Hajnal Edina az Eötvös 10-ben: A magyar állam antiszolidáris a saját állampolgáraival szemben

Budapesten az Eötvös 10-ben tartott Foglaljuk vissza az oktatást gyermekeinknek! című fórumon Hajnal Edina is beszédet mondott. Az Egységes Szülői Front – Szeged aktivista csoport alapítója szülőként a fentieket várja el az államtól, „de az államot egyáltalán nem érdekli se az elvárásaim, se a gyerekeim! Engem viszont nagyon is érdekel, hogy milyen társadalomban fognak felnőni a lányaim.”
Hajnal Edina egy szabad országot szeretne a gyerekeinek, szabad oktatással.
„Szülőként az lesz az alapélményed, hogy bármit megtennél a gyerekedért. Mindegy, hány éves, mindegy, mit csinál. És amikor megéled az önzetlenségnek és az önfeláldozásnak ezt a fokát, akkor értelmet nyer egy csomó minden!”
A Jól-Lét Alapítvány beszédében egy hagymához hasonlította a társadalmat, amelyben legbelül a család van. A szerető és szolidáris család. Ilyenek alkothatnák a hagyma következő rétegét, a közösséget. „Egy ilyen közösségben rengeteg a potenciál.” Innen lehet a következő szintre, a társadalmi szintre lépni, ahol a nyelv, a kultúra, az együvé tartozás érzése lehet a kötőanyag. Itt az államnak felelőssége lenne a szolidaritás megerősítése, hiszen itt már „lazább a kötőanyag.”
„Ez nemcsak hogy nem történik meg Magyarországon, de a regnáló hatalom mindent megtesz azért, hogy kivéreztesse a szolidaritást. Az állam cserbenhagyott minket, csak egymásra számíthatunk, a gyerekeink pedig végtelenül kiszolgáltatottak ebben a rendszerben.”
Hajnal Edina ezután arról beszélt, hogy neki lehetősége volt arra, hogy a gyerekeit „kimenekítse” az állami közoktatásból, és a lányai alternatív iskolába járjanak. „Ebben a biztonságos térben a gyerekek önmaguk lehetnek, koruknak megfelelő lelki, fizikai és szellemi táplálékot kapnak. És a lehetőséget, hogy képességeikhez és készségeikhez mérten kihozhassák magukból a maximumot. Ez jelenti az oktatáshoz való igazi jogot!”
Szerinte minden szülőnek, gyereknek és tanárnak járna a humánus, emberközpontú oktatási rendszer. „Mérhetetlenül igazságtalan, hogy ez ma Magyarországon privilégium, vagyis kevesek kiváltsága. A gyerekek nem közjószágok, hanem emberi lények, akinek alapvető joga kellene, hogy legyen, hogy a saját üteme szerint fejlődhessen, tanulhasson. Amikor kiállunk a tanáraink mellett, a szabad oktatás mellett, akkor a gyerekeinkért állunk ki. Az összes magyar gyerekért, mindenkiért. Én ezért csinálom...”
Aztán visszatekintett tavaly novemberre, az Egységes Szülői Front – Szeged megalakulására, arra, hogy pillanatok alatt több mint ezer fős lett a csoport. Majd elmondta, hogyan zajlott az első, krétás akció, hogyan potyogtak a könnyei a számítógépe előtt, hogyan szerveztek demonstrációt, vitafórumot.
„Nem állunk le, nem állunk le, amíg vissza nem foglaljuk az oktatást a gyerekeinknek. És akkor majd, a romok eltakarítása után létrehozunk egy mindenki számára elérhető, emberközpontú, modern oktatást, amit a tanár–diák–szülő szentháromságán és a szolidaritáson fog alapulni.”