Ha az ellenzék nyert volna, legalább nem fáznánk, mert égne az ország – Besenyei Zsolt jegyzete

Besenyei Zsolt

2022. december 16. 17:49

Ha az ellenzék nyert volna, legalább nem fáznánk, mert égne az ország – Besenyei Zsolt jegyzete

2018-ban még a Fidesz azzal nyert választást, hogy jobban éltünk, mint 4 éve. A 2014-2020 közötti jelentős kelet-európai konjunktúra okozta reálbérnövekedés két és félmillió támogatót ért a kormánypártoknak, bár így is kevesebb szavazatot kaptak, mint a külön induló ellenzék. A konjunktúrához az Orbán-kormánynak kevés köze volt: Bulgáriát leszámítva a régió összes gazdasága jobban nőtt, mint a magyar. 

 

Két évvel később már látszott, hogy baj lesz. 2020 januárjában az infláció még ugyan nem lépte át az 5 százalékot, de már úgy is négyszerese volt az EU-átlagnak. 

 

Nem volt véletlen, hogy az Orbán-kormány annyira tartott a járvány miatti lezárásoktól: a GDP-csökkenés jövedelem- és ezzel szavazatcsökkenéshez vezethetett volna. 2022-ben már baj volt. Az együtt induló ellenzékkel szemben a kormány minden propagandája is hatástalan lett volna, ha nem szór ki rengeteg pénzt a választóknak, az adóeltörléstől az adóvisszatérítésen át a nyugdíjemelésig. Amitől még Matolcsy György is óva intett már két éve, de Orbán nem hallgatott rá.

 

A kiürített költségvetés aztán a választások után visszaütött, együtt az oroszokkal kötött, az LNG-piacot irányadónak tekintett gázszerződéssel. Drasztikusan gyengül a forint, még jobban elszállt az infláció, ismét nagyot nőtt a költségvetés hiánya. Részleges fizetési moratóriumot kellett bevezetni, az Magyar Nemzeti Bank nagyot emelt az alapkamaton, hatósági árakkal próbálták elfedni az inflációt, amit azonban egyszersmind gerjesztettek a költségvetés feltöltését célzó különadók.

 

A rezsiáraknál azonban el kellett törölni az ársapkát az alacsonyan meghúzott átlag fölött. Ez önmagában kb. 1000 milliárdos megszorítást/kiadáscsökkentést jelentett. Némely élelmiszer árának befagyasztása pedig egyszerre vezetett áruhiányhoz, és növelte minden más termék árát.

 

Decemberre az infláció meghaladta a 22 százalékot, az évet még a kormány szerint is 27 százalékon zárjuk. Az egész éves infláció 15 százalék körül lehet. Ehhez képest elenyésző a nyugdíjak 15 százalékos emelése, amikor az élelmiszerárak hivatalosan is 50 százalékkal nőttek (a nem reprezentatív személyes tapasztalatok inkább duplázódást mutatnak), a gáz ára pedig a családi házaknál a hétszeresére emelkedett.

 

A magyar választó a bőrén érzi a válságot, ezt már nem lehet nem észrevenni, a kormány és propagandája se tudja letagadni. Mindezt „az elmúlt 100 éve legjobb 10 éve után”.

 

Csak „a máshol még rosszabb”, illetve a „Gyurcsány alatt rosszabb volt” szlogenje, valamint a felelősség áthárítása maradt, méghozzá úgy, hogy az „elhibázott szankciók” volnának minden baj okozói. A valóság azonban nem játszik Orbánék keze alá.

 

  • Nyugat-Európa – velünk ellentétben – Istennek se akar megfagyni. Nincs éhséglázadás, polgárháború, nincsenek 100 ezres tüntetések, mert van pénz: Belgiumban 1000 eurót ad a kormány rezsire, Németországban pedig kifizeti a decemberi fűtésköltséget.
  • Nem volt rosszabb Gyurcsány idején sem. Az Eurostat 2021-es jövedelmi adatai szerint Magyarország az Unió második legszegényebb országa: az uniós tagállamok közül már csak Bulgária van mögöttünk vásárlóerő tekintetében. 15 éve még más volt a helyzet, akkor még előztük Horvátországot, Szlovákiát, Lengyelországot és – főként – Romániát is.
  • Az uniós valuták közül a forint gyengült messze a legnagyobbat az idén, és a 27 százalékos magyar infláció a legmagasabb Európában.
  • És végül a szankciók: a kormány által elhibázottnak titulált Putyin elleni gazdasági büntetőintézkedéseknek, amelyek szerintük nem az oroszokat, hanem Európát viszik csődbe már a kilencedik csomagját is megszavazta Orbán.

 

Mintha kifejezetten a gazdaság összedöntésén dolgozna, és/vagy tudná, hogy az ő szavazói nem akadnak fel azon, hogy szemrebbenés nélkül megszavazza, amit elhibázottnak nevez.

Csak borzongva lehet belegondolni, mi lenne itt, ha ugyanekkora jövedelemcsökkenés mellett nem ő volna kormányon. Mondjuk, a 2006-os tapasztalatok azt mutatják, hogy legalább nem fáznánk, mert égne az ország. Ami azért arra is utalhat, hogy nemcsak az számít, kinek mit intézett a kormánya, hanem hogy kinek milyen az ellenzéke.

 

Orbán mindent, de tényleg mindent megcsinált, amivel a kampányban az ellenzéket vádolta: a megszorítástól az adó-és gázáremelésig, de magára csak nem gyújthatja az országot.