Gyermekvédő, az. Mesélj még! – Ceglédi Zoltán jegyzete

Mi az, ami nem fordul elő a magyar gyerekekkel? Átoperálás. Mi az, ami jóval gyakrabban fordul elő a magyar gyerekekkel? Zaklatás, bántalmazás. Melyik volt a „gyermekvédelmi népszavazás” fókuszában?
Ceglédi Zoltán

2022. november 11. 09:39

Gyermekvédő, az. Mesélj még! –
Ceglédi Zoltán jegyzete

Nemrég egy 41 éves férfi egy győri játszótéren súlyosan bántalmazott egy hétéves kislányt. Nem a sajátját. A kislány konfliktusba került többekkel, a férfi volt párjának gyerekével is. Ezért a férfi kicsavarta a kislány kezét, a többi szülő elé rángatta, de mivel az odaráncigált gyerek nem szólalt meg (nem akart, nem mert, nem tudott), ezért kétszer is arcon ütötte. A kislány ettől a földre esett. Innen a gyereket, annak kezét-lábát összeszorítva felemelte, majd földhöz vágta. A kislánynak betört a homlokcsontja.

 

Baj az is, hogy ez a tomboló szemétláda mindezt ott és akkor háborítatlanul végrehajthatta. Óriási baj. De tudják, mi a még nagyobb tragédia? A következmény. Az ügyészség a vádiratban – egyebek mellett – felfüggesztett szabadságvesztés és pénzbüntetés kiszabására, pártfogó felügyelet alkalmazására és arra tett indítványt, hogy a bíróság kötelezze az elkövetőt agresszió kezelő foglalkozáson való részvételre.

 

 

Na nem. Ezt nem. Ilyen biztosan nincs, nem lehet. Egy hétéves gyereket a játszótéren bántalmaz egy 41 éves férfi, betöri a kislány homlokát, és nem ültetik le? Jól értem, hogy mindenkinek van egy szabadkártyája, egy gyermekkoponyát még bárki betörhet börtön nélkül? Valóban? Ebben az esetben én nem egy gyereket, hanem egy felnőttet gondolnék megcsapni. Például ezt a 41 éves „férfit”.

 

De komolyan, mi ez?

Van egy növekvő agresszió, frusztráció a levegőben. Nem hungarikum, inkább a mai felnőtt nyugati társadalom tagjainak tapasztalása, hogy a történelem Fukuyama-i értelemben vett pozitív végével kecsegtető fiatalkoruk, a demokráciák győzelme és a tartósnak hitt konjunktúra után párévente újabb és újabb potenciális Armageddont kapnak a nyakukba: gazdasági világválság, terror, klímakatasztrófa, járvány, háború. Minden egyes nyomorult napon minden egyes nyomorult sajtótermék a címlapra rak valami nyomorult hírt arról, hogy miért nem leszünk már holnap eme nyomorult árnyékvilág lakói sem. „Nagy a baj!” „Döbbenet!” „Erre senki sem számított!” Konstans nyomasztásban élünk, részben azért, ami valójában történik, részben annak tudatával, ami ebből lehet, és nem elhanyagolható mértékben az ezt klikkvadászatra használó sajtó miatt.

  • Az lenne a feladat egyfelől, hogy legyűrjük az ilyen indulati bűncselekmények okait. Nem a magánjellegű frusztrációt a végponton, de azt, amitől mindenki egyre rosszabb mentális állapotban van. Megbeszélni az emberiség lehető legnagyobb részével, hogy hagyjuk abba ezt az egészet, mert a végén mindenkinek rosszabb lesz.
  • Másfelől van itt egy nagyon is konkrét feladat. Ha a hatályos magyar büntetőjogi normáknak megfelel az ügyészség által javasolt szankció, akkor ezek rosszak a törvényeink, nagyon. Ha a kellő erejű törvények ellenében javasolt ilyesmit az ügyészség, utóbbiaknál kell változtatni. Az nem egy jó eljárás, aminek a végén ez a javaslat születik.
  • A harmadik dolog pedig annak valódi beteljesítése lenne, amit családbarát kormányzásnak meg gyermekvédelmi politikának neveznek. A fenti hírben ugyanis nem szerepelnek a bántalmazott kislány szülei. Nem akarok találgatni sem, hol voltak, nem vádaskodnék. Azt se tudom, mit kell érteni a gyerekverést tétlenül szemlélő „többi szülő” alatt. Azt tudom, hogy ma Magyarországon a gyereket nagy hangon védjük mindenféle fiktív transzvesztita propagandistától, de a konkrét bántalmazásoktól alig-alig, történjen az a családban vagy más közösségekben.

 

Közben szétesett az egészségügyben a gyermekellátás, föl sem merül érdemi gyermekpszichológusi hálózat kiépítése, megint romlik a magyarok foga, aminek szintén gyerekkori okai vannak; odavertük a napi tornaórát elegendő tornaterem nélkül, túl kevés tanár tart túl sok tanórát túl kevés pénzért, túl könnyen lökjük ki a gyerekeket a közoktatásból, túl kevés egyetemi helyet, illetve túl drágákat kínálunk számukra. Egyszerűen azt nem sikerült elgondolni, hogy mi történik valakivel születéstől felnőttkorig a mai Magyarországon. Mármint ha nem a tehetős fővárosi szubkultúrák sokadgenerációs örököse.

 

No, de áprilisban a nemváltoztató műtét rémét kivédtük, oké, most akkor jöhetne az, hogy aki szándékosan betöri egy hétéves kislány koponyáját, azt úgy bevágjuk a börtönbe, hogy csak úgy nyekken. Aztán azonnal következhetnek a stratégiai ügyek.

Vélemények

mutasd mind