„Harmonikusan beilleszkedett a szervezetembe” – hatvan éve végezték az első veseátültetést Szegeden

Ez a mondat is elhangzott abban a telefonbeszélgetésben, amit Szántó István testvérével, Lászlóval folytatott. Egy páratlan, hatvan éve Szegeden elvégzett műtétre emlékeztek a sebészeti klinikán.
Bod Péter

2023. január 23. 09:50

„Harmonikusan beilleszkedett a
szervezetembe” – hatvan éve végezték az első veseátültetést
Szegeden

A címben idézett szavak nem légből kapottak, bizonyítja ezt az is, hogy testvérek között zajló telefonbeszélgetést Szántó László annak idején rögzítette, amit a pénteki, rendhagyó ünnepségen teljes terjedelmében lejátszottak.

 

A szegedi egyetem sebészeti klinikáján azért gyűltek össze az ünneplők, hogy együtt emlékezzenek arra, hogy – ha nem is napra pontosan, de – hatvan éve, 1962. december 21-én végezte el Magyarországon az első vesetranszplantációt Németh András a szegedi orvostudományi egyetem sebészeti klinikáján.

 

A donor elmesélte, mi történt

Az ünnepség egyszerre volt fantasztikus, felemelő és megható, köszönhetően annak, hogy annak meghívott vendége volt a ma nyolcvanegy éves Szántó László, aki donorja volt bátyjának. Nagy kockázatot vállalva esélyt nyújtott a nála öt évvel idősebb testvérének, hogy gyógyíthatatlannak minősített betegeségéből felépüljön. Nem rajta múlt, hogy nem sikerült. A szegedi orvostudományi egyetem is mindent megtett, hogy megmentsék egy akkor huszonhat éves ember életét.

 

A pénteki szegedi ünnepségen Szántó László elmondta, frissen házasodott bátyjánál nem sokkal az esküvő után jelentkeztek az akkor még rejtélyesnek tűnő betegség jelei. Folytonos rosszullét, erőtlenség, levertség kínozta, aminek nyomán viszonylag korán megállapították, rendkívül rossz állapotú a veséje.

 

Nem nyugodtak bele

A beteg fiatalemberről kiderült, hogy gyógyíthatatlan – hangzott el öccse elmeséléséből. A kórházi kezelésről ezt követően kiadták, tudva, hogy nincs gyógymód, amivel segíteni tudnának rajta. A család azonban nem adta fel, bár az első időkben egyáltalán nem volt világos, mit lehetne ebben a helyzetben tenni. Az alapvető gondot az okozta, hogy veseültetésre lett volna szüksége a betegnek, de ilyen beavatkozás, sőt egyáltalán, semmilyen más szervátültetést nem végeztek még el addig Magyarországon. Ne feledjük, 1962-öt írtunk ekkor.

 

Felbukkan Németh András

Nagycsalád volt Szántóéké, sokan voltak testvérek, köztük az egyik, Gabriella, aki fiatal ügyvédként dolgozott Szegeden. Ő hallott ismeretségi körében arról a Németh Andrásról urológusról, szegedi orvosról, aki kulcsszerepet kapott innentől az események alakulásában.

 

Az akkor harmincnyolc éves orvos abban az évben érkezett haza több hónapos angliai tanulmányútjáról, ahol éppen a vesetranszplantációval ismerkedett egy ottani világhírű, ilyen műtéteket végző klinikán. A magyar orvos maga is részt vett itt elvégzett vesetranszplantációs műtétekben, így gyakorlati tapasztalatokat is szerzett.

 

Kis kitérő

Ilyen előzmények után érkezett vissza Szegedre. De itt hadd tegyünk némi kitérőt! A paraszti családban született Németh András előbb 1942-ben leérettségizett Szegeden, majd 1948-ban szerzett orvosdiplomát a szegedi egyetemen. Végzése után a városban maradt. Lelkes amatőrfilmes volt, ő rögzítette Szegeden 1956. október 23-án a szovjet páncélosokat Széchenyi téren, amint azok felsorakoztak a tömeggel szemben.

 

Egy évvel később ezért letartóztatták, kihallgatták és megpofozták. Nem sokkal később kiengedték, de a rendőrség az elkövetkező évtizedekben rajta tartotta a szemét. Sok kellemetlenséget okoztak neki. Életrajza tanúsága szerint megakadályozták, hogy a debreceni egyetem professzorának nevezzék ki.

 

És akkor most térjünk vissza Szegedre a hatvanas évek elejére. A Szántó-család kétségbeejtő helyzetében megkereste Németh Andrást, aki történetük meghallgatása után megvizsgálta a nagybeteg Szántó Istvánt, akit taxival kellett behozni a klinikára. A vizsgálat szinte azonnali következménye lett, hogy a lehető legrövidebb időn belül donort kell találni. A donort elsősorban a családban keresték, és a különböző vizsgálatok után arra a megállapításra jutottak, hogy öccse, László volna erre a legalkalmasabb.

 

Műtét, műtét, műtét

A testvér azonnal igent mondott. Az idő szorított, így hamarosan kitűzték a műtét időpontját, 1962. december 21-ére. Előbb eltávolították a donor szervezetéből a fél veséjét. Ezt a beavatkozást Petri Gábor végezte el, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy Németh András külföldön képezhette tovább magát köszönhetően annak, hogy Petri kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett.

 

A szerv beültetését Németh András végezte. Az orvostudományi egyetemen szinte mindenki tudott a páratlan műtétről. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Szegeden is. Különös csönd szállt azon a napon a városra, még a klinika portásai is lábujjhegyen jártak – idézte vissza az akkori idők történéseit és hangulatát Szántó László, akinek testéből harminc centis vágást követően – erről rövid filmfelvételt játszottak be – távolították el fél veséjét.

 

Sterilszobára volt szükség

A donor a műtét kapcsán annak előkészületeiről is beszélt. Felidézte, hogy sterilszobát kellett kialakítani bátyjának, mivel ilyen addig a sebészeti klinikán nem volt. Közismert, hogy a szervátültetések esetén az egyik legnagyobb veszély, hogy a beültetett szervet a befogadó test kilöki. A szervátültetés világszinten is gyerekcipőben járt, így azok az eljárások is, amivel csökkenteni tudták volna kilökődés veszélyét.

 

A beavatkozás jól sikerült Szántó László visszaemlékezése szerint, úgy, ahogyan a kedvező forgatókönyv esetére várta Németh András és az őt segítő orvoscsapat. Bár a donornak a harminc centis hasi vágása miatt komoly fájdalmai voltak, viszonylag rövid kezelést követően távozhatott. Visszatérhetett a munkájához is: Budapesten nyomdászként dolgozott abban az időben.

 

És kifejezetten kedvező hírek érkeztek bátyjáról, aki a sterilszobában tartózkodott, látogatni nem lehetett, de telefonon beszélgethettek. A testvérek közötti magnószalagra rögzített beszélgetés az egyik ilyen alkalommal készült. Hatvan év távolából visszahallgatva lenyűgöző az a nyelvi kulturáltság, ami a kettőjük beszélgetésére jellemző és természetesen kiérezhető a viszonylag hosszú párbeszédből a testvérek közötti szeretet és féltés.

 

A sajtóvisszhangok

A hazai sajtóban elsőként a Délmagyarország számolt be a páratlan műtétről, 1962. december 31-i számában, nem sokkal később a Magyar Ifjúságban és a Népszavában jelent meg cikk az esetről. Tényleg orvosi szenzációról volt szó, és ezt az ünnepségen Hartyánszky István, a Magyar Transzplantációs Társaság elnökének rövid beszéde világította meg leginkább.

 

 

A világon elvégzett veseátültetések közül a szegedi a sorban a harmincnyolcadik volt. Európának ebben a felében az első. Mindennél beszédesebb, hogy a szegedi műtétig csupán három országban – Egyesült Államok, Franciaország és Anglia – végeztek el ilyen beavatkozást. Hasonlóan beszédes, hogy csupán hét orvos volt addig világszerte, aki veseátültetésre vállalkozott. Ezek figyelembe vételével még inkább értékelhetjük Németh András felkészültségét és teljesítményét.

 

Valami megfordult

A műtétet követő reményt keltő első hetek derűlátása hirtelen megtörni látszott – folytatódott Szántó László visszaemlékezése. Testvére állapota egyre rosszabb lett. Nem hozta meg a várt eredményt a kilökődés megakadályozása érdekében alkalmazott besugárzás.

 

A beteg állapota folyamatosan romlott, és ekkor komoly kritikákat kapott az orvostársadalom egyik felétől Németh András, amiért egyáltalán elvállalta a műtéti beavatkozást. Ahogyan a donor visszaemlékezett, még csonkítással is megvádolták az orvost, mondván, hogy nem lett volna szabad egy ép ember szervezetéből kivenni annak fél veséjét.

 

Ebben a helyzetben a műtétet végző orvos ahhoz az angliai klinikához fordult, ahol hónapokkal azt megelőzően tanulmányozta a veseátültetések gyakorlatát. Innen bámulatosan rövid idő alatt megkapta azt a kilökődést gátló szert, amit a szigetországban használtak.

 

A dilemma

A gyógyszer idehaza nem volt törzskönyvezve, így valójában csak az érvényben lévő szabályok áthágásával lehetett volna alkalmazni. Kétségbe ejtő lehetett az orvos dilemmája, mit tegyen. Végül úgy döntött, nem alkalmazza az Angliából érkezett küldeményt. Gondoljuk arra, hogy abban az időben sem a jogi, sem az orvosetikai keretei nem álltak rendelkezésre hazánkban a szervátültetéseknek.

 

Ma sem tudjuk, mi lett volna, ha alkalmazza – állapította meg Szántó László, aki mai napig hálás az 1999-ben elhunyt Németh Andrásnak, mert hetvenkilenc nappal meghosszabbította testvére életét: a műtétet követően ekkor halt meg szervkilökődés miatt Szántó István. A bravúros beavatkozást elvégző orvos 1997-ben adta ki a 79 nap remény, az első magyar veseátültetés története című kötetét a szegedi Bába Kiadónál.

 

Szántó István halála hosszú évekre visszavetette a magyarországi szervátültetéseket, 1973-ig egyetlen ilyen beavatkozás sem történt az országban. Szegeden 1979-ben indultak újra a szerátültetések Csajbók Ernő és Szenohradszky Pál ekkor hozták létre külföldi továbbképzések lezárulása után az ország második transzplantációs centrumát. Ekkora már a beavatkozás jogi környezete is megváltozott.

 

Számok és díjak

Máig Magyarországon közel tizenegyezer-hétszáz szervátültetést hajtottak végre, ebből kilencezernél is több volt a veseátültetés – mondta el az ünnepségen Hartyánszky István, a Magyar Transzplantációs Társaság elnöke, aki Mihály Sándor, a társaság főtitkárával a Magyar Transzplantációs Társaság díját adta át Némethné Birkás Mártának, Németh András özvegyének és Szántó Lászlónak, az ország első donorjának.

 

Rafai Gábor illusztrációja: vesetranszplantációs műtét 2004. november 25-én a szegedi klinikán. Ma már rutin beavatkozás, hatvan éve viszont hihetetlen orvosi bravúr volt

 

Az ünnepségen rész vett és beszédet mondott Rovó László, az egyetem rektora, Lázár György, a Sebészeti Klinika igazgatója, az SZTE SZAOK dékánja és Szederkényi Edit, egyetemi adjunktus, a Transzplantációs Centrum vezetője.

 

Közösen koszorúzták meg a sebészeti klinika Petri Gábor épületének aulájában Németh András domborművét, aki aktív gyógyítómunkáját 1990-ig végezte Szegeden, egészen nyugdíjazásáig.

 

Nyitóképünket az egyetem honlapjáról vettük át a pénteki ünnepségen készült. Bobkó Anna felvétele.