A sétarepülés igényelt némi szervező munkát. Egyfelől össze kellett hangolni, hogy a győri székhellyel üzemelő cég mikor repültet Szegeden, másfelől a Budapesten és Szegeden élő testvéreknek olyan közös időpontot kellett találni, amikor együtt emelkedhetnek a magasba.

Hosszas egyeztetés után ez ennek a hétnek a keddi napjának délutánjára esett. Ekkor kellett délután fél ötkor megjelenniük a szegedi repülőtéren. A sétarepülés nagyjából három-négy órás elfoglaltságot jelentett, és ebből az időből hozzávetőleg egy órát töltöttek a levegőben.

A névre szóló beszállókártya egyébként két évre érvényes, vagyis a repülési időpont egyeztetésének tágak az időbeli határai, noha azzal sem árt tisztában lenni, hogy az időjárás mindig keresztülhúzhatja a számításokat. Így történt ezen a héten is, mert hétfőn éppen a túlságosan erős szél miatt nem emelkedhettek a magasba a hőlégballonok.

Nem nyúlkálunk a kötelekhez!

A kilétüket felfedni nem akaró testvárpár a megadott időpontban megjelent a repülőtéren, ahol rövid földi eligazítást kaptak. Még előtte felelősségvállalási nyilatkozatot kellett kitölteniük, ez viszonylag hosszadalmas volt. Alapvetően arra fókuszált, hogy a repülést vállaló nők nem várnak-e gyereket. Az itt szereplő kérdések e mellett arra irányultak, hogy szenvednek-e valamilyen szív- és érrendszeri betegségben a légi utazást vállalók.

Az eligazítás lényege az volt, hogy a hőlégballon utaskosarában található kötelekhez az utasok nem nyúlhatnak, és követik a ballont irányító személyzet utasításait. Furcsa, de arra nem kérdeztek rá, hogy tériszonyban szenvednek-e a felszállni szándékozók. Persze erre könnyen vághatnánk rá a magától értetődő választ, hogy ezt a kérdést a beszállókártyák tulajdonosai már korábban tisztázhatták magukban.

A hőlégballont közvetlenül a repülés előtt töltik fel meleg levegővel, ami nagyjából negyedórát, húsz percet vehet igénybe, és amikor ez megtörtént, akkor szállnak be az utasok a nyolc-tíz férőhelyes kosárba, amit fakkokra osztottak. Alapvetően biztonsági jellegű ez a megoldás, ami azt akadályozza meg, hogy a levegőben lévő a kosár egyik oldalán vagy sarkában zsúfolódjanak össze az utasok, mondjuk a látványosságok miatt megtekintése miatt.

Csend, nyugalom, béke

Az egyensúly elvesztése komoly kockázati tényező lehet a repülés során. A sétarepülés alatt nagyjából háromszáz méter magasra emelkedik a ballon. A testvérek azt mondták, bár először repültek hőlégballonnal, semmifajta veszélyérzetük nem volt. Egyikük ehhez hozzátette, talán azért sem, mert igyekeztek oldalra, és nem közvetlenül lefelé, maguk alá nézni.

– Félelem helyett sokkal inkább a nyugalom áradt el bennem. Nem volt nagy szelünk, így a sétarepülés valóban sétarepülés volt. Olyan magasságban voltunk, ahol már nem hallatszott sem az alattunk zajló forgalom, sem a város zaja. Csönd volt, szokatlan csend, amit csak néha-néha tört meg a hőlégballon égőjének hangja. Olyan volt, mintha a hajó ringatna, de még annál is puhább – ecsetelte a levegőben szerzett élményeit a testvárpár nő tagja.

Egy átlagos testmagasságú embernek a kosár a mellkasáig ér, ami a biztonságot szolgálja, és részben azt is befolyásolja, hogy merre tekintget az utazó.

Kormány nincs

A hőlégballonon nincs kormány, irányítani ezért csak mérsékelten lehet. Keddi utasaink elmesélték, hogy a pilóta útközben sok mindenről mesélt. Így egyebek mellett arról, hogy repülés előtt egy órával a szél ismeretében születik döntés arról, hogy felszállhatnak-e. A szél és annak iránya és erőssége mást is befolyásol. Például a felszállás helyét.

A gyakorlatban ez Szegeden azt jelenti – ez csak egy az opciók közül –, hogy nem feltétlenül a repülőtérről szállnak fel. Főként akkor, ha a szél, átvinné a ballont Szerbiába, ami nem megengedett – országhatárt így nem szabad átlépni.

Ráadásul a szél nem azonos erősséggel, és sok esetben nem azonos irányban fúj különböző magasságokban. Így a pilóta a magasságot változtatva képes befolyásolni a repülés irányát és sebességét – valamilyen módon mégis képes „kormányozni” a levegőben.

Az élménybeszámolót tartó testvérpár elmesélte, hogy a reptérről felszállva a Belvárosi temető felett elhaladva a Béketelep volt végállomás, ahova nagyjából olyan útvonalon haladtak, amit egy oldalról a Metro és az Auchan áruházak, másik oldalról a Grocsis Akadémia stadionja fogott közre. Így landolt a hőlégballon a Sándorfalvi út mellett.

A pilóta mobiltelefonon tartotta a kapcsolatot a földi személyzettel, vagyis annak a kisbusznak a vezetőjével, akinek landolás helyszínre kell mennie, hogy ott felszedje az utasokat, valamint szállítható állapotba hozzák a hőlégballont.

Miután az utasok és a technika visszaérkezett a repülőtérre, emléklapot kapnak a résztvevők, és lovaggá ütötték őket. Ez utóbbinak sajátos az eljárásrendje, ami maradjon titok.