Hogyan és miért deportálták 1944-ben a szegedi zsidókat a Bécs melletti Strasshofba?

A bécsi munkaerőhiány miatt menekült meg a haláltáboroktól többezer szegedi zsidó, akiket az osztrák főváros melletti elosztótáborba vittek 1944-ben. Rabszolgapiac volt, de nyolcvan százalékuk túlélte, és hazatért. Történetükről most kötet jelent meg Szegeden.
Bod Péter

2021. november 05. 20:10

Hogyan és miért deportálták
1944-ben a szegedi zsidókat a Bécs melletti Strasshofba?

Lényegretörőbb címet aligha választhatott frissen megjelent kötetének az alkotópáros, Frojimivics Kinga és Molnár Judit, mint a Szeged–Strasshof–Szegedet, amelyet péntek délután mutattak be népes hallgatóság előtt a Szegedi Zsidó Hitközség Gutenberg utcai épületében.

 

A kötetben a Stasshofba deportált szegedi és Szeged környéki zsidókról szóló tanulmányokat gyűjtötték egybe. Mellette a témához tartozó dokumentumok sokaságát tárták a nyilvánosság elé, sőt személyes történetek és visszaemlékezések teszik teljessé a frissen megjelent kötetet.

 

A Tények és emlékek a Bécsben és környékén „jégre tett” szegedi deportáltakról 1944–1947 alcímet viselő történeti munka az első nagyszabású kísérlet a haláltáborokat elkerülő szegedi zsidó deportáltak történetének feldolgozására.

 

Mint a kötet bemutatóján Molnár Judit történész elmondta, Bécs akkori polgármestere munkaerőhiányra hivatkozva kérte a náci hadvezetést éppen a magyarországi deportálások idején, hogy biztosítsanak az osztrák fővárosban működő üzemeknek és a város környéki mezőgazdaságnak munkáskezeket.

 

A kérés meghallgatásra talált, és sok ezer szegedi mellett szolnoki és debreceni zsidók is ennek köszönhették, hogy túlélték a holokausztot. A Bécs melletti Strasshofba valamivel több mint 15 ezer magyar vidéki került, akik tudtukon kívül elkerülték, hogy haláltáborba szállítsák őket.

 

Rabszolgapiacra kerültek – fogalmazott félreérthetetlenül Molnár Judit történész. Szerepük szerint a fronton harcoló bécsi férfiak munkáját kellett pótolniuk. A Bécsbe deportáltak között sok volt a gyerek és az idős, akiket hadiüzemekben és mezőgazdasági idénymunkákban alkalmaztak.

 

A kötetbemutató moderátori feladatát ellátó Dési János újságíró, a Klubrádió munkatársa nem véletlenül fogalmazott úgy a hiánypótló történeti munka kapcsán, hogy Auschwitz füstje szinte mindent eltakar, ezért nem látunk más, a zsidók második világháborús deportálása szempontjából fontos történeteket.

 

(fotók: Szabó Luca)

 

A könyv szerző- és szerkesztőpárosa a bemutatón elmondta, hogy egy trilógia első része készült el, mert az elkövetkező években szeretnék feldolgozni a Strasshofba hurcolt Szolnok és Szolnok környéki, valamint egy újabb kötetben a Debrecenből és vonzáskörzetéből odaszállított zsidók történetét.

 

A Strasshofba szállított zsidók története árnyalja Kasztner Rezső történelmi szerepét is, aki egy zsidó szervezet képviseletében alkudozva a nácikkal igyekezett minél több zsidót megmenteni. Kasztner saját személyes sikerének tudta be a Strasshofba szállítottak ügyét, mit sem sejtve arról, hogy Adolf Eichmann engedékenysége mögött nem más áll, mint a bécsi munkaerőhiány, és az ottani polgármester kérése.

 

A könyvbemutatón Dési János egyebek mellett azt a kérdést feszegette, hogy a deportálásra váró zsidók és vezetőik mennyit tudtak a rájuk váró sorsról. A történészi válasz szerint nagyon bizonytalanok voltak, hogy milyen jövő vár rájuk.

 

A kötet a SZTE ÁJTK Politológiai Tanszéke és a Szegedi Magyar–Izraeli Baráti Társaság kiadásában jelent meg. A magyarországi, és ezen belül a szegedi kollektív önismeret és múltfeldolgozás szempontjából egy megkerülhetetlenül fontos munka született meg.