Nekem nem hiszik el, tőlem nem megy át. Tényleg mindent megpróbáltam már az ellenzéki oldalon ezt illetően. Leírtam, elmondtam, elbáboztam. Kedvesen és gorombán. Mondtam helyette (ménemmongyameg, mécsakkritikuskodik), javasoltam helyette ezer dolgot. De nem. Pedig tényleg értem a helyzetet és tudok differenciálni.

• Nagyra tartom és pártolom a népszavazás intézményét, a közvetlen demokrácia csodálatos eszköz lehet. De a petíció nem az.
• Szeretem és hiányolom is az európai polgári kezdeményezést, több kéne belőle. De a petíció nem az.
• Fontosnak tartom a pártok és politikai mozgalmak változást elérni képes utcai, helyszíni aktivizmusát a padfelújítástól a kizsákmányoló munkáltató elleni fellépésig, illetve a polgári engedetlenségig. De a petíció nem az.

A petíciót idehaza jellemzően nem nyújtják be senkinek. Online verziója a minősített röhej, a végképp ellenőrizhetetlen kamunév-lista, ami helyett lehetne egy őszintén bevállalt hírleveles feliratkozás, ha a pártok hajlandók lennének azt a havi uszkve két-háromszázezer forintot kifizetni, amibe egy rendes hírlevél előállítása kerülne. No de a papíros petíció? Az mindennek az alja. Ezerszer is elmondom: a „pultozás” nem politizálás, ahogy a „jó ütős Facebook-posztok” sem. Pótcselekvés. Igen, fárasztó a szélben-esőben csinálni, igen, tudsz beszélni közben a választókkal, és nem, nem ezzel szoktak választást nyerni. Egy tavaly őszi üzemzavartól, a „Stop, Gyurcsány” petíciótól eltekintve a Fidesz nem is csinál ilyet. A pultozós petíció ellenzéki oldalról pedig minősített hazugság, sajnálom, ennyi év után már nincs jóhiszemű részvevő ebben, igenis lehet így, en bloc minősíteni, szóval olyan hazugság, aminek felelőse minden pultozós aktivista. Pontosan tudja, hogy amit csinál, amit ígér, abból nem lesz semmi. Pontosan tudja, hogy a papírja nem is petíció. Azt az adatok lementését követően kötegelve leviszik a pártirodának otthont adó ház pincéjébe.

Tényleg nem értem: ha pontosan tudják, hogy még soha, egyetlen petíció nem ért el sikert, ha pontosan látják, hogy a petícióval pultozós ellenzéki harcmodor mellett Orbán Viktor simán behúzza a kétharmadokat, akkor vajon szellemi restség okán csinálják újra és újra, vagy azért, mert ezt adta nekik parancsba Rogán Antal? Mindig lehet találni valamelyik pártnál ilyen akciót, most épp a Párbeszéd indított petíciót az általuk követelt rezsiutalvány bevezetéséért. Természetesen itt sem hangzott el semmilyen célkijelölés, hogy megítélésük szerint hány aláírás pontosan milyen jogi folyamatot indít el, mikor és pláne hogyan. Ó, nem. Írd alá és ne kérdezősködj.

Tisztelt Kövér László! Van egy olyan, illúziónál erősebb meggyőződésem, hogy ön is szereti az elvágólagos dolgokat. Semmi latte art meg szifonos zellerhab meg társelnöki rendszer. Kérem, teremtsünk végre tiszta helyzetet, valahol találjon már alkalmat elmondani, hogy nem, a parlamentben nem ismeretes a petíción alapuló jogalkotás. A petícióból nem lesz rezsiutalvány. Ez egyfelől jótékony hatással lenne a Párbeszédre, mert a petíciós pultozás helyett termékeny és effektív munkába kezdhetnek. Másfelől pedig, házelnök úr, önre is telepítene ez a „nem” egy komoly felelősséget: innentől deklaráltan tudni fog róla, hogy a magyarok jelentős részének kevesebb pénze van, mint amennyibe a megugrott árú rezsi fáj, és hogy ezzel dolog van, tenni kell valamit, ha nem rezsiutalvánnyal (ami simán lehet, hogy jó ötlet, ha így van, lopják el izibe, mint egy balatoni szállodát), akkor valami mással, de meg kell oldani. Mert kormányzati oldalon meg ezt hívják politikai munkának, nem a Nemzeti Konzultációt (amiről szerintem szintén hasonlóan gondolkodunk, de azt pláne nem fogja kimondani).

Ui: ha marad egy kis ideje, tessen kedves Novák Katalin államfővel is szót váltani, mint közjogi méltóság a közjogi méltósággal. Kérdezze meg, hogy a köztársaság elnökeként tervezi-e, hogy bármely törvényt azért nem ír alá, mert a munkahelye ablaka alatt azt kiabálják, hogy „ne írd alá, Kati”? Mert ha nincs erre esély, akkor további időt és energiát spóroltunk mindenkinek.