A melegeket vagy inkább az LMBTQ-közösséget megbélyegző jogszabálygyűjteményt kifejezetten gusztustalanul, a pedofil bűncselekmények büntetését szigorító törvényekhez csapták, és az egészet becsomagolták egy a 18 éven aluliak védelméről szóló sztaniolpapírba. Természetesen a 18 éven aluliak védelme nagyon fontos, a pedofíliát üldözni kell, ezek vitán felül állnak, de elfogadhatatlan az LMBTQ-közösséget párhuzamba állítani a pedofíliával. A nemi identitásnak, a szexuális irányultságnak semmi köze a gyerekekkel művelt szexuális bűncselekményekhez, a törvény viszont épp ezt sugallja.

Alapvetően hibás az elgondolás: a törvény úgy állítja be az LMBTQ-témát, mintha bármiféle rossz, tiltandó vagy bűnös dologról lenne szó, ami megzavarja a fiatalokat.

Hiába érvelnek úgy, hogy a gyerekek szexuális nevelése a szülők dolga, itt egyszerűen nem erről van szó, hiszen a nemiség az teljesen más, azt nem lehet „kinevelni”, és arról igenis beszélni kell a családnál tágabb környezetben is. Arra már nem is vesztegetnék hosszú sorokat, hogy mindezt az a kormány tiltja, amely szerint az iskolának nem csak tanítani, nevelni is kell.

A kormányzati érvrendszer valójában egy újabb trükk. Az ellenséggyártó gép megint zakatol Orbánéknál, a szabvány, a séma ugyanaz: a többség által kevéssé ismert, ezért félt, utált vagy gyűlölt kisebbség hátára célkeresztet rajzolnak, és odavetik a többség elé.

„Nesztek, csámcsogjatok rajtuk, találjatok egymásra a félelemben, a gyűlölködésben, formálódjatok táborrá, legyen ez a »nemzeti minimumotok«, védjétek meg a király hatalmát és pénzét 2022-ben.”

Nem ez az első, és nem is az utolsó eset. A minta adott: Oroszországban is „bevált” a politikai szuperragasztóként használt gyűlölet. Ott is hasba rúgták az LMBTQ-közösséget, majd eljárták a guggolóst a torkukon. Nálunk verbunkost járnak rajtuk, de a lényeg ugyanaz. A társadalmi kár mérhetetlenül nagy.

A politikai ellenfeleket, az Orbán-rendszer leváltásán dolgozó ellenzéket, sőt az egész magyar társadalmat újabb kommunikációs csapdába zárják, mert június 15-e óta megint sokkal nehezebb értelmesen beszélni erről a témáról. Nehezebb vitatkozni, konszenzust kialakítani, elfogadni, megérteni, hiszen a pártpolitika benyomult erre a területre is. Így, aki szereti vagy elfogadja a jobboldali autokráciát, már nem fogalmazhat meg eltérő véleményt a fősodortól, aki pedig ki mer állni a melegek jogaiért, az rögtön megkapja majd a maga célkeresztjét a hátára. Talán még le is pedofilozzák. A közmédia elvégezte a „támogató”, „nevelő” feladatát: június 14-én a törvény homofób passzusai miatt tiltakozók megmozdulását a pedofil bűncselekmények szigorítása elleni tüntetésként tálalták a szekértábornak.

Előre megfontolt szándékkal elkövetett, hidegvérű aljasság.

Hogy mennyire hatalmi-politikai ügyről van szó, és nem valamiféle társadalmi megmentő akcióról? Miután felmerült, szivárványszínűre világítanák a német–magyar Európa-bajnoki csoportmeccs helyszínét, a legnagyobb müncheni stadiont a Pride-hónap okán, a magyar miniszterelnök Facebook-oldalán magyar nemzeti színekben pompázó stadionok jelentek meg. Melegek kontra nemzet. Az üzenet egyértelmű: a melegek elleni fellépésből nemzeti kérdést, identitáspolitikát kell csinálni. Mintha nem lehetne nemzeti érzelmű az, aki az LMBTQ-közösség tagja.

Egy kormánynak sincs joga csoportokat megbélyegezni, erőszakosan „leválasztani” a társadalomról, még akkor sem, ha érzi a felhatalmazást bizonyos tömegektől.

Cservenák Zoltán