Híres szegedi nőket mutat be a Reök-palota új kiállítása: két festőművész, két fotográfus és egy múzsa költözik a kiállítóházba

Bäck Manci, Kárász Judit, Kukovetz Nana, Vass Vera, Fischhof Ágota. Két festőművész, két fotográfus és egy múzsa. Öt hölgy, akik tehetségükkel hozzátettek a századelő Szegedjének szellemi felvirágzásához. A Reök-palotában nyílik kiállítás életükről, munkásságukról.
Rafai Gábor

2022. május 03. 11:50

Híres szegedi nőket mutat be a
Reök-palota új kiállítása: két festőművész, két fotográfus és egy múzsa
költözik a kiállítóházba

Sorsok és utak – „Mint zöldellő fa holt kövek közül…” címmel nyílik kiállítás május 7-én, szombaton délután 2 órakor a Reök-palotában.

 

A tárlat célja, hogy ismert nőket mutasson be a tudomány és a kultúra területéről. Bäck Manci, Kárász Judit, Kukovetz Nana, Vass Vera, Fischhof Ágota. Öt hölgy, akik, a századelői Szegeden éltek, alkottak, de más-más okokból, s részben talán éppen női mivoltukból is fakadóan, mégsem tudták teljesen kibontakoztatni ígéretes életművüket.

 

Őket mutatja be a Reök-palota legújabb tárlata, amelyen az általuk, nekik, róluk készült alkotások mellett egy izgalmas kisfilmmel is felidézik majd művészetüket, életüket, személyiségüket.

 

Köszöntőt mond Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója. A kiállítást megnyitja Nátyi Róbert, a REÖK vezető kurátora.

 

Öt híres szegedi hölgy a századelőről

 

Bäck Manci, született Bäck Margit (1891–1989) kevéssé ismert magyar fotográfus, fotóművész, a magyar – és azon belül a szegedi – fotográfia egyik kiemelkedő alakja. Juhász Gyula révén értelmiségi körökben is ismert volt, számos hírességről készített portrét. Gergely Sándor szobrászművész műtermében ismerkedett meg Moholy-Nagy Lászlóval, akinek szívességből, képekért cserébe reprodukciókat fényképezett. A finomlelkű, érzékeny fényképésznőnek gyakran álltak modellt a szellemi élet olyan nevezetes tagjai is, mint Erdei Ferenc, Mezey Mária, Zádor Anna vagy Szent-Györgyi Albert. A szegedi múzeum birtokában van egy 1926-os sorozata, amelyet egy lebontásra ítélt városrészről, a Palánkról készített. Művészete kis híján a feledésbe merült. Munkásságát csak a 2000-es évtizedben kezdték el kutatni és a képeit kiállításokon bemutatni. Első gyűjteményes kiállítását 2005-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumban mutatták be, azóta számos felvétele kerül elő.

 

Kárász Judit (1912–1977) Szegeden született fotóművész, aki 1932-től tagja a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, a Szeged környéki tanyavilágban is fényképezett. 1932 és 1935 között a DEPHOT ügynökség fotólaborjának dolgozott Németországban. 1935-től tíz éven keresztül Dániában, Bornholm szigetén, egy művészbarátja tanyáján kétkezi munkát végzett. 1949-ben tért vissza Magyarországra, ahol múzeumi fényképészként dolgozott. A szakma többnyire a szociofotó egyik úttörőjeként tartja számon, korai, Szegeden és környékén a szegedi fiatalok szellemi műhelyének hatására készült felvételei vagy a háború előtti Berlin ipari tájainak, munkáséletének érzékeny képi ábrázolása miatt. Fotográfiáin valójában a kísérleti- és szociofotós gondolkodás és a bauhaus-os konstruktivista látásmód egyaránt érvényesült. 1977-ben Budapesten öngyilkosságot követett el.

 

Kukovetz Nana (1885–1919.) festőművész, akiről halála után Szegeden és Szatymazon utcát is elneveztek. A festés műhelytitkait Nagybányán Ferenczy Károly és Réti István mellett tanulta ki. Szegeden elnyerte a város ösztöndíját, így 1906-ban ismét a művésztelepen dolgozhatott. 1908-ban rövid időre eljutott Párizsba, ahol az Académie de Chemiére növendéke lett. 1913-ban ismét tanulmányúton járt Párizsban, majd Olaszországba utazott. Az első világháború kitörése miatt fogolytáborba került, ahonnan 1918 tavaszán tért vissza Szegedre, ahol részt vett a Magyarországi Tanácsköztársaság munkájában. A direktórium kimenekülésével kiköltözött Szatymazra, ahol röpiratokat készített francia katonák számára. A faluba kiszálló Prónay-különítmény végzett vele. Halálának pontos oka nem tisztázott. Egy helybeli legenda szerint mulatozó tisztek lőtték le véletlenül. Egy másik állítás szerint elővezették és lelőtték.

 

Vass Vera festőművész (1908–1958) pályafutását a 30-as évek elején kezdte: először Szegeden, Buday Györgytől fametszettechnikát és grafikát, majd Budapesten reklámgrafikát tanult. 1934 és 1938 között Aba Novák Vilmos festőiskolájának növendéke, egyes munkáknál a mester munkatársa volt. A 40-es évek közepétől kiújuló gyermekkori betegsége nagy mértékben korlátozta aktív festői pályafutását és a képzőművészeti közéletben való részvételét; az 50-es évek elejétől már festeni sem tudott. Ekkor verseket kezdett írni, melyek egy részét férfi álnéven elküldte véleményezésre Németh Lászlónak, aki komoly elismeréssel nyilatkozott verseiről. Festészete leginkább Gulácsy Lajos légies, finom ecsetkezeléséhez hasonlítható. Félig elfelejtett művészete napjainkban kezdi elfoglalni helyét a művészettörténetben.

 

Fischhof Ágota (1895–1976) az első magyar szakképzett női könyvtáros, Moholy-Nagy László múzsája. 1914-től 1923-ig a Somogyi Könyvtárban dolgozott. 1916–1918 között Móra Ferenc javaslatára Berlinben könyvtárosi főiskolát végzett, dolgozott a Königliche Bibliothekben is, majd 1918 őszétől Bécsben tanulmányozta a könyvtárakat. 1919–1924 között Szegeden könyvtáros volt. A Szegedi Naplóban rendszeresen jelentek meg könyvismertetései. Juhász Gyula felkérésére ő rendezte a Szegedi Munkásotthon könyvtárának anyagát. Munkatársi és baráti társaságához tartozott Tömörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula, Balázs Béla, Moholy-Nagy László, Gergely Sándor, Nyilassi Sándor, Heller Ödön és még számos – főként szegedi – művész, író. A száz évvel ezelőtti Szeged művészeti és közéletének egyik ismert nőalakja, akinek sokoldalú, karizmatikus személyisége, életútja, máig foglalkoztatja a város- és művészettörténészeket egyaránt. Ő volt Móra Ferenc „kisinasa”, Moholy-Nagy László múzsája, a szegedi feminista egyesület tagja, az első magyar szakképzett könyvtárosnő, feleség és családanya egy személyben.