Az idei az utolsó „régi” magyarérettségi, ez volt az egyik május 8-án az érettségi vizsgákkal foglalkozó hírek közül. Nem tudom, ki mennyire figyelt fel rá, jobban érdekli ilyenkor az embereket, milyen feladatokat kaptak a diákok. Jó is, ha az ideit megjegyezzük, mert többet ilyet nem látunk: jövőre jön a reform, ami visszalépéssel veszi kezdetét. Kiveszik például a feladatok közül a műelemzést. Cserébe irodalmi-műveltségi kérdéssort kapnak majd az érettségizők, meg kérdéssort nyelvtanból a szövegértés mellé, és megtanulhatnak kívülről még néhány plusz életrajzot.

Ugyanezen a napon a Telex újságírói ráengedték a Chat GPT-t az érettségi feladatsorra. Egyetlen feladat volt, amivel a mesterséges intelligencia végképp nem tudott mit kezdeni. Ki lehet találni, melyikkel: azzal, ami jövőre már nem lesz. A műelemzésnek nem mindenki látja értelmét, mert alapvetően értelmezik félre. Itt nem az lenne a feladat, hogy kitaláljuk, mire gondolt a költő, vagy megtanuljuk a tankönyvből, mire gondolt annak írója a költő vélt vagy valós gondolataival kapcsolatban. Az érettségiztető rengeteget megtudhat egy ilyen elemzésből a diák felkészültségéről, arról, mi ragadt rá a négy év alatt magyarórákon. Ismeri-e a korszakot, amiben a mű íródott, tud-e valamit a szerzőről, felismeri-e a versformát, műfajt? Meg tud-e épkézláb módon fogalmazni mondatokat? Milyen a helyesírása, hogyan alkalmazza a nyelvtant? Le tud-e vonni következtetéseket, megtalál-e motívumokat, írói, költői eszközöket, felismer-e kapcsolódó szövegeket, párhuzamokat? 

Viszonylag átfogó képet tud adni, ha egy szaktanár javítja - persze egy kérdéssort könnyebb kijavítani. Ha esetleg éppen nem lenne magyartanár kéznél, átfuthatja a fizikatanár is. Már ha az van a tantestületben.

Gondolkodni nem kell, a kreativitást is nyugodtan el lehet felejteni. Éppen e két dolog miatt bicsaklott meg a Chat GPT az elemzéseknél, tehát ezek azok a pontok, amiknél az embert mégsem olyan könnyű mesterséges intelligenciával helyettesíteni. Agyalás helyett viszont most a magolásra kerül a hangsúly. Talán másnak is eszébe jutott már az utóbbi évek Magyarországán, hogy itt sok központi cél van, de a gyerekek gondolkodó emberré nevelése nem tartozik közéjük. A másik ugyanis, ami a következő évi körből már kimarad, az az érvelés. Pedig legendásan jó a magyar vitakultúra, már ha valaki szereti, hogy ha személyeskednek vele. Sokan nem tudják, értik vagy érzik, hogy a vita nem abban merül ki: szidjuk, alázzuk, hiteltelenítjük a másikat. Hanem jó esetben az jelenti, hogy meg tudjuk védeni érvekkel a saját álláspontunkat. 

Feltételezem, hogy ha egy feladatkör már nem lesz az érettségi része, annyit sem foglalkoznak vele, mint eddig. Pont azok a dolgok maradnak ki, amiket fejleszteni kellene, ha életképes és öntudatos állampolgárt akarunk nevelni, aki a jogaival is tisztában van, nem csak a kötelességeivel. Az összefüggések megkeresése, felfejtése, átlátása, a saját álláspontunk megvédése, egy-egy bonyolultabb nyelvezetű szöveg értelmezése: ezekkel nem kell foglalkozni. Elég, ha a nép megérti a kétbites politikai hirdetéseket. Érvelni sem kell tudni, minek, a polgár tegye amit mondanak neki – meg csak bonyolítja az összeszerelő szalagmunkát. Amit nem nézek le, magam is végeztem, de nem való mindenkinek. Másrészt talán egyéb téren is hozzá tudna tenni az ország népe a kontinens jólétéhez. Talán másban is lehetünk tehetségesek.

Hasonlót éreztem, amikor megtudtam, hogy a gyerekemnek másodikban nem lesz környezetismeret órája. Azt hittem mindig, hogy ha ezt az órát jól és érdekesen tartják, akkor kevesebb lesz az olyan ember, aki mindent ki akar irtani meg le akar betonozni maga körül – például a fél Balatont, de beszélhetnénk a Fertő-tóról is. Sajnos ez sem cél, hiába van tele minden a klímaváltozással, meg az sem, hogy megtanuljuk magunkat megvédeni már fiatal korban a hülyeség ellen. Tényleg kár ezért az országért, ha azt célozták be, hogy sok-sok befolyásolható jobbágy fölött üljön a szűk elit úri társaság, ami bármit lenyelet a többséggel, legyen az kampányüzenet vagy a környezet szétbarmolása.