Gépezet a ködben – Lakner Zoltán jegyzete

Mintha a novemberi köddel borított utcákon járnánk, amelyeken homályosan, alig pár méterre, éppen csak a cipőnk orráig látunk, úgy érezhetjük magunkat a hazai közélet mai viszonyai között.
Lakner Zoltán

2021. november 14. 09:48

Gépezet a ködben – Lakner Zoltán
jegyzete

Kezdve azzal, hogy ismét a mindennapok része a járvány, a közlekedésben kötelezően maszkot hordva senki sem tehet úgy, mintha már túl lennénk rajta, bármennyire elegünk is van belőle. Nehezen kiszámítható, hogy ezúttal mit okoz majd mindannyiunk életében. Ha teljes lezárással nem is kell számolnunk, a világrekorder hazai vírusreprodukciós ráta előrevetíti azt a lehetőséget, hogy a lakossági átoltottság hatvan százalékos szint alatti beragadása mellett nem lesz kezelhető a helyzet csupán a részlegesen kötelező maszkviseléssel.

 

A pénzügyminiszter lefelé volt kénytelen módosítani az év közepén még győzedelmesen felfelé módosított növekedési adatokat, ami azonban nyilván nem akadályozza meg a kormányt abban, hogy a választás előtti hetekben a különböző társadalmi csoportokra irányított pénzesőt törölje a programból, vagy legalábbis szűkmarkúbbá tegye. Közben régen látott magasságba szökik az infláció, amely súlyosan érinti az élelmiszerek, üzemanyagok, azaz a hétköznapi fogyasztási cikkek árát.

 

Két erős, ám ellentétes irányú gazdasági hatás éri tehát a választás előtt az állampolgárokat: az egyszeri pénzhullás és az elhúzódó pénzromlás.

 

Nem sokat mondanánk azzal, ha csupán annyit állítanánk, hogy nehéz megmondani, mi lesz e hatások eredője – habár igazat szólnánk –, inkább talán úgy kellene fogalmazni: arra való a kampány, hogy politikai értelmezést társítson a hétköznapi tapasztalatokhoz.

 

Az ellenzék számára politikai értelemben kedvező, hogy a kormány most ismét valódi problémákkal kénytelen szembesülni, hiszen az elmúlt két év legerősebb tapasztalata éppen az, hogy a folyton mozgásban tartott propagandagépezet akkor van igazán elemében, ha kitalált ellenségekre irányítják. A valóság azonban rendre szörnyen megzavarja, legyen szó egészségügyi vagy gazdasági krízisről.

 

Ahhoz viszont, hogy az ellenzék átértelmezze a helyzetet, mindenekelőtt saját értelmezéssel kell rendelkeznie. Ez a feladat sok szempontból leegyszerűsödött az elmúlt hetekben, az előválasztás nyomán jól látszik, hogy nem világképek versenye alakul ki – ahhoz túlságosan eltérőek az ellenzéken belüli világképek –, hanem egy Orbán elleni népszavazás lesz az, amelyre áprilisban Márki-Zay Péter vezetheti az ellenzéki tábort. Az előválasztók nagy tömege őt látta a leginkább alkalmasnak erre a feladatra.

 

Mármost az a kérdés, hogy mennyi idő alatt képes zöld ágra vergődni egymással a jelölt és az egyéni jelölteket állító fél tucat párt, amelyeknek – tetszik vagy sem – együtt kell működniük, ahogy azt egyébként mindenki előre tudta. Akkor sem lenne kisebb a kooperáció nehézsége, csak a megoldásra váró probléma lenne más természetű, ha valamelyik pártjelölt nyerte volna a miniszterelnök-jelöltségért folytatott versenyt.

 

Az együttműködés és az előválasztáson szerzett legitimáció révén az ellenzék 2010 óta még soha nem látott lehetőséget nyert a kormány leváltására és a demokratikus rendszerváltás véghezvitelére. A kormány helyzete bizonytalan, láthatóan képtelen valamennyi választást befolyásoló tényező kontrollálására. Viszont korlátlan mennyiségű forrás áll rendelkezésére választási gépezete mozgásban tartására. Az ellenzék esélye akkor válhat valósággá, ha létrehozza saját üzemszerű mechanizmusait, ma még azonban a masinéria tervrajzait is homály fedi.

 

(Szegedi Tükör)

Tovább olvasom