Árulások, intrikák és váratlan szerelmi viszonyok szelik keresztül-kasul ezt a shakespeare-i hangulatú királydrámát, amiben a középkori Magyarország történetének egy kevésbé ismert fejezete – a Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond uralkodás közötti hatalmi vákuum időszaka – elevenedik meg, amikor teljes a zűrzavar, mindenki rendet szeretne, de lehetőleg úgy, hogy ő csinálja azt. Székely Csaba darabja a Trónok harca a magyar történelemben.

Az erdélyi magyar drámaíró a Szegedi Nemzeti Színház felkérésére írta a görbe tükörbe helyezett történelmi királydrámát.

Véletlen, hogy ez a darab megszületett. A felkérés eredetileg arra szólt, hogy a szerző írjon színdarabot a szegedi boszorkányperekről. Ám Székely Csaba nem szeretett volna Arthur Miller Salemi boszorkányok című darabjával konkurálni, ezért maga javasolta a darab témáját, a magyar történelem egy kaotikus, eddig alig feldolgozott időszakát, a Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond közötti hatalmi átmenet periódusát – és milyen jól tette!

A produkció bemutatóját egy évvel korábbra tervezték, ám mint annyi más premiert, ezt is elcsúsztatta világjárvány.

Bohózatba torkolló hatalomvágy

A darab az ezerháromszázas évek végén játszódik, de hamar kiderül, sok minden nem változott ennyi évszázad alatt. Mi történik, ha véget ér egy hosszú, stabil kormányzás, és nincs megfelelő ember, aki innentől vezethetné az országot? Vagyis lenne, de ő nő! Ádáz harc kezdődik a hatalomért. Öröknek hitt szövetségek bomlanak fel, hűséges szolgálók válnak kegyvesztetté, és akkora lesz a káosz, hogy abból senki sem kerülhet ki győztesen.

– Az ok-okozati összefüggések persze nem biztos, hogy maradéktalanul, de a történelemtudomány mai állása szerint az események valóban így történtek. Történelmi hitelességű Székely Csaba színdarabja, ami attól nagyszerű, hogy szilárd történelmi alapokra épít egy bohózatot, amelyben minden szereplő tökéletesen hiteles, de a hatalomért való törleszkedés egy falusi lakodalommá teszi az egészet 

– mondta Alföldi Róbert.

A rendező szerint a darabban országok, emberek sorsa dől el úgy, hogy egyszerre véresen komoly a téma, de ugyanakkor nagyon is profán.

A sűrűn profanizált történetben olykor bizonyos helyzetek végletekig fokozottak, az emberi huncutságok felnagyítottak, ami önmagában még nem jelent értékítéletet. A rendező arra törekedett, hogy a produkció dinamikája és felfokozottsága egy vidéki lakodalom forgatagára emlékeztesse a közönséget. 

Itt is egymásba folynak a jelenetek: az elegáns esküvőn még mindenki meghatott, boldog, szépen felöltözik, mindenki szeret mindenkit, emelkedett hangulat. A húslevesnél már kezd lazulni az egyetértés, a sülteknél és süteménynél egyre csak éleződik a helyzet, a menyasszonytáncnál pedig már egymásnak is esnek. 

Amikor Nagy Lajos halála után teljes zűrzavar, egy érző kamaszlány, Mária lesz a királynő, aki azután nem sokáig uralkodhat, mert huszonnégy évesen, lovasbalesetben életét veszti. Végül az a Luxemburgi Zsigmond lesz a király, akit senki sem akart, de mégis belőle lesz a magyar történelem második leghosszabb ideig, kerek ötven évig trónon lévő uralkodója.

Bár a történet több mint hétszáz éves, mit sem veszített aktualitásából: a piti törleszkedés éppen úgy korunk sajátja, mint hétszáz évvel ezelőtt élt őseinké – konstatálhatja majd a néző.

A hatalmasságok esendőségeiről úgy rántja le a leplet Székely Csaba, hogy egyszerre teszi őket nevetségessé és szánalmassá.

Susogós melegítősök és mackónadrágosok

A népes szereplőgárdát igénylő produkcióban majdnem a teljes szegedi prózai társulat részt vesz. Mária királynőt Menczel Andrea, Luxemburgi Zsigmondot Medveczky Balázs, Vaskúti Demeter esztergomi érseket Szegezdi Róbert, Valois Máriát Fekete Gizi alakítja. Barnák László főigazgató is játszik az előadásban, Durazzói Károly nápolyi királyt kelti életre. Vendégként Botos Éva alakítja Erzsébetet, a fiatal Mária nevében uralkodó régens királynét.

Az előadás jelmezeit és díszleteit Kálmán Eszter álmodta meg. Székely Csaba nagyon változatos színhelyeket írt a darabban, mindezt mégis egyetlen színpadi térben oldják meg egy sokféleképpen hasznosítható koporsóval, kempingszékekkel, televízióval, porszívóval és nemzeti színű zászlóval. 

A nagy hatalmú prolik ruhatárának nagy részét susogós tréningruhák, mackónadrágok jelentik, amiket feldíszítenek magyaros motívumokkal és fejdíszekkel is. A hengerelt falú színpadkép pedig a szocialista idők balatoni nyaralóit idézi. 

Kálmán Eszter jelmez- és díszlettervező alkotta látványvilág is azt a gondolatot erősíti, hogy bármennyire is díszes egy palota, ugyanolyan piti dolgok történnek benne, mint velünk. 

Székely Csaba Mária országa című színművét április 29-én este 7 órakor mutatják be a Kisszínházban, majd másnap este ismét láthatja a közönség.

Szereplők
 

Anjou Mária, Magyarország királynője: Menczel Andrea

Bebek Imre, horvát bán, majd halicsi vajda: Gömöri Krisztián

Durazzói Károly, nápolyi király: Barnák László

Durazzói Margit, nápolyi királyné: Szilágyi Annamária

Forgách Anna, Balázs felesége: Sziládi Hajna

Forgách Balázs, lovag, majd pohárnokmester: Károlyi Krisztián

Forgách Klára, Balázs anyja: Fekete Gizi

Garai Miklós, nádor, majd horvát bán: Borovics Tamás

Garai Neszta, a nádor felesége: Tánczos Adrienn

Anjou Mária (2), Durazzói Margit anyja: Fekete Gizi

Valois Mária (3), Durazzói Margit nagymamája: Sziládi Hajna

Horváti János, macsói bán: Rétfalvi Tamás

Kórógyi István, királyi ajtónálló: Jakab Tamás / Poroszlay Kristóf / Szívós László

Kotromanics Erzsébet, régens királyné: Botos Éva

Lackfi István, erdélyi vajda, majd horvát bán, majd nádor: Krausz Gergő

Luxemburgi Zsigmond, brandenburgi őrgróf: Medveczky Balázs

Palisnai János, a johannita lovagok perjele (rendfőnöke): Kárász Zénó

Saracendo Dandolo, velencei főkapitány: Bánvölgyi Tamás

Sędziwój Pałuka, krakkói főkapitány: Poroszlay Kristóf

Stefano Corradi, nápolyi ajtónálló: Poroszlay Kristóf

Vaskúti Demeter, esztergomi érsek: Jakab Tamás / Szegezdi Róbert

Alkotók
 

Díszlet- és jelmeztervező: Kálmán Eszter

Dramaturg: Varsányi Anna

Koreográfia: Medveczky Balázs

Zenei munkatárs: Krausz Gergő / Károlyi Krisztián

Súgó: Jánoska Zsuzsa

Ügyelő: Hajdu Róbert

Rendezőasszisztens: Varga Mónika

Rendező: Alföldi Róbert

Közreműködők: 

Csőke Imola, Király Anna Krisztina, Pócsik Dániel, Varga Bence, Vígh István továbbá 

Anjou Hedvig, Mária húga (egy játékbaba): Baba