Hazajön a politika – Ceglédi Zoltán jegyzete

Mostanában leginkább arról kérdeznek, hogyan hathat a Fidesz, mint párt támogatottságára ez a nemzetközi ügy, az a hazai gazdasági veszély, amaz a kormányzati mellényúlás, illetve milyen változást okozhat az ellenzéki lista támogatottságában a legújabb Márki-Zay-nyilatkozat. Igen, ezek fontosak, de nem, nem perdöntő ügyek.
Ceglédi Zoltán

2022. március 18. 10:07

Hazajön a politika – Ceglédi Zoltán
jegyzete

Ha arról akarunk valami érdemit mondani, hogy milyen tengelyen fordul az április választás végeredménye, akkor az egyéni mandátumok sorsát kell figyelnünk. Szó se róla, tud olyan botrány támadni mindkét oldalon, ami a listás szavazatokat berogyasztja vagy egekbe lövi, de a valószínűbb mégiscsak ez:

 

a Fidesz és az ellenzéki lista támogatottsága mai tudásunk alapján hasonló nagyságrendű lehet, a csata valójában a kéttucatnyinál is kevesebb számú helyi kampányban dől el.

 

Ami idén sokkal jobban elszakadhat a listás eredményektől, mint a NER alatt bármikor. Azt az ökölszabályt ugyanis, hogy az egyéni jelölt eredménye minimális, plusz-mínusz pár százalékpontnyi mértékben térhet el az ugyanott, ugyanarra a listára leadott szavazatszámoktól, nem a jelenlegi helyzet munkálta ki. Még 2018-ban is az volt a jellemző metódus, hogy adott pártpreferenciával bíró szavazó az egyik szavazólapon megtalálta a pártját, a másikon e párt 106 egyéni jelöltjének egyikét. A jobbikos szavazhatott a Jobbik listájára és a helyi jobbikos jelöltre, az LMP-nek is ott volt a zöld listája és a zöld jelöltjei, a momentumos a momentumosokra húzhatta, a DK-s pedig a DK-sra, szintén kétszer és tisztán. Az MSZP-s a végére már egybenőtt a párbeszédessel, ez igaz.

 

Idén viszont a lista teljesen közös, egyfelől annak kérdésével, hogy a külön-külön pártok milyen arányban képes rávenni külön épített szavazótáborukat, hogy a logóhalom melletti közös karikába ikszeljenek.

 

Mit kezd a pártos szavazó a ténnyel, hogy bár ott vannak az övéi IS a listán, de mindenki más is – olyanok is, akiket talán nem kedvel?

 

Ami pedig ugyanennek az egyéni voksolásnál megjelenő negatív oldala, hogy öt másik pártnak kellene a hatodik egyéni jelöltjére leszavazni.

 

 

Ezt volt hivatott csillapítani-átfordítani az előválasztás intézménye, és ma ez adja a legnagyobb reményt a kormányváltás híveinek. Míg a Fidesz helyben is a pártot és a kormányt teszi meg a kampány főszereplőjévé, kevés kivétellel, mint Fürjes Balázs vagy Lázár János, addig az ellenzék közös egyéni jelöltjei jellemzően intakt helyi kampányt visznek, ahol csak látogató, de nem főszereplő az „országos” politikus és annak témái. Az egyéni jelöltek mögött az előválasztás sajátságos helyi választási koalíciókat hozott létre: először az előzetes megállapodásokkal, amelyekkel már közös indulásokról döntöttek, például a DK és a Jobbik esetében – majd magával az előválasztással, ahol a helyben létező politikai erők kötöttek szövetséget. Könnyen belátható, hogy két helyi ellenzéki jelölt vitájában az indulók a helyi ügyekben vallott különbségeikkel tudtak markánsan érvelni, hisz országosan a közös lista és közös program ígérete ilyen mozgásteret nem biztosított számukra.

 

Ma pedig ezek a jelöltek, ezekkel az üzenetekkel keresik a helyiek aktív támogatását. Fontos körülmény, hogy jelenleg nem érzékelhető markáns és általános kormányváltó hangulat az országban – mint a fentiekben írom, nem kizárt persze, hogy ezen a következő két hét egy nagy borulással változtasson, valahol a háború és a benzin környékén. De mivel jelenleg nem írja felül a helyi érdeket az Orbán-ellenesség a pártoktól távolságot tartó szavazókban, hát azt kell mondani, ami nekik fontos. És ez jó, drága barátaim, ez nagyon jó. Annál jobb nem történhet az ellenzéki politikával, mint hogy az üres és felcserélhető logók helyett helyi közösségekről kezd szólni.

 

Teljesen világos az is, hogy ha nem jön egy nagy ellenzéki borulás, akkor idén sokkal sikeresebbek lehetnek az egyéni mandátumok megszerzésében, mint voltak 2018-ban. A sokkal több egyéni győztesnek pedig reményeim szerint sokkal nagyobb hangja is lesz a parlamentben, és oda is viszik magukkal a helyi ügyeket, gondokat, javaslatokat. Szépen visszanyesik a frakcióuralmat, az országosnak hazudott fővárosi, szükségszerű korlátokkal bíró sajtó helyett a helyi közösségeiknek, helyi nyilvánosságuknak igyekeznek elszámolni. Visszatérünk az egyéni mandátum eredeti olvasatához, végre hazajön a politika.

 

Csodás lenne, nem igaz?