáliát választotta, a XVIII. század két nagy pestisvédőszentjét.

Szent Rókus tiszteletére

Szent Rókus előkelő család gyermekeként született a franciaországi Montpellier városában 1195-ben. Szüleit fiatalon elveszítette, a megörökölt vagyont karitatív célokra használta föl, rászorulóknak, betegeknek a támogatását vállalva. Rómába zarándokként indult. Útja során a pestis sújtotta területeken ápolta a járványban szenvedőket. Rókus maga is elkapta a veszélyes kórt. Életének ebben a szakaszában a hagyomány szerint Piacenza mellett élt. Ábrázolásakor egy kutyát jelenítettek meg, ugyanis Szent Rókus életrajza szerint egy angyal ápolta sebeit, és a táplálékául szolgáló kenyeret egy kutya hozta neki. Halála után Itáliában már szentként tisztelték.

Szeged, több más település mellett, egyik fogadalmi kápolnáját Szent Rókus tiszteletére építette, még 1739-ben. A kápolna építési helyéül a város budai kapuja mellett lévő területet jelölték ki. A kápolna felszentelését 1739. augusztus 1-jén Falkenstein Béla csanádi püspök végezte. A XVIII. század végén már arról írnak, hogy új templom építését tervezik, mert a kápolna túl kicsi a híveknek. Sokáig kellett várni a megvalósításra, de 1905 óta, szintén az egykori pestisszent tiszteletére felszentelt templom áll Rókuson, a Kossuth Lajos sugárúton.

Szent Rozália tiszteletére

Városunk fogadalmához még egy kápolna építése társult. A pestisszentek sorából Szent Rókus mellett Szent Rozália közbenjárását kérték. Rozália életéről keveset tudunk. Feltehetően a szicíliai Palermóban született a XII. században, az előkelő Sinibaldi grófi család gyermekeként. A Palermo melletti Monte Pellegrinóra vonult vissza vezeklő életet élni, a halála is itt következett be 1166 körül. Sírjánál kápolnát emeltek, közbenjárását a pestis ellen kérték.

A fogadalomból megépült szegedi Szent Rozália-kápolna az egykori palánki belvárosi plébániatemplom, a Szent Dömötör-plébániatemplom közelében létesült, Rókus kápolnájához hasonlóan 1739-ben. Felszentelője is ugyanaz a Falkenstein Béla csanádi püspök volt.

A fogadalmi kápolna az 1879. március 12-i nagy árvíz idejéig állt eredeti helyén. A víz pusztítása után feltöltött térről 1881-ben költöztették át történetének második helyszínére, a Szent Dömötör-plébániatemplom szomszédságába. Az új kápolna építésével a környezetét alkotó terek rekonstrukciója is megvalósult. Az új épület alapkőletétele 1881. november 20-án volt. 1883-as felszentelésekor a Templom tér és Gizella tér találkozásánál állt a már kibővített és az eredeti fatorony helyett téglából készült toronnyal megépült új kápolna. Felszentelését Kreminger Antal plébános végezte. 1922-ben az egyházi hatóság a Szent Rozália-kápolnát jelölte ki a szegedi görögkatolikus közösség otthonául. Az időközben épülő fogadalmi templom, valamint a templomot körülvevő új tér megvalósítására kiírt tervpályázat hatására, a megvalósítandó Dóm tér kialakítása miatt a fogadalmi kápolnának újból költöznie kellett. 1928-ban lebontották, és még a bontás évében a Lechner térre költözött át, ahol tégláról téglára újraépítették. A csanádi püspök, Glattfelder Gyula 1929. november 17-én szentelte fel a ma is ezen a helyen álló, a görögkatolikus közösség otthonaként működő Szent Rozália-templomot.

Nyitóképünkön: az eredeti fatornyos Szent Rozália-kápolna az első helyén, a mai Dóm téren