Gyászmisén búcsúztatták el a dorozsmai hagyományőrző Deli Albint a rókusi templomban

A kiskundorozsmai közösségteremtő folkloristát – Szeged nevében – Mihálik Edvin tanácsnok és Fodor Antal önkormányzati képviselő búcsúztatták.
Rafai Gábor

2021. november 20. 18:25

Gyászmisén búcsúztatták el a
dorozsmai hagyományőrző Deli Albint a rókusi templomban

November 5-én hunyt el Deli Albin, Kiskundorozsma történelmének és hagyományainak legfőbb őrzője. Harminc évvel ezelőtt, 1991-ben kezdett a tárgyi örökség gyűjtésébe és őrzésébe, amikor feleségével Kiskundorozsmára költözött.

 

Helytörténeti tevékenységéhez kutatók munkáiból merített, és feljegyezte a helyi idősek emlékezéseit az általuk megélt eseményekről, hagyományokról, szokásokról, valamint Dorozsma létrejöttéről és fejlődéséről.

 

Kiskundorozsma központjában, az ősi dorozsmai domb mellett több mint négy éve, 2017. június 23-án avatták fel azt a tájházat, ami Deli Albin és családja magángyűjteményén alapul, és egy közel 300 éves kultúrának állít emléket. A tájházban a kiállított, korra jellemző bútorok és tárgyak máig őrzik az egykori, autentikus falusi élet mindennapjainak és ünnepeinek tárgyi emlékeit. Az ismert dorozsmai folklorista egészen halálig vezette az intézményt.

 

Deli Albin hamvait szombaton délután 3 órakor gyászmise keretében búcsúztatták a Rókusi templomban.

 

 

– Mindig fájdalmas a búcsúzás, különösen akkor, amikor valaki nagyon korán megy el. Albin testvérünknek egy maroknyi élet jutott csak, talán ő is érezte ezt és azért igyekezett egész életében olyan sok jót tenni – mondta Kretovics László plébános, aki az egyházközség nevében búcsúzott az elhunyttól.

 

A gyászmisén Szeged önkormányzata nevében Mihálik Edvin tanácsnok is azzal kezdte búcsúbeszédét, hogy Dorozsma szenvedélyes kutatójától fájdalmasan korán kell búcsút vennünk.

 

– Deli Albin elvesztése minden szegedi számára pótolhatatlan veszteséget jelent. Hite és elszántsága igazi teremtő erőt jelentett a városban. Mi szegediek azt valljuk, nem az számít, ki honnan jött, hanem az, hogy ki, mit tesz a közösségért, és ő nagyon sokat tett. Nem Dorozsmán született, de nála jobban senki sem ismerte Dorozsmát, tett senki nem többet nála szűkebb pátriánk múltjának megismeréséért. Hatalmas ajándéka volt ő Szegednek. Igazi közösségteremtő ereje volt, ami túlnőtt Dorozsmán, túlnőtt Szegeden, sőt még az ország határain is. Különlegesen értékes munkásságot hagyott ránk, kötelességünk azt ápolni most, hogy már ő maga is Szeged történelmének részévé vált – mondta Mihálik Edvin.

 

A szűkebb pátria, Kiskundorozsma nevében Fodor Antal, a városrész önkormányzati képviselője búcsúbeszédében arról is szólt, hogy Deli Albin a délvidékről jött az évtizedek során mégis dorozsmaibb lett a dorozsmaiaknál.

 

– Fájdalmasan korán kell búcsút vennünk tőle, de nem élt hiába, mert fontos életművet hagyott maga után. Számos helytörténeti munkája mellett életre hívta a ma már messzi földön híres tájházat, citerazenekart alapított és neki köszönhetjük a dorozsmai Dankó Pista szobrot is – emlékezett Fodor Antal.

 

Komáromi Csaba történelemtanár, a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület nevében olvasta fel Marjanucz László történész professzor személyes hangú, baráti búcsúlevelét, amiben többek között azt üzente, fontos, hogy nem öncélúan gyűjtötte össze a múlt relikviáit, hanem a közösségnek. Igazi kutató volt, aki mindent feljegyzett a település múltjáról, kultúrájáról és a vallásról, majd rendszerezve itt hagyta ránk.

 

 

A gyászmise végén Németh János versmondó Pilinszky János Apokrif című versével búcsúzott:

 

„Ismeritek az évek vonulását,

az évekét a gyűrött földeken?

És értitek a mulandóság ráncát,

ismeritek törődött kézfejem?

És tudjátok nevét az árvaságnak?

És tudjátok, miféle fájdalom

tapossa itt az örökös sötétet

hasadt patákon, hártyás lábakon?

Az éjszakát, a hideget, a gödröt,

a rézsut forduló fegyencfejet,

ismeritek a dermedt vályukat,

a mélyvilági kínt ismeritek?

 

Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten

a haragos ég infravörösében.

 

Így indulok Szemközt a pusztulással

egy ember lépked hangtalan.”

 

(részlet)

Tovább olvasom