Van ez az erőszakos és fals elvárása az ellenzéki nyilvánosságnak, hogy intenzív rajongással dicsérjek fel mindeneket, akik-amik ellenzékinek tűnnek, illetve a velejéig rothadt fasiszta rezsim bűzös excrementumaként rúgjak le mindent, ami kormánypárti.

Amivel messze nem a saját ügyem a legnagyobb baj, hogy tudniillik miért is bazseválnék annak, aki mindenféle himpellér gazembernek mondott el előtte. Az a gond, hogy ha mindenkit egyformára hazudok, azzal a valóban jókat teszem bóvliba. Hadd mondjam már el a fideszesség vádja nélkül, hogy Ungár Péter több könyvet olvas, mint egy átlagos magyar politikus (bármilyen zavaróan is emelkedik e könyvtárban a marxizmus koncentrációja). Hadd mondjam el, hogy ha Szél Bernadettből lett volna még tíz, akkor felemelik a parlamentet, és az ablakain át rázzák ki a NER-t, de nem volt. Hogy Barabás Richárd Újbudán alpolgármesterként egészen váratlan módon kultúrát szervez, ami a dolga és ami a kerületnek jó, amitől az embereknek jobb az élete. Nem Facebook-hörgéssel „segít”, mint mások. Méltattam már Ujhelyi európai fiatalokat vonatoztató programját, Karácsony eredeti (!) biciklisávját, igen, vállalom, én szerettem azt a körúti csíkot. Ha minden ellenzéki polgármester ugyanolyan csodálatosan dolgozik, akkor miért van az, hogy Őrsi Gergely fel tudja festetni a zebrát, lakossági esővízgyűjtőre pályáztat, leszedeti az ocsmány reklámmolinókat, máshol meg az utcák nyilvános vécévé alakultak? Sok-sok vacak parlamenti ordibálást is a helyén kell kezelni, tehát herótozni, hogy rácsodálkozhassak Hajnal Miklós tájba illeszkedő posh felszólalásaira. Meglátjuk, ezeket mennyiben befolyásolja majd a friss traumaszakáll, de egyelőre üdítő a kontraszt a krumplizóhoz képest. Csomó ellenzéki politikus van, aki tesz jót, ezt mindig el is mondom, le is írom. De ha azt kell hazudnom, hogy mind egyként hibátlan és bűntelen (különben megkapom, hogy „jól fizet a Fidesz?”), azzal a fentieket húzom keresztbe.

És akkor nincs súlya, ha azt mondom: Komjáthi Imre kiváló, hiteles elnöke lehet a Magyar Szocialista Pártnak.

Nem pusztán az elemző perspektívájából nézem. Bő nyolc évet dolgoztam azzal a vegyipari szakszervezettel, ami korábban az ő belépője volt a közös ügyek intézéséhez. Ha valóban pártelnökké lesz, a baloldal régi adósságát tudja ledolgozni: a kintről és fentről importált kampányarcok és vendégművészek helyett alulról és belülről kapnak vezetőt, képviselőt. Az egykori lakatos szakmunkást, aki 31 évesen tett érettségit. Szép kontraszt lehet a dinasztikusan gazdag, selyempaplanok közé születő, külföldi ösztöndíjak és odatelefonálós „munkák” közepette divatbaloldaliságát Madách téri kúlságos helyek hátsó traktusában orrporszívózva bizonygatók felé. Íme Imre Sajószentpéterről.

Nem tudom, Komjáthi mennyire lesz dörzsölt vagy taktikus a választási térképek fölött, a süppedős szőnyegű dolgozószobák mahagóni íróasztala előtt. De négy fideszes kétharmad, és pláne az idei tavasz súlyos veresége után (nem fideszesség kimondani, ugye, hogy ez egy súlyos vereség volt?) úgy gondolom, nehéz lenne azzal riogatni, hogy „jaj, jön az Imre és elrontja”. Mit? Mit ronthat el? Tényleg nem tudom, mennyire lesz ravasz, de azt igen, hogy becsületes és kitartó. Hogy minden vita végén jönni fog egy szám, amibe belemegy vagy sem. Kétállású kapcsoló. Ennyi jelölt, annyi hely. A sok angolnázás után végre egy ököl odacsap az asztalra, hogy NEM, ezt nem fogadjuk el. Aki nem csak szelfire ugrik ki „a” szegények közé.

A magam politikai ízlése, igénye továbbra is egy liberális közösségben találná meg magát, annak is a plebejus frakciójában. Igen, mi, liberálisok olyatén módon is védjük a sokszínűséghez való jogot, hogy ha összejövünk, egy feszt frakciózunk. Ezért is olyan kirobbanóan sikeres az SZDSZ önfelszámolása óta a hazai liberális politikai mozgalom (nem az). De miként fontosnak tartom, hogy legyen jobboldala a politikának, föl ne dőljék, és most ne nyissuk ki azt, hogy ma és itt ez ki és mi, úgy pláne kell a baloldal, ami úgy néz ki, azt mondja és azt teszi. Karakteresen. Tehát nem mondja, hogy minden mindegy, meg az emberek nem olvasnak programot meg jaj, meg kell szólítani a kiábrándult fideszes propagandistákat, hanem azt mondja, hogy a gazdagoktól többet vegyünk el, a szegényeknek többet adjunk, merjünk újraelosztásban gondolkodni. Nem fogok maradéktalanul egyetérteni a Komjáthi-féle MSZP progresszív közteherviselési javaslataival, lesz vitánk az egészségügy finanszírozásának helyes módjáról és a biztosítási rendszerről, meg egy rakat más ügyben. Mindeközben viszont azt illetően nem lesz kétségem, hogy ez az ember hittel megy előre és jót akar, kiemelten is a leginkább rászorulóknak.

Na. Hülyeség azt elvárni, hogy minden ellenzékiről ugyanolyan jókat mondjak, mert nem mind ugyanolyan jó. De Imre jó lesz. Kiváló, harcos és becsületes elnöke lehet a szocialistáknak.