Huszonöt fotó, amik megállítják az időt. Ahhoz ugyanis, hogy a pályázat kiírásának megfelelően össze tudják mosni a fotósok a múltat a jelennel, kutakodniuk kellett olyan képek között, melyek rögzítették Szeged régi arcait. Az első díjat nyert Feil Balázs is így látott neki a munkának, hiszen megnézett egy csomó régi képet a városról, és elkezdett gondolkodni azokról, melyek inspirálóan hatottak rá. Így született a pályázaton győztes fotója a Vidra utcáról, melynek közepén még földúton gördül egy dombon felfelé egy szekér. Kétoldalt az utca mai arculata látható természetesen színesben, így teremt feszültséget ez a montázs a jelen állapot és a múlt fekete-fehér emléke között.

Csizmadia Edit könyvtáros, a zsűri tagja is azt hangsúlyozta a díjátadó ünnepségen, hogy a múltat a fotós saját személyén keresztül egyesíti a jelennel, ami új dimenziót ad a képi élménynek. Schmidt Andrea fotóriporter azt emelte ki, hogy a pályázók nagyon leleményesen használták ki az új technikai eszközök nyújtotta lehetőségeket. Így például külön dicsérte a különdíjas Mihály Márk egyedi elképzelését, amely egy saját portréjába illesztett városi kollázs segítségével üzeni, hogy a múlt, a jelen és a jövő egyetlen alkotáson jól megfér egymással, ha szellemesen rakjuk össze a darabjait.

Iványi Aurél, szerkesztőségünk munkatársa azt hangsúlyozta, hogy Szeged egy olyan folyamatosan változó város, melynek érdemes minden napját rögzíteni, mert mindig találunk az utcáin, terein, épületein valami újat, valami megörökítésre érdemeset. Jó példa erre a második helyezett Cserép András fotója, mely A tér szelleme címet viseli. Ha valaki nem örökítette volna meg egy fotómasinával annak idején azokat az alakokat, akiket egy mai miliőbe montírozott a fotós, nem látnánk meg a különbségeket és hasonlóságokat ilyen egyértelműen.

Szintén egy tér, pontosabban a Dóm tér a témája a harmadik helyezett Kőszegi Béláné alkotásának. Őt az a pillanat ragadta meg egy 1939-ben készült fotón, amikor egy nő galambokat etet a Dóm közelében. Ezt a jelenetet ismételte meg a lánya 2019-ben a fotós lencséje előtt, és a két mozdulat egymás mellé téve villant fel új, érdekes árnyalatokat a múltból és jelenből. Kőszegi Béláné egy szakmai titkot is megosztott velünk a díjkiosztón: Sajnos galambokat nem tudtak odacsalogatni magukhoz a fénykép készítésekor, ezért segítségül hívták a modern technológiát és az alkotó fantáziát a montázs elkészítésénél.

A pályázatra 29-en adtak be pályamunkákat, így összesen 81 művet bírált el a háromfős zsűri. A legjobb 25 képet állították most ki a Petőfi-telepi Művelődési Házban, ahol jövő év január 22-ig lehet megtekinteni a tárlatot. Az se bosszankodjon, aki nem jut el Petőfitelepre addig, ugyanis a képeket később a város több művelődési intézményében kiállítják, így eljut többek között Tápéra, Szentmihályra és Szőregre is.

A díjazottak összesen háromszázezer forintos vásárlási utalványt kaptak, melyek felhasználásával akár korszerűsíthetik a fotófelszerelésüket is. Erre szükségük is lehet a helyezetteknek, hiszen Kőszegi Béláné például egy egyszerű kompakt géppel készítette pályamunkáját, a győztes Feil Balázs pedig idén tavasszal kezdett el komolyabban fotózni, és a felszerelését szívesen bővítené a jövőben. Bár, ahogy a fotósok mondták: A legfontosabb a jó szem, csak ezután jön a gép tudása.

SzGy