Györffy Miklós: egy szomorú germanista

A hazai könyvkiadásban teljes háttérbe szorultak a német és vele a németnyelvű irodalmak az angolszáz irodalom rovására. Fontos német kortárs szerzők fontos könyvei nem jelennek meg magyarul. Erről is beszélt Györffy Miklós a Radnóti-estek legutóbbi rendezvényén.
Bod Péter

2022. november 13. 16:10

Györffy Miklós: egy szomorú germanista

Zavarba ejtően sokoldalú ember Györffy Miklós, aki elsőrendűen irodalomtörténésznek tartja magát, ám mellette egyetemi oktatója volt az ELTE-nek, rengeteget műfordított, szerkesztőként is dolgozott, forgatókönyvíró volt, és most adta közre második regényét.

 

Az eset moderátora, Bombitz Attila, a szegedi egyetem bölcsészkarának Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék vezetője volt, aki nem mulasztotta el megjegyezni, hogy az 1980-90-es években a hazai egyetemek német szakjaira jelentkezők szinte kivétel nélkül Györffy Miklós idevágó irodalomtörténeti munkáiból készültek fel. Ezek sorából kiemelte a Polgárok és művészek című kötetet.

Irodalomtörténészként és kritikusként korántsem csak a németnyelvű irodalmakra fókuszált, szenvedélyesen érdekelte a kortárs magyar irodalom, ezen belül is próza. Szinte egyedüliként rendszeresen angolnyelvű ismertetőket írt a kortárs magyar prózáról a The New Hungarian Quarterly-be, ám időközben az angolnyelvű periodika megszűnt. 

 

Az esten beszélt arról, hogy mások mellett ő is tolmácsolta a magyar olvasóknak Franz Kafkát, Thomas Mannt, Hermann Hessét, Peter Handkét és Robert Musilt. Ennek kapcsán mély szomorúságának adott hangot, mert úgy véli, a németnyelvű irodalmakból nagyon keveset fordítanak le magyarra. Így pedig fontos szerzők fontos művei maradnak elérhetetlenek a magyar olvasók számára.

 

Hozzátette ehhez, hogy a hazai könyvkiadást is elborítják az angolszász könyvek, semmifajta egyensúlyt nem tapasztalni ezen a téren. Spanyolból és olaszból is sokkal több művet fordítanak magyarra, mint németből – tette hozzá. Bombitz Attila rákérdezett Györffy Miklós idén megjelent regényére, az Egy emigráns vallomásaira. A cím egyértelműen Márai Sándor művére utal, noha a két kötet jelentősen különbözik egymástól.

 

Több kiadó elutasította neves irodalmár regényének kiadását, és a megjelent műnek eddig nem volt nagy kritikai visszhangja, bár azt jól esően jegyezte meg, hogy a TiszatájOnline-ban írtak a kötetről. 

 

Sajátos családregény az Egy emigráns vallomásai, amely e mellett egy nyomozás története is, amelynek időkerete az egész huszadik század, és a huszonegyedik első évtizede. 

 

Élvezetes, tanulságos beszélgetés volt.