Ideje a leltárnak – Ceglédi Zoltán jegyzete

Tudományos vagy szépirodalmi idézet helyett a lehető legprofánabb helyről hoztam egyet. Jellemzően közületi vécéhelyiségek falán találkozom az alábbi intéssel: „Kérjük, a mosdót hagyja olyan állapotban, ahogy legközelebb találni szeretné!”.
Ceglédi Zoltán

2021. december 17. 13:35

Ideje a leltárnak – Ceglédi Zoltán jegyzete

Szoktam azzal viccelni a Dumaszínházban, hogy némely helyekre ezek szerint hidegburkolóval meg vízvezetékszerelővel lenne szükséges bevonuljak, mert ugye, már eleve nincs olyan állapotban, ahogy bármikor találni szeretném. Jelen cikkben ezt a szembenézést, másképpen szólva leltárt a lehetséges kormányváltási tervek kapcsán szorgalmazom – de úgy, hogy annak elmaradása esetén a Fidesz is élhetne vele. Millió területen lehetne végigfuttatni, műfaji okokból most csak kettővel példálóznék: megérteni, hogy milyen állapotban van a mindenkori vizesblokk, és azt, hogy kinek milyen dolga, képessége és felelőssége van ezt illetően. A két héttel ezelőtti cikk folytatása következik. 

 

 

Egyfelől tehát nézzünk végig saját történelmünkön, legalább a közelmúlt pár évtizedein, és aztán mondjunk pár őszinte szót magunkról, en bloc így magyarokról. Például azt illetően, hogy a szocializmust és a rendszerváltást követő évtizedek után milyen állapotban találtak minket a 2020-as évek. A koronaszakadékot megelőző, szűk évtized bár egyértelmű gyarapodással telt, de valószínűleg ugyanekkor számoltunk le végleg azzal a régóta halódó közhellyel, hogy az életszínvonalunk majd úgymond utoléri az osztrákokat. Nem. Vagy soha, vagy sokára, valami radikális paradigmaváltással és annak következetes végigvitelével, talán. De inkább soha. Ezért ezt pláne ne várjuk el a jövő tavasszal hivatalba lépő kormánytól sem. Ugyanígy köztudomású mostanra, hogy megdőlt a mindenkinek járó, ingyenes és magas színvonalú állami egészségügy mítosza – ma Magyarországon nem ilyen működik, és azt is jó ideje létező problémaként azonosítjuk, hogy egy 65 éves osztrák még túrázni jár, a vele egykorú magyar meg már a kórházba. Ezer oka van ennek, az elégtelen iskolaorvosi ellátás, a szűrőprogramok rossz elérése, a háziorvosi rendszer iszonyú rései, a rossz kórházi struktúra, és még hosszan sorolhatnám. Axióma, hogy a magyar ember betegebben él és korábban hal, mint a nyugati szomszédok. Nézzünk ezzel szembe, ahogy azzal is, hogy holnap ezen még érdemben változtatni nem lehet – megint csak: ne várjunk csodát a kormányváltástól. Az is látható, hogy egy, az idősebbeket, elhízottakat, cukorbetegeket, szívbetegeket támadó vírus itt durvább károkat okoz, mint egy egészségesebb társadalomban – míg a hasonló leltárral, azaz történelmi-geopolitikai sajátosságokkal régiónkban, az egykori szocialista országokban pedig hasonlókat.

 

 

Nézzünk aztán szembe azzal, milyen állapotban van idehaza az adófizetési morál, miként viszonyulunk a rendszerváltás vívmányaihoz, kinek mennyire fontos a jogállamiság; legyen képünk arról, milyen házakban élnek az emberek, mit esznek a gyerekek iskolaidőben és azon kívül, hányan és milyen nyelvtudással bírnak, megint csak: hosszan tudnám folytatni. Adatok, tények rólunk. Leltár. Miért rezonál a társadalom a xenofób üzenetekre, mit piszkál meg a kormány, amikor cigányozik, mit akar a homofób törvénnyel, a gyerekeket is belekeverve? A pártpolitika fogvillantó, de üres ásítása pont azért folyamatos élményünk, mert a szónoknak, politikai influenszernek gyakran tudása sincs a tárgyról, melyet illetően csak a lózungokig jut, de cselekvése nem, vagy nem az lesz, mint amit ígért.

 

Teljesen világosan látszik, hogy a Fidesz főleg fenti információk, és az abban rejlő tematizációs erő ellenzéki hiánya okán tudja most érzékeny pontokon megcsapkodni az összefogás tagjait. Erre is figyelmeztettem már: az előválasztás elmúltával eltűnni látszik az ellenzék képessége is a mechanikus és függő Fidesz-kritikán túli narratíva bemutatására, ennyivel is könnyebb most a főszereplőiket a buszsávhasználati szokásaikkal, meg a trágyaevő gombaszavazókról szóló beszéddel támadni. Megint a Fidesz a cselekvő fél, megint saját tehetetlenségüket mutatják be, megint nem úgy fest (ellentétben az előválasztás időszakával), mintha kormányzásra készülnének.

 

Csak egy tipp: kismillió intézet működik már az ellenzéki pártok körül. A következő „kedvező” közvélemény-kutatás megrendelése helyett használják őket ezen ügyek kidolgozására, közös bemutatására! Látlelet, diagnózis és megoldási javaslatok rendszerezett formában: ez kellene villámgyorsan az esti tévéműsorban meg lakossági fórumokon ötletelés helyett.

 

 

A második teendő fentiek okán is a lehetséges cselekvők vizsgálata, az önleltár avagy seregszemle. Ha már állandó kommentmantrává lett a „nem is tudtam, hogy te virológus vagy”, akkor hadd folytassam azzal, hogy miként a vécéfülke csempéjét sem dolgom, sem módom kifugázni, úgy alkotmányt, adótáblát, alaptantervet (hogy csak az ABC elején kotorásszak) is az írjon, akinek erről szakmai tudása van, ne pedig az, akire ez jutott úgymond a pártok osztozkodásában, vagy ezt találta ki magának tegnap. Hónapok óta mondom, múlt héten is írtam, most is aláhúzom, nem utoljára: fantaszták és cinikus mindenevők helyett az ellenzék soraiból ki kéne állítani egy tisztességes árnyékkormányt, de rögtön. Még az se baj, ha nem pont belőlük áll majd az eljövendő Márki-Zay-kormány (bár azért úgy lenne tisztességes), csak legyenek már emberek, szakterületenként szétosztva, akik „az” ellenzéki álláspontot képviselik. Ma nem merik vagy nem tudják ezt a névsort sem összerakni, mintha szándékosan kerülnék a szembenézést önnön kádereikkel. No de hétről-hétre ijesztőbb rögtönzés jön helyette; ad hoc beblöffölt meg visszakukázott javaslatok és nekibuzdulások hakniznak az ellenzéki sajtóban. Ne.

 

A fentiek pedig a Fidesznek is szólnak ám! Időről-időre kiderül, hogy a magyar rögvaló komplett parcellái maradnak ki számukra, fogalmuk sincs egyes jelenségekről és társadalmi csoportokról. Másfelől pedig a kormányzásba bevont szereplőik egy jelentős része helyett is nyilván lehetne találni (venni) jobbat, ha nekiállnának keresni. Nekem például Kásler Miklóst senki nem magyarázza meg, azon túl, hogy bűnbaknak majd tökéletes lesz. 

 

Ez lenne tehát a feladat. Jön az év legvége, mindenki kicsit lecsendesül, tervez, értékel, szembenéz – talán ezekre is jut idő. Remélem, ezzel a kiegészítéssel érthetőbb, mit várnék el azoktól, akik irányítani akarják az országunkat

Tovább olvasom