„A brutális humánerőforrás-hiány mellett sajnos EU-s források ide, vagy oda, még mindig erőteljes probléma az eszközhiány, illetve az eszközpark rossz elosztása, amely probléma az okozója egy-egy megyei nagy kórház ideiglenes, akár több napos leállásának is” – így vezeti fel megoldási javaslatait Kunetz Zsombor a Röntgenen. Példaként a CT-helyzetről ír:

Pedig lenne erre megoldás, nem is nagyon kellene sokat gondolkodni rajta.

Harmadik lépés: a régiós ellátásszervezői rendszer azonnali létrehozása

Itt Kunetz Zsombor megjegyzi azt is, „önmagában a régiós ellátásszervezői rendszer kialakítása csodákra nem is lesz képes, de legalább a rendszerben levő volatilitást némiképpen ki tudná simítani.”

„Amennyiben nincs meg a gyógyításhoz szükséges minimumfeltétel eszközoldalon, akkor pontosan úgy kell eljárni, ahogyan a humánerőforrás-hiány miatt, azaz beszüntetni azonnali hatállyal az ellátást, az életveszélyes, vagy szervvesztő kórképek kivételével.”

Negyedik lépés: a megfelelő szakképzés megteremtése

És ez nem OKJ szintű képzést jelent Kunetz szerint, hanem sokkal professzionálisabbat, ami „a jelenleginél sokkal komolyabb kompetenciákkal képes felvértezni az ápolókat.” Majd ezután kimondja, leírja, amit az egészségügyben egyre többen tudnak, de ezidáig ez a tudás csak elméleti:

„a jelenlegi rendszer a kiterjesztett hatáskörű okleveles ápolókkal sem tud mit kezdeni. Az elmúlt évek nepotizmusa és a kásleri despota ispotályszemlélet nem tette lehetővé a feladatok delegálását orvosi szintről ápolói szintre. Miután az állam által létrehozott szakmai szervezetek az előbbi rendezési vonalak mentén jöttek létre, így tőlük nem elképzelhető a korszerű szemléletek megvalósítása. Éppen ezért a MOK-nak itt is jelentős szerepet kell kapnia. Első körben létre kell hoznia egy valós, MOK-on belüli szakmai kollégiumi rendszert.”

Ötödik lépés: az állami- és a magánszolgáltatások szabályozása

Itt az első nagy gond az, hogy „nincsen ma Magyarországon olyan magán egészségügyi intézmény, amely a beteg számára legalább egy megyei kórház komplexitású ellátást tudna biztosítani. Az a fajta szolgálatatás leginkább a diagnosztikában, vagy a gyors, szűrt betegállományon elvégzett egynapos ellátásban erős. Innen a beteg pedig komolyabb probléma esetén visszakerül az állami rendszerbe. A magánszolgáltatók működése viszont hiánypótló, ugyanis amennyiben megszűnne Magyarországon ez a típusú szolgáltatás, úgy emberek százezrei, ha nem milliói esnének el már az ellátás esélyétől is.”

Kunetz aláhúzza, számos olyan probléma merül fel, az állami- és a magánellátás kapcsolatában, amely sokkal erősebb kontrollt kívánna a két szektor működésében.

„Miután egy adott számú egészségügyi dolgozónk van – és az rendkívül kevés – nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy teljesen szétválasszuk a magán- és az állami ellátást. Tehát a vagy itt dolgozik a kolléga, vagy ott, ez jelenleg nem opció. Azonban a munkaidő-kontroll és az állami dolgozó ellátásban érdekeltté tevése az igen. Ez jelenleg nem történik meg.”

Majd jön az egyik legtragikusabb megállapításai Kuntez Zsombornak:

„a minőségi teljesítményben, egyáltalán a teljesítményben senki nem érdekelt.

 

(...)

Éppen ezért nagyon fontos lenne az állami ellátásban a minőségi teljesítményösztönzők bevezetése, mind az ott dolgozók, mind az intézmények számára. Hasonlóan szükséges a munkaidő-kontroll szigorú bevezetése és szükség esetén a visszaélések szankcionálása is, dolgozói és intézményi szinten egyaránt.

 

El kell törölni azt az ostoba rendelkezést, mely szerint a magánellátásban ellátott beteget ugyanaz az orvos az állami ellátásban nem láthatja el. Ez a rendelkezés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt rontott is a jelenlegi helyzeten. Nem itt, és nem így kell megfogni az esetleges, immár törvénytelen hálapénzt.”

A bejegyzés végén pedig jön egy újabb fontos megállapítás, amit mindenki tud, de mégsem mond ki (elég hangosan) senki:

A blogról készült összefoglalónk első részét itt találja.