Az orosz–ukrán háború kitörése óta Magyarországon forró téma lett a környékbeli országokkal való, egyre fagyosabbá váló diplomáciai helyzet. A magyar kormány különutassága, az euroatlanti blokkon belül mindenki máshoz képest érzékelhetően barátságosabb viszonya Oroszországgal azután sem változott érdemben, hogy Putyin lerohanta Ukrajnát. Ennek viszont ára van, könnyen rámehetnek az évtizedek alatt kiépített, az Orbán-kormány által korábban kifejezetten fontosnak mondott kapcsolatok Közép- és Kelet-Európa országaival. 

Nemrég a Direkt36 részletes cikket írt kifejezetten a lengyel–magyar viszony megromlásáról, a Telex podcastjában most erről és általában a magyar külpolitikáról szólt a beszélgetés.

Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere, volt amerikai, izlandi és norvégiai nagykövet, aki a napokban a magyar–román kapcsolatról írt véleménycikkel jelentkezett a Transtelexen, úgy véli, létrejöhet egy olyan új, kelet-közép-európai szövetség, amiben mi már nem leszünk benne. Szóba került az is: számíthattak-e reálisan Orbán Viktorék arra, hogy a 2010 óta a V4-en belül nekik elnézett külpolitikai különutasság, oroszbarátság fenntartható marad a szomszédoktól való elhidegülés nélkül 2022 februárja után? Miért tartja felháborítónak Jeszenszky az autoriter, keleti államokkal való szorosabb barátkozást, és miért nem látja, hogy ez akár gazdaságilag megérné Magyarországnak? Mennyi idő alatt lenne visszaépíthető Magyarország kedvezőbb nemzetközi megítélése Nyugaton?