Kádár-rendszer: A Nyugat egyszerre volt barát és ellenség

A Kádár-kori Magyarország hivatalos politikájának tudathasadásos volt a viszonya a Nyugattal. Egyfelől hidegháborús ellenfélként tekintett rá, másfelől szomszédos és baráti országokként.
Bod Péter

2022. január 12. 19:24

Kádár-rendszer: A Nyugat egyszerre volt barát és ellenség

Nyugati hatások és transzferek az 1970-es és 1980-as években címmel rendezett szerdán hibrid konferenciát a Politikatörténeti Intézet (PTI) a Közép-európai Egyetem (CEU) a Budapestről kiebrudalt felsőoktatási intézmény kihalt épületében.

 

A három szekcióban kilenc előadóval futó konferenciára az internetről is bekapcsolódhattak az érdeklődők. Földes György, a PTI korábbi igazgatója nyitóelőadásában arra kereste a választ, hogy a marxizmus-leninizmus eszmerendszerén belül létezett-e „magyar ideológia”.

 

A kérdés: létezett-e olyan, a többi szocialista ország felfogásától egyértelműen megkülönböztethető politikai felfogás, ami egyedivé tette az MSZMP politikáját. Nézete szerint igen. Már csak azon egyszerű okán fogva is, hogy ahol létezik politikai praxis, ott léteznie kell elméletnek is.

 

Ez azonban azért maradt majdnem láthatatlan, mert a Kádár-rendszer egyik legfontosabbnak tűnő sajátossága éppen az volt, hogy valóságos ideológiáját nem megmutatni akarta, hanem elrejteni. 

 

Vélhetően leginkább azért, hogy kevesebb támadási felületet adjon az olyan, kemény vonalas kommunista vezetőknek, amilyenen az egykori NDK-ban vagy éppen Romiában tevékenykedtek.

 

Ehhez Földes György hozzátette: maga az egykori szovjet pártfőtitkár, Brezsnyev sem tudott mit kezdeni a szövetkezeti tulajdon magyarországi gyakorlatával.

 

Az előadó idézte Kádár Jánosnak egyik idekapcsolódó önironikus mondatát, amelyet nyugati politikusok előtt tett. E szerint: ők azzal tudnak Magyarországnak a legtöbbet ártani, ha nagyon dicsérik vagy ha nagyon szidják hazánkat.

 

Az 1970-es és 1980-as évek egyik legnagyobb politikai baklövése éppen az volt, hogy a szocialista országok úgy érezték, saját ideológiai alapjaikból építkezve fejlődni tudnak. Mellette kapitális hibának bizonyult az a felfogásuk, hogy országaik gazdaságát függetleníteni képesek a világgazdaság hatásaitól. 

 

Fortepan/Chuckyeager tumblr

 

Kétfajta kihívással kellett szembenéznie Magyarországnak és a többi szocialista országnak az 1980-as évek elejétől. Egyfelől az eurókommunizmussal (Francia- és Olaszországban volt ez a legerősebb), másfelől a neokonzervatív politikai áramlattal, amelyet mindenekelőtt az amerikai elnök, Ronald Reagan és brit miniszterelnök, Margaret Thatcher képviselt.

 

Az akkor átalakuló gazdaságban felmorzsolódott a munkásosztály, ami komoly kihívást jelentett a nyugati szociáldemokrata pártoknak is. A mellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a két említett politikus gazdasági átalakítási kísérletei eredményesek voltak – hangzott el.

 

Az említett két évtizedben jelentősen megváltozott Magyarország gazdasági függése, amely kezdetben kizárólag a Szovjetunióhoz kötötte. Ebben a húsz évben kettős függés alakult ki, mert a kölcsönök és a hitelek révén az ország ezer szállal kötődött a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) és a Világbankhoz. 

 

Azt már mi tesszük hozzá, hogy megannyi nyugati pénzintézethez is, amelyek az említettek mellett hitelezték az országot. A szocialista ideológia hamarabb bukott meg mint maga a rendszer. 

 

Erre a kevésbé fiatal korosztályok élénken emlékezhetnek.

 

Címlapfotó: fortepan/szitakri

Címlapon

mutasd mind