Orbán Viktor megkupolázása –így működik a NER – Bod Péter jegyzete

Bod Péter

2022. november 13. 08:56

Orbán Viktor megkupolázása –így működik a NER – Bod Péter jegyzete

Sok minden miatt marad emlékezetes a szegedi egyetem jogi karának nemrégiben megtartott, felújítás utáni épületavatója. A show-t ezúttal Lázár János vitte el, aki előre eltervezett módon olyan mondatokkal érkezett, amik felzúdulást kavarhattak. Az egyik ilyen az volt, amelyikben jelezte: Szegednek el kellene foglalnia azt a helyét az országban, amit 1920-ban kijelöltek számára. Arra azonban egyetlen szót sem vesztegetett, hogy ezt a szerepet miért nem tölti be most a város. Az is homályban maradt – finoman szólva –, hogy pontosan mi is volna ez a szerep. 

 

Nem kevésbé szánta bombasztikusnak azt a mondatát, hogy Szegeden az egyetemnek van városa, és nem a városnak egyeteme. 

 

Józan ésszel aligha felfogható, miért kellene hierarchiát kialakítani a két szereplő között, amelyek egymásrautaltsága és együttműködése az egyetem száz éve történt szegedi megtelepedése óta magától értetődő. Ilyen mondatot csak a bajkeverők mondanak. Lelke rajta, ha viszályt akar. Ez is a politikai cselekvés egyik lehetséges módja, még akkor is, ha ellenszenves, és ha jelképesen is, de a pokolba vezet szándéka szerint.

 

De elhangzott más is, mástól, ami meglehetősen tiszta képet ad arról, hogyan működik Magyarországon a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Trócsányi László, a kar korábbi oktatója, jelenleg a szegedi egyetemi alapítvány kurátora anekdotikusan idézte fel, hogyan kezdődtek kormányzati szinten azok a tárgyalások, amelyek a szegedi egyetem jogi karának felújításáról szóltak. Az elhangzottakban nem volt semmi meglepő, semmi szokatlan, és valahogy ettől még feszélyezőbb volt a történet. 

 

A Tisza Lajos körúti épület hajdan kupolás volt, és Szegedről többen kezdeményezték a 2014-től az Orbán-kormányban igazságügy-miniszteri tisztséget ellátó Trócsányinál, hogy a jogi kar kapja vissza ezt az ékességét. Ahogyan az épületavatón elhangzott, a hatszázmillió forintos tervvel Trócsányi László megkereste Orbán Viktort, aki erre azt válaszolta: „jó ez a kupola, de olyan legyen, mint régen volt.”  Vagyis elfogadta a kiviteli terveket. Olyan országban szeretnék élni, ahol ezek a mondatok nem hangozhatnak el.

 

Hol természetes az, hogy egy egyetemi épület esztétikai jellegű beruházásáról az ország első számú politikai vezetője dönt? El tudják képzelni, hogy a német kancellárnak vagy a francia köztársasági elnöknek ilyen „horderejű” kérdésekben kellene eljárni? És persze adódik a kérdés: miért nem válaszolta azt az idézett párbeszédben miniszterének a kormányfő, hogy az ilyen jellegű kérdések megoldására rendelkezésre áll az államigazgatás. Magától értetődően azért, mert ezt a rendszert maga alakította ki, magára szabta, maga működteti, és szerinte ez így van jól.

 

Miközben nem értek egyet Trócsányi gyakorlatával, tisztában vagyok vele, hogy az egyetlen célravezető utat használta. Mivel eredményt akart elérni, saját szemszögéből nézve nem tehetett mást. 

 

A rendszer rossz, amiben – és ez az elmúlt tizenkét évben sokadszor rajzolódik ki teljes egyértelműséggel – egyetlen ember akarata alá rendelődik szinte minden kérdés. A cezaropapizmus gyönge lenyomata az Orbán-rendszernek. 

 

Harminc évvel a rendszerváltás után a helyzetünk rosszabb, mint a Kádár-korszakban volt, noha annak egyik markáns jellegzetessége volt az érdekkijárás és annak rendszerszintű üzemeltetése. Nem mintha a Horthy-korszak mentes lett volna ettől, és az első világháborút megelőző magyar kormányok nem gyakorolták volna magas fordulatszámon ezt az ázsiai-balkáni gyakorlatot.

 

Az Ady vizionálta kompország megállíthatatlanul tart Kelet felé. Mert ez már több mint sodródás.

Vélemények

mutasd mind