Jó napot, tanár úr! Találkozásunk Kamarás Györggyel – Berecz Árpádné olvasói levele

A lányommal mentünk az utcán, amikor szembejött velünk mindkettőnk kedves ismerőse. Mivel nem ismert fel minket, ráköszöntünk:
– Jó napot, kedves tanár úr!
A tanár úr lelassított és szemüvege mögül kérdően ránk tekintett.
– Tanár úr! Valamikor ugyanabba a lapba írogattunk – mondtam neki.
– Kedves tanár úr! Engem meg a Ságvári-gimnáziumban tanított – fűzte hozzá a lányom, majd így folytatta: – Nagyon szerettük az óráit, mert élményszerűek voltak. Sokat mesélt nekünk úti élményeiről.
– Igen, a földrajzórát lehetett színesíteni – válaszolta, de nem voltunk benne biztosak, hogy megismert minket.
A lányom felelevenített ott helyben egy régi történetet.
– A tanár úr mesélte, hogy amikor a Szovjetunióban volt, és egy üzletben masszírozógépet kért az eladónőtől, ügyelt arra, hogy a nőnemű melléknevet egyeztesse a főnévvel, tehát: maszírnaja masína. Az eladó megértette, és tanár úr megkapta a masszírozó masinát.
– Igen, ez így volt – mondta mosolyogva a tanár úr, és közelebb lépett hozzánk. –Régen még oroszt is tanítottam, pedig írni sem tudtam oroszul – tette hozzá humorosan, ami után felelevenített néhány, a tanítása alatti kedves történetet az életéből. Ugyanolyan lelkesen és derűsen beszélt, mint ahogy a földrajzóráit is tartotta.
Amikor elbúcsúztunk, a lányom még megemlítette, hogy a tanár úr nagyon szigorú volt, de szerették a tanítványai.
A tanár urat a lányom elmondásai alapján ismertem meg, majd mint „írótársak” ugyanabba a lapba írtunk Szegeden. Ő kritikusan írt. Írásaiban rákérdezett a társadalmi ellentmondásokra, feltárt egyes problémákat, amelyekre magyarázatokat várt.
Amikor időnként összefutottunk az utcán, megbeszéltük egy-egy olvasói levelét – néha eltérő szemszögből, de végül mindig megegyezéssel váltunk el.
Aztán, amikor már nem jelentették meg az írásait – visszavonult.
Nagyon sajnálom, hogy nem olvashatok tőle több szöveget, amelyek többsége fiatalabb kori élményeihez kapcsolódott, de hű leírást adott a kor viszonyairól is, és minden írásában ott volt a humor. Társadalmi kérdésekben sokszor más volt a véleményem, de mindig gondolkodásra késztetett. Az igazság keresésében csak úgy juthatunk előre, ha meghallgatjuk a másikat, a másik érveit is – és elutasítás helyett megfontoljuk.
Kedves Kamarás György tanár úr! Mint írótársnak és mint kiváló tanárnak sok szeretettel kívánunk további jó egészséget!
Berecz Árpádné
Nyitókép: Mészáros Tibor Közelebb című beszélgetéssorozata