„Nincs semmire igény, amit csinálok. Az ember nem érzi a szívóerőt, hogy létrejöjjenek a művek. Az olyan tevékenységek, amiket végzek és végzünk egyre nevetségesebbek. Ezt hozza a korhangulat”

– válaszolta a házigazda Orcsik Roland moderátor kérdésére Jeles András, megadva alaphangját a nyáron megjelent kötet szegedi bemutatójának.

A Jeles-kötetek sorában az ahogy seb néz a távozó szuronyra leginkább naplónak, naplótöredéknek nevezhető, benne egyszerre kapnak helyet töprengések, meditációk, gondolatforgácsok és -töredékek az egyénről, az őt körülvevő világról.  

A radikális kezdést folytatta Jeles András, amikor arról beszélt, hogy ebben a világban egyre kevésbé fontos a szellem. Majd magát pontosítva úgy fogalmazott: 

„a jelenlegi világban a szellem semmibe van véve”.

A szellemre a diktatúrában nagyobb szükség volt, de kizárólag azért, mert a kommunisták sznobok voltak. Vagyis ez akkor sem volt fontos, inkább csak film és az irodalom abban az időben nagyobb szelet kavart a társadalomban, ezért figyeltek rá – adott egy lehetséges értelmezést az eddig elsősorban filmes és színházi rendezőkét ismert alkotó, miért tilthatták be A kis Valentino (1979) és az Álombrigád (1983) című nagyjátékfilmjeit.

Hozzátette, manapság annál jobban érvényesülhet valaki, minél tehetségtelenebb és minél inkompetensebb. Bizonyára a fenti megállapításoktól nem függetlenül fordult Jeles András az írás irányába, amit jelez az is, hogy a most bemutatott kötete a negyedik a sorban.

Beszélgetőtársa, a Tiszatáj folyóirat szerkesztője jelezte: az 1980-as évek második felében találkozott először a Filmvilág című folyóiratban Jeles András naplószerű írásaival, és ennek kapcsán kiderült, hogy ezeket felkérésre írta. A mostani kötet szerzői szándék szerint Papírhajók címmel jelent volna meg, amit semmit mondónak talált a kötetének szerkesztője, a neves irodalomkritikus, Radics Viktória, így keresztelték át alig pár óra alatt ahogy seb néz a távozó szuronyra címre.

Írásmódjának töredékességét tudatosan felvállalja. Nagyon nem szerette volna, ha írás közben elmegy abba az irány, hogy a szövege regénykompozícióvá váljon. Ez hamisítás volna – vélekedett. 

Önkritikusan azért hozzátette: ahhoz képest, hogy milyen radikálisakat állít, kijelentéseit – noha igaznak érzi azokat – nem képes megfelelő módon alátámasztani. Az általa nagyon tisztelt és szeretett Ottlik Gézát, Bodor Ádámot és Kertész Imrét kivételnek nevezte. Abban az értelemben feltétlenül, hogy bár ők is regényeket írtak, irodalmi értelemben nem voltak öngerjesztő alkotók, mert írásaikban az élmény dokumentum karakterét érvényesítették, amelynek vallomás az alapja.

Nem tervezett módon jöttek a mondatok – válaszolta egy, az írással, a megírás módjával kapcsolatos kérdésre. A fenti összefüggés értelmében aligha meglepő, hogy az új naplókötetének mottója a Kertész Imrétől származó idézet a Sorstalanságból: „Nem az én sorsom volt, de én éltem végig”.  

A beszélgetéshez a hallgatóság soraiból hozzászóló Perovics Zoltán (Pero), a helyi alternatív színház, a Metanoia Artopédia vezetője elmondta: Jeles könyvének töredékessége egyben azt is jelenti, hogy hagyományos értelemben nem lehet elkezdni és befejezni annak olvasását. A maga részéről az utóbbi évek legkatartikusabb olvasmányélményének nevezte a frissen megjelent könyvet.

A beszélgetés végén tért át arra Jeles András, hogy származása miatt a holokauszttal való kapcsolata személyes. 

„A kevesek egyike vagyok, aki Auschwitznak köszönheti, hogy megszületett” 

– mondta szó szerint. Nem tudom, ez felfogható? – fordult beszélgetőpartneréhez, Orcsik Rolandhoz. Nem nagyon – jött érezhetően egészen mélyről a válasz. Végül a történet a homályban maradt aznap este.

Köztudott, hogy Jeles András az édesapja az Oscar-díjat nyert filmrendezőnek, Nemes Jeles Lászlónak, aki a Saul fia című 2015-ben készített filmjével, számtalan egyéb elismerés mellett egy évvel később megkapta az az amerikai filmakadémia legjobb idegen nyelvű filmért járó díját.

Egy életrajzi regény megírásának gondolata erősen foglalkoztatja Jeles Andrást. Ebből a munkából bizonyos részek elkészültek, de a nagypróza elbeszéléstechnikáját még nem találta ki, erre a megoldásra még rá kell jönnie – hangzott el az esten, amit a moderátor határozott kérésére végül a most megjelent kötetből vett szövegek felolvasással zárt Jeles András. Előtte azonban humorosan filmszerepre való felkéréssel fenyegette meg Orcsik Rolandot.

Így olvasott föl Jeles András az ahogy seb néz a távozó szuronyracímű kötetéből június 8-án a Nyitott Műhelyben.

(Fotók: Grand Café)