Horgas Ádám élőszereplős diavetítése egy kicsit megváltoztatja azt, amit eddig a színházról gondoltunk: ma mutatják be a 39 lépcsőfok című krimiparódiát

Horgas Ádám szokatlan színházi produkciót hozott létre Hitchcock klasszikus filmjének adaptációjából. Egy élőszereplős filmet rakott fel a színpadra, lassított akciójelentekkel és számtalan geggel megspékelve. A 39 lépcsőfok című akcióvígjátékot pénteken este mutatják be a nagyszínházban. A próbán jártunk.
Rafai Gábor

2021. november 12. 09:35

Horgas Ádám élőszereplős
diavetítése egy kicsit megváltoztatja azt, amit eddig a színházról
gondoltunk: ma mutatják be a 39 lépcsőfok című krimiparódiát

Mától tűzi műsorára Szegedi Nemzeti Színház az Alfred Hitchcock kultikus filmjéből készült előadást, a 39 lépcsőfok című krimi-vígjátékot Horgas Ádám rendezésében.

 

Az előadás alapja az 1935-ben – a hangosfilm megszületése után alig egy évtizeddel – John Buchan regénye alapján készült Alfred Hitchcock-krimi, a 39 lépcsőfok.

 

Ám a film és az az alapján született előadás között óriási az eltérés. Míg Hitchcock 39 lépcsőfoka csínján bánik a humorral, addig Horgas Ádám valóságos paródiát rendezett a filmben többé-kevésbé komolyan vett helyzetekből és jellemekből.

 

A krimi-vígjátékként aposztrofált előadásban sokkal inkább dominál a humor, mint maga a cselekmény, ami legfeljebb csak a keretet adja, az alaphelyzetet vázolja fel.

 

A kétrészes krimi-vígjátékban Richard Hannay középkorú, jól szituált, jó megjelenésű agglegény meglehetős unalomban éli szürke hétköznapjait Londonban, amíg egy napon véletlenül össze nem találkozik egy feltűnően csinos fiatal nővel, és hirtelen egy irtózatos bűnügy kellős közepén nem találja magát. Kezdődik a menekülés szárazon és vízen, ügynökök és szörnyek között, miközben az is rejtély, hogy a szerelmében bízhat-e az ártatlanul üldözött főhős.

 

 

Horgas 39 lépcsőfokának erősségét nem is elsősorban a történet, hanem a rendező sajátos képi látásmódja adja, az, ahogyan a jelzésszerű díszlet hagyományos funkcióját teljesen átértelmezi.

 

A teljesen egyszerű, naturalista díszletet – valójában egy falat, amin mindössze egy ablak és két ajtó található – a rendező gyakorlatilag vetítővászonnak használja, ahol az élőszereplők háta mögött folyamatosan pereg a film, térben és időben állandóan el- és áthelyezve a történetet és a színészeket. Szinte nincs is olyan szituáció a színpadon, amikor pusztán háttérként működne a Horgas Péter jegyezte díszlet.

 

A szegedi előadás egy pillanatra sem tagadja el forrását, azt, hogy egy mozi színpadi adatpációja: számos filmes elemmel, vetítéssel és más, sokszor képregényekből és rajzfilmekből kölcsönzött képi és hangeffekttel manipulál. Olykor lassított akciójelentekkel teszi még izgalmasabbá, látványosabbá az előadást.

 

Kiváló megoldásnak bizonyul Horgas Ádám ötlete, hogy egyszerre egy kicsit filmként és egy kicsit színpadi játékként értelmezi az előadást.

 

Szükség is van erre, hiszen a bonyolult, szerteágazó cselekmény, egy üldözéstörténet rengeteg helyszínen játszódik, amelyek gyors egymásutánban váltakoznak. Aligha lenne idő és lehetőség a színpad ilyen sűrű és gyors átrendezésére, ezt oldja meg a rendező a vetítések segítségével.

 

Jelentősen megnehezítette a darab színpadra állítását az is, hogy a szerző harminc szerepet mindössze négy színészre osztott ki – az előadást így szinte mérnöki pontossággal kellett felépíteni, megkoreografálni, egyetlen másodpercet sem késhetnek a sűrű átváltozásokkal a szereplők, mert azonnal elúszna az előadás.

Így nemcsak a vetített díszlet előtt komédiázó színészek, de a takarásban munkálkodó tizenöt-húsz öltöztető, kellékes is a darab főszereplőjévé válik, nélkülük a színészek nem tudnának időről-időre folyamatosan és villámgyorsan átváltozni. Kicsit olyan az, ami a színfalak mögött játszódik, mint egy Forma–1-es boxutcában a kerékcsere, ahol szintén másodpercek jutnak egy-egy műveletre.

 

Csak a főhőst, Richard Hannay-t alakító színész játszik mindvégig egy karaktert, a női szereplőre négy egymástól teljesen eltérő figurát osztott a szerző, míg a többi huszonhat szerepen a két bohóc osztozik.

 

Ez rendkívüli kihívást jelent a színészeknek, de ugyanakkor igazi jutalomjáték is, ha sikerül jól megoldani a feladatot.

 

A négyszereplős krimiparódiát kettős szereposztásban mutatja be a színház. Az egyik csapatban Medveczky Balázs, Ágoston Katalin, Borovics Tamás és Barnák László kapott helyett, míg a másik szereposztásban Krausz Gergőt, Csorba Katát, Gömöri Krisztiánt és Rétfalvi Tamást láthatják a nézők.

 

A szerepkettőzésre leginkább azért volt szükség, mert az előadást eredetileg tavaly ősszel próbálták, a járvány miatt pedig pandémiabiztos megoldásra törekedett a színház. Akkor mégis csak a házi főpróbáig sikerült eljuttatni az előadást, a bemutatóra a járvány miatt végül tizenegy hónapot kellett várni – elnézve a főpróbát kijelenthetjük, érdemes volt!

 

A 39 lépcsőfok minden bizonnyal az idei szegedi színházi évad egyik legszórakoztatóbb, legizgalmasabb alkotása. Mozgalmas, látványos és rendkívül szórakoztató előadás.