Értem, hogy annak idején miért húzták fel az ársapit. Volt egy közös politikai nyomás, kvázi konszenzus a megoldást illetően, hogy épp egyre drágábban tankolnak az emberek, állítsuk ezt meg.

Az átmenetinek tűnő intézkedést aztán sikerült ideragasztani, mint nyugati sötétzöld hülyegyerekek tenyerét a náluk sokkal értékesebb emberek műalkotásaihoz, és kvázi meggyőztük magunkat, hogy ez így oké. Nem az.

Megint csak: értem azt is, hogy mi indokolta a fenntartást. Praktikus oldalról a kitört háború okozta bizonytalanság legalább egy faktorának kizárása. Az elszabadult infláció valamelyes megzabolázása. Politikai oldalról meg a választási kampány, ami kormányon nem engedte az eltörlést, ellenzékben meg beindította a keveslő hangokat. Teljesen világos, hogyan ugrott volna meg minden ár, ha a szűk keresztmetszet, a szállítás-közlekedés megdrágul. Ezt nem merték megkockáztatni.

Csak ugye, hiába olcsó, ami nincs. Az elmúlt hét híre, hogy nem szállít sem benzint, sem gázolajat a Mol azoknak a kis benzinkutaknak, amelyek idén tavasszal, a benzinárstop bevezetése után kötöttek szerződést. Rengeteg helyen már emiatt sem lesz mit tankolni, máshol meg van, hogy csak egy (!) litert csorgathatnak a tankba az autósok. A rögzített ár jelen esetben egy közgazdasági nonszensz. Kiszárítja az üzemanyagtartályt. Hosszú sorok a kutak előtt, kiszámíthatatlanság, az útnak nekiinduló, majd visszaforduló emberek, akik így munkába, családhoz, bevásárolni nem jutottak el. Ennek a járulékos költsége pedig bizonyosan nagyobb, mint amennyibe az ársapkátlan benzin kerülne. Azzal az autós tudna kalkulálni, hogy mondjuk duplájára drágul a tankolása. Nagyon kellemetlen, nagyon problémás, de legalább számolni lehet vele. Felezi az utazásait, de ő dönt, és ami fontos, arra rászánja a több pénzt is. Ez a „talán lesz benzin, talán nem, talán 5 perc alatt végzek, talán 50”, ez mindennél drágább. Ezt azonnal be kéne fejezni.

Azt illetően pedig kifejezetten optimista vagyok, hogy mi történne, ha beleállna a süvegelésbe a politikai elit, azaz kormány és ellenzék, illetve az alájuk beosztott újságírói alkalmazottak. Ha mindenki a racionálisabb és tisztességesebb énjét venné elő. Apropó, közel egy éve már írtam erről, tényleg nem önpromóból, csak a következetesség okán teszem ide, kérem, olvassák el a tavalyi évbúcsúztatómat, aztán töprengjünk el azon, hogy nem járt volna jobban az ország, ha inkább erre megyünk? Ha nem Orbán repeszti a közeget innen, és nem Márki-Zay sértegeti hétről-hétre a legkülönbözőbb társadalmi csoportokat onnan? Az én ajánlatom ez volt:

Elszalasztott lehetőség, amivel most lehetne élni. Együtt kiállni, hogy ideje van az őszinteségnek, emberek, egyszerűen nem tudjuk továbbra is ennyiért adni az üzemanyagot. Drágább lesz, de legalább lesz. És általában is szeretnénk végre mindenkit felnőttként kezelni, nem osztjuk be helyetted a zsebpénzed, nem rágjuk meg előre a falatot, nem óvunk a széltől. Ami a dolgunk, csakis azt tesszük, és erre a kormánynak vannak jobboldali, az ellenzékének meg szociáldemokrata, liberális és zöld válaszai.