Gondolatok a Horthy-dombormű kapcsán – Veszelka Attila olvasói levele

Szegedi Tükör

2022. október 15. 09:08

Gondolatok a Horthy-dombormű kapcsán
– Veszelka Attila olvasói levele

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke 2022. július 23-án a romániai Tusványoson, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen a menekültekkel, menedékkérőkkel, illetve bevándorlókkal kapcsolatos eszmefuttatásának konklúziójaként a következő kijelentést tette: „Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni.” 2022. július 28-án Bécsben Orbán Viktor Karl Nehammer osztrák kancellárral való közös sajtótájékoztatóján a tusványosi kijelentését így kommentálta: „Előfordul, hogy néha félreérthetően fogalmazok.” 2022. augusztus 1-jén az NB II.-es MTK–Szeged-Csanád Grosics Akadémia futballmeccsen a szegedi „szurkolók” a „zsidóbűnözés, zsidóbűnözés, igenis van zsidóbűnözés” rigmust skandálták. 2022. augusztus 12-én a budai Frankel Leó úti zsinagóga falára ismeretlenek horogkeresztet festettek, két nappal korábban pedig a zsinagóga különterméhez vezető lift belsejébe, A. H. monogrammal ellátva, a következő szöveget írták: „halál a zsidókra!” 2022. augusztus 30-án az Országház alelnökének irodájában, a miniszterelnök pártjából való házelnök, Kövér László engedélyével egy, az idei választáson parlamentbe jutott párt felavatta Horthy Miklós mellszobrát. Kövér László indoklása szerint ez azért volt jogszerű, mert: „Az alelnök döntése, hogyan rendezi be dolgozószobáját, ezt a döntést az Országgyűlés Hivatalának nem áll módjában korlátozni.” Olybá tűnik, ők valamennyien „félreértették” Magyarország miniszterelnökének tusványosi kijelentését.

 

És most következzék néhány száraz tény Horthy Miklósról és a rendszeréről. Vitéz nagybányai Horthy Miklós 1920. március 1-jétől 1944. október 15-éig volt Magyarország kormányzója. A legfelsőbb hadúr. Regnálása alatt négy zsidóellenes törvény született Magyarországon.

 

A folyamat az 1920. évi XXV. törvénycikk szövegével, az úgynevezett numerus clausus (zárt létszám) törvénnyel kezdődött (1920. június 22-én került a nemzetgyűlés elé): „Az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérő szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctized részét.” Bár a „zsidó” megnevezés itt még nem jelenik meg, akinek volt szeme a látáshoz, füle a halláshoz, azonnal tudta, hogyan kell értelmezni a törvényt. Harmadára kell csökkenteni a felsőfokú tanintézményekbe felvehető zsidók létszámát. Ez volt a prológ, ami után már következtek az úgynevezett „zsidótörvények”. Íme.

  • Első zsidótörvény: az 1938. évi XV. törvénycikk, a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról.
  • Második zsidótörvény: az 1939. évi IV. törvénycikk, a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról.
  • Harmadik zsidótörvény: az 1941. évi XV. törvénycikk: a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. tc. kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről. (Ez volt az a kifejezetten aljas törvény, ami szerint „nemzsidónak zsidóval házasságot kötnie tilos”.)
  • Végül a negyedik zsidótörvényként emlegetett 1942. évi XV. törvénycikk a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól.

 

1944 májusától júliusig Magyarország területéről 440 000 zsidót (magyar embert) deportáltak és gyilkoltak meg, legtöbbjüket Auschwitz-Birkenauban, Horthy tudtával (ezáltal beleegyezésével). Csak július 6-án rendelkezett a deportálások leállításáról. Addig hallgatott, pedig bizonyíthatóan tudott arról, mi történik ezekkel az emberekkel, arról nem is szólva, hogy augusztus elején újfent tárgyalásokba kezdett a deportálások folytatásáról, és újra engedélyezte azokat. Augusztus 25-én tervezték indítani az újabb transzportokat, de erre – többek között – a déli front összeomlása miatt már nem kerülhetett sor. Október 16-ával pedig kinevezte miniszterelnökké Szálasi Ferencet, és ezzel el is kezdődött a nyilasok magyarországi rémuralma. 8000 embert lőttek agyon a Duna-parton, ezrével pusztultak a gettókba zárt, sárga csillaggal megbélyegzett zsidók.

És akkor még nem szóltunk a 2. magyar hadseregbe „besorozott” munkaszolgálatosokról.

 

A 152 munkaszolgálatos század mintegy 38 000 emberéről. Arról a – fegyvertelen, egyenruha nélküli, csupán egy katonasapkával „felszerelt” – 130 kisegítő (zsidó), 16 különleges (politikai), valamint 6 útkarbantartó (keresztény) munkaszolgálatos századba hajszolt emberről, akikkel a tűzvonalban lövészárkokat ásattak, akadályokat emeltettek, fedezékeket építtettek, aknát szedettek vagy telepíttettek, akiknek halálát saját bajtársaik is siettették, mert emberszámba sem vették őket, s akik közül a zsidókat még arra sem méltatták, hogy sapkarózsát viselhessenek, mert az indoklás szerint ők „a nemzeti színekre méltatlanok” voltak. Mind közül 25 000 munkaszolgálatos veszett oda így – a kormányzó tudtával és beleegyezésével.

 

Mindezekért Horthy Miklós nem, ellenben unokája, ifj. Horthy István utóbb bocsánatot kért nagyapja nevében mindazoktól, akiknek az szenvedést okozott.

 

De ha a korszak galádságát nemcsak a hűvös tények oldaláról próbáljuk tudomásul venni, hanem átérezni is szeretnénk, ahhoz csak olvassuk újra annak a költőnek, Radnóti Miklósnak a verseit és Naplóját, akit egy Abda közelében vánszorgó halálmenet munkaszolgálatosaként gyilkoltak meg bestiálisan.

 

Horthy Miklós elkerülte a felelősségre vonást. Nürnbergben csak tanúként hallgatták meg. Meglepő módon a véreskezű (köztudottan zsidógyűlölő) hóhér, Sztálin állt ki mellette, aki nem meglepő módon a II. világháború végeztével fel kívánta őt használni a Szovjetunió keleti érdekszférájának megszilárdítására, egyebek mellett „az imperialisták láncos kutyájává lett” Josip Broz Tito ellen (akinek a nimbusza túlságosan is megnőtt volna egy Horthy-per kapcsán), aki a magyar exkormányzó felelősségre vonását szorgalmazta és kiadatását kérte, többek között az 1942-es újvidéki vérengzés miatt. Éppen ezért Sztálin a magyar fegyverszüneti delegáció tagjait (legnagyobb elképedésükre) Horthy Miklósról így instruálta: „öregember az már, és mégiscsak fegyverszüneti ajánlatot tett 1944 őszén.” Így azután bár Horthy neve felkerült az Egyesült Nemzetek Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottságának listájára, az új magyar kormány nem kérte a kiadatását.

 

Ellenben a 2. magyar hadsereg parancsnokát, vitéz Jány Gusztáv tábornok vezérezredest a Magyar Népbíróság golyó általi halálra ítélte. Jány nem kért kegyelmet, mert „azzal bűnösségét ismerte volna el”, így az ítéletet 1947. november 26-án, a régi Gyűjtőfogház udvarán végrehajtották. S miközben idehaza folytak a megtorlások, Horthy Miklós 1949-től a portugáliai Estorilban, a „Horthy-villában” élt családjával haláláig.

 

A hírek szerint városunkban bővülhet majd tovább a tusványosi kijelentést „félreértők” tábora. Az állami tulajdonú Délvidék Házban készülődtek Horthy-dombormű avatására a kormányzó újkori tisztelői, akik a legfelsőbb hadúrban és érájában látják a követendő történelmi példát. Abban az érában, amelyről így ír Radnóti Miklós Töredék című versében: „Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy elaljasult, / hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, / s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, / befonták életét vad kényszerképzetek. // (…) Oly korban éltem én e földön, / mikor a költő is csak hallgatott, / és várta, hogy talán megszólal ujra – / mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, – / a rettentő szavak tudója, Ésaiás.”

 

Veszelka Attila, a Szegedi Akadémiai Bizottság Szépírói Munkacsoportjának elnöke

 

Ismert, eredetileg ma, október 15-én akart a Vitézi Rend Horthy-domborművet avatni az állami tulajdonú Délvidék Házban. Az eseményre meghívták beszédet mondani Mihálffy Béla szegedi fideszes országgyűlési képviselőt. A dombormű avatását Szeged felháborodása miatt ideiglenesen elhalasztották, az új időpont nem ismert, egyelőre.

 

Nyitóképünk 1933-ban készült Gödöllőn: Horthy Miklós kormányzó meglátogatta a 4. Nemzetközi Cserkész Világtalálkozót. Balra a háttérben vitéz békei Koós Miklós kormányzói első szárnysegéd (fotó: Fortepan/Jóna Dávid)