Önmagában is figyelemre méltó, ha íróként sikerül az a bravúr, hogy regénytrilógiát tegyen le az asztalra valaki. Hász Róbert hét-nyolc egészen más témájú regénnyel a háta mögött alkotta meg a zombori Fábián Marcell alakját, és adta ki Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja című kötetét 2018-ban.

A regény kifejezetten kedvező fogadtatásra talált, ám ennek ellenére akkor még nem merült fel a szerzőben, hogy újabb regényt írjon a zombori rendőrről. Nem véletlenül jegyezte meg a szerda esti, Móra Szakkollégiumban tartott esten, hogy amennyiben ír az ember, akkor ne tervezzen. És valóban: minden máshogyan alakult.

Bár az előre eltervezettség hiányzott, mégis egy évvel később kijött Fábián Marcell és a táncoló halál című regény, és tavaly ennek a regénysorozatnak a legújabb darabja, a Fábián Marcell és a Hét nővér. Kovács Krisztina irodalomtörténész, moderátor kérdésére elmondta: ijesztő volt számára az elhatározás, hogy megírja az első kötet folytatását. Egyfelől, ilyet még soha nem tett, másfelől eleinte nem volt világos, hogyan oldható meg ez a feladat. 

Saját bevallása szerint az írás neki mindig rejtélyeket jelent, és ha ez így áll, akkor ehhez remek terep a detektívregény. A huszadik század legelején a Bácskában, Zomborban játszódó történet cselekményidejét az utolsó emberléptékű évtizednek nevezte a beszélgetésben Hász Róbert, amikor a világ technicizáltsága még nem lépett át egy kritikus határt. 

Nem tudom, hogy dicséret vagy sértés, ha a Fábián Marcell-regényeket Agatha Christie-regényeihez hasonlítom – fogalmazott a beszélgetőtárs Kovács Krisztina, aki a történetbonyolítás, a titok megfejtésének mesteri módját kívánta ezzel kiemelni a kortárs író esetében, hozzátéve: 

Az író gyermek- és fiatalkorát Zomboron töltötte, a pontos helyismeret sokat segített a regények megírásban, valamint az 1880-as évek elejétől az első világháború végéig megjelent Bácska című lap olvasása, ami kifogyhatatlan ismeretanyaggal segítette a regények megírását – derült ki az esten. 

A történetekben sok a valós, de még több a kitalált alak. Az előbbiek táborához tartozik a jelentős századfordulós prózaíró, Gozsdu Elek, aki Zombor ügyésze volt 1905-ig. A regényekben rendre feltűnik.

A történetet kellett kitalálni, a regényfigurák a korabeli sajtóból „érkeztek” – árulta el Hász Róbert, aki ennek kapcsán arról is beszélt: a detektívregények kétharmadáig íróként maga sem tudja, hogyan zárul a regény, addig nagy szabadságfok mellett ír, a kötöttségekkel innentől kezdve kell megbirkóznia. 

– Rabja vagyok a történetnek, a regényfigurák maguk építik fel a világukat – fogalmazott az író, érzékeltetve, hogy a regényírásában kevesebb a tudatosság, mint azt a kívülálló gondolná. Kitért arra is, hogy a három detektívregény más-más elbeszéléstechnikával készült, egyszerűen, mert íróként másodjára unalmas volna ugyanúgy írni, ahogyan korábban. 

A monarchiabeli bácskai kisvilágát és annak atmoszféráját szerette volna a Fábián Marcell-regényekben megteremteni, irodalmi mintákkal és előképekkel ennek kapcsán keveset foglalkozott, leszámítva az 1909 és 1995 között a Vajdaságban élő Herceg János írásmódját – árulta el az író, aki postai kihordóként ismerkedett meg a Zomboron élő idős irodalmárral. 

A közönség rákérdezett: nem tervezik-e a Fábián Marcell-történetek megfilmesítését. Kiderült, az ehhez szükséges jogokat egy produceriroda megvette. A filmterv nem kapott támogatási összeget, és ez az opció hamarosan lejár, ami így visszakerül az íróhoz. Bíztató hír, hogy egy másik filmescsapat komoly érdeklődést mutat a filmjogok megszerzése iránt.

Kovács Krisztina moderátor, egyetemi adjunktus felkészültsége és beszélgetésvezetése imponálóan magas színvonalú volt.

Ugyancsak a Hász Róbert krimijeinek sikerességét jelzi, hogy a Fábián Marcell tizenhárom napja című regény harmadik kiadása nemrégen került a könyvesboltokba. Mutatja ez azt is, hogy a kortárs irodalom adott esetben sikeres is lehet. Nocsak, nocsak.