Folyosó a zsákutcába – Lakner Zoltán jegyzete

Lakner Zoltán

2022. február 03. 10:10

Folyosó a zsákutcába – Lakner
Zoltán jegyzete

„Saját biztonsági embereinket is már leválasztották, mentünk egy hosszú, szűk folyosón, egymásnak annyit mondtunk, hogy mit gondolsz, Szibériában kötünk ki? Ezt csak a légkör miatt mondom el. Mindegy most már, állapodtunk meg, ahogy ott bandukoltunk. Egy egészen kicsi ajtóhoz vittek bennünket. Valószínűleg sok tatár kán és egyéb mehetett be a Kremlnek ezen a hátsó ajtaján. Ezt azért mondom el, mert hátha még szükség lesz ezekre a tapasztalatokra. Kinyitották az ajtót, nem tudhattuk, hogy most hova lépünk azon a kis ajtón, és akkor egy hatalmas, csillárokkal teli nagyterembe mentünk be. Ez hozzátartozott a lélektani művelethez.”

 

Antall József emlékezett vissza ezekkel a szavakkal arra a moszkvai csúcstalálkozóra, amelyen a Varsói Szerződés tagállamai a katonai szövetség feloszlatásáról döntöttek, és Für Lajos honvédelmi miniszterrel együtt rótták a Kreml belső folyosóit. Habár a Szovjetunió már végnapjait élte, a nagyhatalmi díszletek a helyükön álltak, miként a lenyűgözés és a megfélemlítés birodalmi módszerei is üzemszerűen működtek.

 

 

Manapság, úgy tűnik, nagyon is szükség van ezekre a tapasztalatokra.

A magyar miniszterelnök kedden kommentár nélkül hallgatta végig, hogy Vlagyimir Putyin azt állítja, Oroszországot becsapták, mert 1990-es években megígérték neki, hogy a NATO-t nem fogják bővíteni. Ez a felvetés minket is közelről érint, hiszen Magyarország NATO-csatlakozásáról ezt követően tartottak népszavazást, tagságunk pedig 1999-ben hatályosult. Történetesen Orbán Viktor volt jelen miniszterelnökként a magyar zászló brüsszeli felvonásánál.

A bő fél órás közös sajtótájékoztató annak volt a példája, hogyan értelmezi Oroszország tárgyalópartnerei szuverenitását, amit Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő kellő kínossággal külön meg is dicsért:

 

„Nagyon imponál nekünk az a független megközelítés, amellyel Magyarország a saját érdekeit érvényesíti és megválasztja partnereit”.

 

Az orosz fél kétségkívül elégedett lehet azzal, hogy 2014-ben Orbán a Krím visszafoglalását közvetlenül megelőzően Moszkvában 2014-ben, idén az ukrán határnál történő orosz csapatösszevonások sem akadályozták meg, hogy személyesen látogasson el az orosz elnökhöz.

Az előző hétvégén Orbán a szélsőjobboldali európai partnerpártokkal együtt demonstratívan nem ítélte el az orosz haderő-mozgásokat sem. Bár a magyar kormány az EU külügyminisztereivel együtt ezt megtette, Orbán Moszkvában is fontosnak tartotta bírálni az uniós szankciós politikát – amit lehet, csak pont nem ott és így. A magyar honvédelmi miniszter lojális NATO-szövetségesi mivoltát hangsúlyozta, ám első kézből elutasította, hogy amerikai katonák érkezzenek Magyarországra az ukrán válság miatt, hivatkozván arra, hogy a magyar hadsereg erős, és nem akarunk hidegháborús helyzetet.

 

Ezt Putyin elnöknek is meg kellett volna mondani a hosszú asztalnál.

 

Felesleges képmutatónak lenni, számos ország köt üzleteket Oroszországgal, és ennek kapcsán tárgyal is legmagasabb szinten az orosz kormánnyal. Nem önmagában ezzel van a baj. Hanem sok minden egyébbel.

 

Elsőként azzal, hogy egy rendkívüli nemzetközi feszültség közepette került sor Orbán moszkvai útjára, amelynek során nem állt ki sem az EU, sem a NATO álláspontja mellett.

 

Ellenben kommentár nélkül végighallgatta Putyin helyzetértékelését, aki így egy EU-s, NATO-s kormányfőt használhatott biodíszletként saját álláspontja ismertetéséhez.

 

Ami az Oroszországgal kötött üzleteket illeti, ilyenek mindenütt vannak, de mindenütt folynak viták is arról, hogy ezekkel vajon az európai országok mennyire szolgálják ki az orosz befolyásszerzési törekvéseket. Még a német kormány is nyomás alatt áll, hogy ne vegye használatba az Északi Áramlatot, vagy például Csehországban is vitát kezdeményezett az új miniszterelnök arról, hogyan lehetne az egyoldalú orosz energiafüggőséget felszámolni.

 

Ez az, amiről a magyar kormány beszélni sem hajlandó. A 2036-ig szóló gázszerződés, majd pedig a Roszatom-féle Paks 2 beruházás évtizedekre Oroszországhoz láncolja Magyarországot. Történik mindez azért (is), mert Orbán egyik fő belpolitikai terméke, a rezsicsökkentés – állítólag – az olcsó orosz gázon alapul. A szavazatszerzés megér neki egy kis szuverenitásvesztést.

 

Mindeközben nehéz felmérni, mennyire jó is valójában az atom- és gázüzlet, mivel a gázszerződés ugyanúgy titkos, ahogyan a Paks 2-re vonatkozó megállapodás is. A káprázatosan előnyös feltételekről csakis az érdekelt felek, az orosz és a magyar kormány tesznek közzé ismétlődő közleményeket.

 

Jó ideig akár még azt is lehetett gondolni, hogy a Fidesz-kormány adottnak veszi a nyugati integráció előnyeit, és ennek biztos talajáról elrugaszkodva próbál másutt is előnyös helyzeteket kialakítani, ami megér neki néhány konfliktust a barátokkal.

 

Csakhogy a magyar kormány évek óta konkrétan blokkolja az amúgy is törékeny uniós külpolitika lépéseit. Az pedig új vonás, hogy a moszkvai elnöki találkozó előtt Orbán már csak Moszkvából talált időt egyeztetésre a NATO-főtitkárral, holott előtte volt egy hétvégéje arra, hogy például az elszántan oroszbarát és az oroszok – és immár már magyarok! – által finanszírozott Marine Le Pennel tárgyaljon. Le Pen az unió soros elnökségét adó francia elnök egyik kihívója az áprilisi választáson.

 

Nehéz volna magyarázatot találni arra, hogy ebben mégis mi volna a magyar érdek.

 

Csak reménykedhetünk abban, hogy a miniszterelnök gyakori sétái a kremlbeli hosszú folyosókon nem vezetik az országot a sajnos jól ismert történelmi zsákutcák egyikébe.