Jámbor András: Megélhetési kérdésekkel kell politizálni, a „Fizessenek a gazdagok!” óta ezt mindenki láthatta – öt éves Botka László miniszterelnök-jelölti programja

A Párbeszéd országgyűlési képviselője a Mércének adott interjújában visszanyúlt egészen Botka László miniszterelnök-jelölti programjáig: ott van, ott volt, mégsem akarta senki használni a baloldalon, senki nem akarta megérteni, csak az számít, meg tudnak-e élni az emberek, elég lesz-e a fizetésük a hónap végéig.
Garai Szakács László

2022. május 08. 09:18

Jámbor András: Megélhetési
kérdésekkel kell politizálni, a „Fizessenek a gazdagok!” óta
ezt mindenki láthatta – öt éves Botka László
miniszterelnök-jelölti programja

„Kicsit furcsa a magyar politikában az, hogy nincsen szó társadalmi rétegződésekről, osztálykérdésről, a szavazók gazdasági helyzet, végzettség, településszint szerinti megkülönböztetéséről, ehelyett csak pártszavazókról beszélünk, mintha nem képviselet és ideológiák mentén kapcsolódnának a szavazók, hanem csak meglátnak egy logót, ami tetszik nekik” – mondta Jámbor András a Mércének. A jelek szerint, és ez a jel egy újabb kétharmadot jelent mégsem így van, ennek a fajta pártszavazásnak vége van.

 

Hogy hogyan lehetne új baloldali politikát csinálni ahhoz arra van szükség, azt kell megérteni, „mi történt Békásmegyeren, a Havannán. Azokat a lakótelepeket lenne nehezebb kiemelni az egész ország területéről, ahol nem történt átfordulás a Fidesz javára. Ahol 1990 óta az MSZP-re, illetve az abból kiváló DK-ra szavaztak. Azt kell megnézni, hogy a nagy- és kisvárosi alsó-középosztálybeli szavazók miért pártoltak el az ellenzéktől, reménykedni benne, hogy nem véglegesen pártoltak el, és meg kell nézni, hogyan lehet őket visszaszerezni. Olyan politikát kell csinálni, amiről elhiszik, hogy ténylegesen az ő életüket segíti, és amely kormányon is tudja képviselni az ő ügyeket, gondjaikat.”

 

Úgy látja, még egy fontos kérdéssel szembe kell nézni az ellenzéknek:

 

„vannak olyan pártok az ellenzéki oldalon, amelyek nem rendelkeznek létező közösségekkel: vannak szavazóik, de politikai közösségük nincsen. Aztán vannak olyan pártok, amik rendelkeznek közösségekkel, de nincsenek szavazóik.”

 

Jámbor arról is beszélt, az ellenzék azt sem nagyon értette meg, hogy annak ellenére, mennyire perverz a magyar újraelosztási és szociális rendszer, annak „kedvezményezettjei leszavaztak az ellenzékre, azok pedig, akik nem kedvezményezettjei – ahogy ez strukturálisan alakul –, leszavaztak a Fideszre. Ez nagy átlag, de nagyjából ez a helyzet. Látni kell azt, és szerintem nagy hiba, hogy nem vettük figyelembe, hogy ha megnézzük, hogyan alakul az egyes társadalmi rétegekben a fogyasztásra költhető pénz, akkor 2010 óta a konjunktúra miatt valamennyi számára pozitívan. A társadalom minden szektora jobban él ebből a viszonyítási szempontból, mint 2010-ben.”

 

Azt is elismerte, „tudomásul kell vennünk a választás után, hogy a fideszesek okosabbak voltak. Sokkal többet olvasnak nemzetközi politikáról, sokkal jobban értik a globális folyamatokat, amik beszivárognak a magyar társadalomba, sokkal jobban értik, hogy milyen törésvonalak húzódnak a magyar társadalomban. Mondjuk ez nem nehéz, amikor a magyar balliberális politikai elit még mindig azt gondolja, hogy a szavazók azok leesnek valahonnan, és nem társadalmi csoportoknak a termékei. Nagyon, nagyon sok mindent kell tanulnunk arról, hogyan rétegződnek a választói, társadalmi csoportok, hogy mik az igényeik, hogyan tudjuk ezeket kiszolgálni.”

 

Mit kellene csinálniuk?

Első körben használni azt, ami évek óta megvan. „Márki-Zay Péter is kapott százoldalas dokumentumot arról, hogy miért a megélhetési kérdésekkel, milyen társadalmi csoportot célozva, hogyan kell politizálni. Ez ott volt minden politikus asztalán. Már a Botka-féle »fizessenek a gazdagok« óta megvannak ezek a kutatások. Már akkor látta mindenki, hogy mivel kell, mivel lehet Magyarországon többséget szerezni.”

 

Botka László miniszterelnök-jelölti programja öt éves, 2017 májusában állt ki vele a nyilvánosság elé Szeged polgármestere.

 

A „Tegyünk igazságot” miniszterelnök-jelölti pályázatban mások mellett az is olvasható, hogy

 

„2010 óta Orbán Viktor vezetésével az ország putyinizálódása zajlik, a jólét ígérete csak Orbán kegyeltjei számára valósul meg. A többieknek marad a szegénység, a kilátástalanság, a megalázottság – és a szabadság korlátozása. Az antidemokratikus folyamatoknak a hatalom és vagyon nélküli kisemberek látták a legnagyobb kárát: a gazdasági növekedésből ők nem profitálnak, helyzetük napról-napra kilátástalanabb. Az Orbán-rendszer így tulajdonképpen két szempontból is szélsőségesen igazságtalan: először, a korrupció elburjánzásával szó szerint ellopja az emberek pénzét. Másodszor, a bérből és fizetésből élők, a szegények az Orbán-rendszer egyértelmű kárvallottjai, az adó- és társadalompolitika egyértelműen a minden korábbinál jobban egybeforrt gazdasági, politikai elitnek kedvez. A szegények, kiskeresetűek leszakadását az orbáni állam filozófiája garantálja – »akinek nincs semmije az annyit is ér«, azaz mindenki magára van utalva, s a kiszolgáltatott helyzetet az uralkodó osztály a szegénységbe taszított emberek jellemhibájának tudja be.

 

(...)

A probléma gyökere, hogy az Orbán-rendszer az egyszerű emberek életén jottányit sem javít, megfosztja őket az előrejutástól, míg az elit napról-napra szemérmetlenül gazdagodik.

 

(...)

Ahhoz, hogy Magyarország leszakadó felét felzárkóztassuk, nem elég tehát az esélyegyenlőség ígérete. A viszonylagos vagyoni egyenlőségre is törekednünk kell – ez az egyenlőségelvű baloldali politika második alapelve. A stadionok és a »nemzeti« oligarchia gazdagítása helyett az állampolgárokra kell költenünk a forrásokat. Részint színvonalas oktatás formájában, részint pedig olyan biztosítási csomagok révén, amelyek csökkentik a lakhatás és a megfelelő étkezés hiányából, valamint a betegségek miatt és a munkahely elvesztéséből adódó kockázatokat.

 

A vagyoni egyenlőtlenségek csökkentésével párhuzamosan alapvető célkitűzésünk lesz kormányra kerülve a megélhetési minimum bevezetése, melyet mindenki számára biztosítani fogunk, aki már ledolgozta a magáét, és akinek legális, bejelentett munkája van. Ez fogja biztosítani, hogy mindenki emberhez méltó lakhatáshoz, étkezéshez jusson, a létminimumnál magasabb szinten éljen, és ha netán munkaképtelen lesz, biztosítási csomag védje meg attól, hogy lecsússzon. Ez alá nem mehetünk sem a nyugdíjakban, sem a fizetésekben.

 

(...)

Magyarország akkor lesz sikeres ország, ha az állam a ma még szegény emberek millióinak biztosít lehetőséget arra, hogy középosztályi életet éljenek.

  • Mindehhez olyan államra van szükség, amelynek elsődleges feladata a szociális különbségek radikális csökkentése.
  • Olyan államra, amely felszámolja a szegénységet.
  • Olyan államra, amely minden állampolgárát egyenlőnek ismeri el.
  • Olyan államra, amely valódi segítséget és biztonságot nyújt a rászorulóknak és a munkaerőpiacról kint rekedteknek.
  • Olyan államra, amely csak akkor kezd presztízsberuházásokba, amikor már minden alapfeladatát ellátta.
  • Olyan államra, amely nem lép be oda, ahol nincs rá szükség, de nem tűnik el onnan, ahol feladata lenne.”

 

Ez volt öt éve.

 

Ma pedig ott tartunk, hogy várunk a következő Orbán-kormány megalakulására egy újabb kétharmados többségű Fidesz-parlamentben.

Címlapon

mutasd mind