Hat szólamban énekelte a világ legrégebbi kánonját a Mentorháló közönsége

Tóth Árpád karvezető és zenepedagógus a kánonok titkokkal és meglepetésekkel teli világába kalauzolta az Ifjúsági Ház közönségét. És ahogy az egy kiváló kórusvezető esetében lenni szokott, alaposan meg is énekeltette a vendégeket.
Szeged.hu

2022. június 16. 21:25

Hat szólamban énekelte a világ
legrégebbi kánonját a Mentorháló közönsége

Tóth Árpád már sokadjára látogat Szegedre, hogy előadást tartson a Mentorháló program keretében. És most is nagy sikert aratott közvetlenségével, lelkesedésével és nagy tárgyi tudásával.

 

Titkos jel az első kánonban

A zenetudós a középkortól a napjainkig több példán keresztül mutatta be, hogy miért érdemes a kánonok titkos világával megismerkedni. Mert a közhiedelemmel szemben rengeteg megfejtésre váró titkot rejtenek, és sokkal összetettebbek, mint azt a felületes szemlélő, vagy még inkább hallgató gondolná.

 

 

Ezt az állítását a zenetörténet első fennmaradt gregorián kánonjával rögtön igazolta is az előadó. Az első fennmaradt kánonban az új szólam belépésének helyét egy máltai kereszttel jelölték. Az éneknek két szövegváltozata is van, mert az eredeti dalszöveg „pajzánsága” miatt a templom kapuján aligha engedték volna be. Így az angol szöveg mellé egy emelkedettebb hangvételű latin szöveg is született később – a világi zene így szivároghatott be a templomok falai közé. Az igazi csoda azonban csak ezután következett. A karmester rögtön meg is énekeltette a közönséget, ráadásul hat szólamban: négy női és két férfi szólammal szólalt meg a legrégebbi kánon. Sokan alighanem a Bartók Béla Művészeti Karról érkezhettek, mert egy kis beéneklést követően elsőre sikerült megszólaltatni a gyönyörű kánont.

 

 

Az este során aztán hallhattuk a kánontörténet egyik leggyönyörűbb alkotását a XV. századból: a „Jesus autem transiens” Robert Wylkynson szerzeménye. Ebben a műben tizenhárom szólam szólal meg egymás után és egyszerre, amiből tizenkettőt az apostoloknak, egyet pedig Jézusnak szentelt a szerző. Bár a közönségből verbuvált alkalmi kórus Tóth Árpád szerint is tényleg átlag feletti muzikalitásról tett tanúbizonyságot az est során, ez az ének csak fölvételről szólalt meg.

 

 

Ennek párjaként a „Boldogasszony anyánk” népénekből írt kánont mutatta be a karmester. A Kölcsey-féle, hivatalos himnusz előtt ez a dal volt a nemhivatalos himnusza a magyarságnak. Az előadó felhívta rá a figyelmet, hogy a magyarok népi himnuszaként ünnepelt kánon Wylkynson évszázadokkal korábban született, tizenhárom szólamú éneke ihletésére születhetett meg. Vajon mi történt volna kedden, ha ezzel az angol B közép is tisztában lett volna?

 

Festménybe rejtett kotta

A legizgalmasabb kánonrejtvény a végére maradt. Csak az 1970-es években fedezték fel, hogy Johann Sebastian Bach Goldberg-variációja valójában tizennégy kánont is rejt. És ahogy a barokk zene mesterétől elvárható, soha olyan összetett és izgalmas kánonvariációkat nem írt azóta sem senki. Ennek a tizennégy variációból álló kánonnak az egyik verziója ráadásul végig ott volt a zenetudósok szeme előtt a XX. századi felfedezését megelőzően is, hiszen Bach egyik leghíresebb portréján szerepelt annak kottája, a lipcsei városházán kiállítva. Csak épp a tudósok nem feltételezték, hogy a Bachot élőben megörökítő festőművész a zeneszerző kánonjának kottahű másolatát is elkészítette.

 

Senki nem gondolta, hogy az ott egy valódi kotta…

 

A másfél óra észrevétlenül elröpült, hallgattunk és énekeltünk hangköz-kánont, dupla kánont és retrograd, azaz visszafele haladó kánont is, némelyekről hallás után aligha mondaná meg az ember, hogy kánon valójában. De az előadásban nem is a zenetörténeti ismeretek bővítése volt az igazi ajándék.

 

 

Tóth Árpád vadidegen emberekből, távoli ismerősökből hozott össze kórust és közösséget pillanatok alatt az együttes éneklésen keresztül. És ha már pedagógiai estekről beszélünk, interaktív módon azt is megtanította, milyen hasznos lehet a kánon éneklése gyerekekkel vagy épp felnőttekkel. Mert „kellő szabadságot hagy egy-egy szólamban”, de közben mégis nagy fegyelmezettségre és odafigyelésre tanítja az embert. Tóth szerint a kánon igazi „demokratikus” műfaj: mert „mindenkinek megvan a saját szabadsága a maga szólamában”, de csak akkor születik meg az igazi mű, ha megadjuk a másik szólamának is a tiszteletet.

A teljes előadást szeptemberben hozza majd nyilvánosságra a Mentorháló.
 

Ki az a Tóth Árpád?

 

A magyar kortárs kórusélet egyik legmeghatározóbb és legfontosabb alakja, aki a kodályi iskolát képviselve vallja: a zene mindenkié. Az éneklés nem ciki, hibázni ér. Minél többen énekelnek, annál jobb hellyé válik a világ. Mert a közös éneklésen keresztül összehangolódnak az emberek, odafigyelnek egymásra. A közös alkotás öröme pedig visszahat a közösségre. Ő hozta létre a Csíkszerda improvizációs kórust, amely több száz embernek hozta meg a kedvét a kórusban való énekléshez. Csík, mert csíkos felsőben tartják bemutatóikat, szerda, mert aznap tartották a próbáikat. De azóta már számtalan újabb kórus kelt életre Tóth Árpád hatására, amelyek mind a közös éneklés örömét hirdetik. Tóth hívta életre a Kórusok Éjszakáját is, amelyet a budapesti Palotanegyedben tartanak meg minden nyáron magyar és külföldi kórusok részvételével. A program során a kórusok közösen, a közönséggel is énekelnek, és performansz szerű előadásokkal ajándékozzák meg nézőket a Palotanegyed egy-egy különleges helyszínén.

 

Kárpáti Péter