Játék a sötétben, ami leginkább világos: rövidzárlat és vakrepülés a bezárt Kisszínház színpadán

Tavaly november 20-án mutatták volna be Méhes László rendezésében a legsikeresebb magyar musicalt, A padlást. A darab ugyan elkészült, a házi főpróbát is megtartották, de bemutatni már nem tudták. A járvány végéig ugyancsak Csipkerózsika álmát alussza, a 39 lépcsőfok című Hitchcock-krimi és két, előadáskész kisopera is.
Január közepén pedig megkezdték Peter Shaffer Black comedy című vígjátékának próbáit is, amelyet az eredeti műsorterv szerint február 19-én mutatnának be, de a holnap esti premier a járványveszély miatt elmarad. Ma tartották a házi főpróbát.
A sikergyanús bohózatot egy visszatérő rendezőpáros állította színpadra. A „K2-es fiúk”, Benkó Bence és Fábián Péter tavaly a nagyszínház deszkáin gondolta újra Lúdas Matyi történetét.
Az alkotópárosnak most egy ízig-vérig angol vígjátékot kellett színpadra vinni, ami nagyon kompakt, a legkisebb részletek is hihetetlen alapossággal ki vannak dolgozva. Éppen ezért nagyon sok csapdát is rejt.
A két fiatal rendező arra törekedett, hogy miközben lubickolnak a színészek a helyzetkomikumokban, hiteles emberi történetek is kikerekedjenek a darab végére.
A játék a sötétben alcímet viselő komédiát 1965-ben írta Peter Shaffer angol drámaíró. Három évvel később pedig már idehaza is színpadra állították a Madách Színházban. A Vámos László által rendezett előadásban olyan színészóriások szerepeltek, mint Márkus László, Kiss Manyi, Körmendi János és Psota Irén. A darab olyan sikeres lett, hogy több mint egy évtizeden át játszották. 1975-ben pedig még tévéjáték is készült belőle.
Ez is bizonysága annak, hogy maga darab nem pusztán egy könnyed vígjáték: ahogyan az előadás során újabb és újabb rétegek kerülnek a felszínre, úgy kerekedik ki belőle egy erős társadalomkritika.
A történet szerint Brindsley Miller, a fiatal szobrász és kedvese, Carol kölcsönvesz a szomszéd Haroldtól – annak engedélye nélkül – néhány értékes, antik bútort, hogy jó benyomást tegyenek a művész munkái iránt érdeklődő milliomos műgyűjtőre és Carol apjára, Melkett ezredesre. Harold azonban váratlanul betoppan – csak úgy, mint Brindsley volt szeretője, Clea.

És egyszer csak áramszünet lesz, és a sötétben elszabadulnak az indulatok.
Ám Peter Shaffer csavart egy nagyot a darabon: úgy írta meg, hogy a színpadi világítás mindig a valósággal ellentétes.
Sötétben indul az első felvonás, és amikor néhány perc múlva a szereplők áramkimaradást észlelnek, kivilágosodik a színpad. Ez a zseniális trükk azután a komédia kiapadhatatlan humorforrása lesz.
– Sok érdekesség van ebben a darabban. Nagyszerű ötlet, hogy az előadás maga sötétben játszódik, de mindezt a valóságban világosban kell eljátszaniuk a szereplőknek. A képzelt sötétben a sok magánéleti konfliktus, az alkohol és a feszültség hatására az előadás végére egészen kivetkőznek magukból a szereplők. A rendezőtársammal, Fábián Péterrel elsősorban ez az út foglalkoztatott minket, az, hogy a sötétség és a világosság, az értelem és a butaság hogyan hatnak egymásra – mondta el a főpróba előtt Benkó Bence.
A rendező beszélt arról is, hogy a koronavírus-járvány rányomta a bélyegét erre a produkcióra is, hiszen egyelőre nem mutathatják be a darabot a nézőknek, mégis mindenkinek úgy kellett dolgoznia, mintha holnap lenne a premier.
– Fábián Péterrel már másodszor dolgoztunk a szegedi társulattal, és jónak találjuk az együttes munkát. Nagyon szeretünk itt lenni, mert mindig pozitív élményeket gyűjthetünk – mondta Benkó Bence.
A főhőst, Brindsley Miller szobrászt Ágoston Péter alakítja, akinek ez az első főszerepe, mióta a szegedi társulat tagja lett.
– A látszattal ellentétben nagyon nehéz ez a szerep, hiszen a képzeletbeli sötétben kell úgy játszani, hogy közel két órán keresztül nem nézünk egymás szemébe, ez önmagában is nagy kihívás. Minden egyes rezdülésünket ismerni kell a másiknak ahhoz, hogy a reakciók érvényesek legyenek.
A darab 1965-ben született és nagyjából a színpadképet is ekkorra lőtték be.
A látványvilág a hatvanas-hetvenes évekbe repíti vissza a nézőket egy kifestett hippi művészlakásba, ahol a jelmezek is a retró életérzést erősítik.
Black Comedy
Írta: Peter Schaffer
Fordította: Szász Imre
Szereplők
Brindsley Miller: Ágoston Péter
Carol Melkett: Menczel Andrea
Melkett ezredes: Szegezdi Róbert
Miss Furnival: Borsos Beáta
Harold Gorringe: Rétfalvi Tamás
Clea: Csorba Kata
Schuppazigh: Jakab Tamás
Georg Bamberge: Vicei Zsolt
Alkotók
Díszlet: Szakács Ferenc
Jelmez: Horváth Jenny
Súgó: Almási Gyöngyi
Ügyelő: Zámbó Nikolett
Rendezőasszisztens: Horváth Bettina
Rendezők: Benkó Bence, Fábián Péter
rag