Hő! – Ceglédi Zoltán jegyzete

Ceglédi Zoltán

2022. július 31. 09:15

Hő! – Ceglédi Zoltán jegyzete

„Újra itt van a kánikula. Szegeden az országos átlagnál is melegebb időre, harminc fok feletti hőségre számíthatunk az elkövetkezendő napokban” – így kezdődik a szegedi polgármester bejegyzése, melyet e cikk írása előtt dobott fel a Facebook. Igazi nyár van a napfény városában is, mindenhol beindult a kánikula, hömpölyög a városi hő, kora reggeltől szikrázik a fény.

 

De a magyar mégis kilowattot meg gázköbmétert számolgat, konvektort és villanykörtét kopogtat, közös képviselőt nyomaszt. Hogy mi lesz télidőben. Mert a helyi Botka-poszt mellett az is most van, hogy Tusványosról a rezsibizonytalan hazaüzente: áramban dupla, gázban hétszeres árral számoljon mostantól az „átlag fölött fogyasztó” magyar.

 

Hő, mondok. Álljunk meg. Lett itt hirtelen egy kioktató revizor-stíl, egy spúr-narratíva, hogy ezek a felelőtlen magyarok, dúskálnak meg pazarolnak, hovatovább urizálnak. 

 

Föléfogyasztanak az átlagnak. Aham. 

Egyfelől a magyar magáningatlanok energiafogyasztása azért is magasabb a kívánatosnál, mert a szomszédvár kapitánya, Lázár János az EU által lakossági szigetelésre szánt pénzeket jobb helyen látta az állami intézmények korszerűsítésében, még 2015-ben. Maga az állam sem jeleskedett olyan programok futtatásában, amelyek segítettek a kispénzűek ajtaját-ablakát jobban szigetelőre cserélni, a falakon kiszökő hőt odabent tartani.

 

Másfelől meg tényleg ne ez a magánröpülős, oligarchával jachtozós népség jöjjék rá hirtelen, hogy a luxusnyaralásában akár a Tisza partjáig merészkedő közmagyar, hő, az mekkorát pazarol; dévaj mulatásiban csapja fel a villanyórát a magosba, és hát a nézését meg a gázóra járását, ugye. Mit képzelnek ezek az alakok, akik ugyanazon a parlamenti szavazáson duplázzák meg a miniszterelnöki fizetést és az emberek áramszámláját?

 

A legrosszabb pedig a kiszámíthatatlanság és kiszolgáltatottság. 

Ez a harmadik gondom. Az ember végképp tehetetlen játéka a kormányzati improvizációnak. 

 

Hazudtak a kampányban a megszorításokról, a rezsicsökkentésről és a katáról is. Milliók sorsa vált kiszámíthatatlanná, és nem lehet tudni, mi jön még. 

 

Lehetett volna egy élő párbeszéd, nem a kamu konzultációk sora – apropó, ezekről a húzásokról hogyhogy nem indítottak Nemzeti Konzultációt? Hm? A gyermekek fiktív átoperálásáról még népszavazást is kellett rendezni, ezt meg így idecsapták az asztalra. Nem tudni, mi lesz a vége. Kétségtelen tény az energiaválság, ami az esztelen lezárásokkal agyonvert Európára zuhant. Szörnyű valóság a szomszédos háború. Szeged az elsők között érzékeli a menekültválság erősödését is. Mit kell még tenni?

 

Most kellene megbeszélni. 

Ha nem a szívjóság meg a demokrácia szeretete okán, ha nem ezek motiválják a kormányt (és nem), akkor tegyék önös politikai érdekből. Ha ideállnának, hogy „emberek, nagy a baj, ennyi a tartozás, ennyi a bevétel, mi erre gondoltunk, önök mit javasolnak és mit vállalnak?”, a lakosság sokkal együttműködőbb lenne, és sokkal jobb ötleteket adna. Ha összehívnák legalább a polgármestereket, mert bizony az ország sorsa is sok-sok helyi ügyből áll össze, ha interaktívan használnák a kommunikációs csatornáikat, akkor kiderülhetne, hogy vannak kiváló helyi gyakorlatok a rezsicsökkentésre, szándék és infrastruktúra az együttműködésre, egymás megsegítésére. 

 

Ehelyett mindenki egyéni megoldásokat keres. 

Itt tragédiák sora, ott meg a számlagyárak és illegális rákötések felpörgése várható a föntről lefelé dobált intézkedések miatt.

Tudom, hogy nehéz ebben a nagy melegben, de most kéne hideg fejjel gondolkodni.